„Köszönjük,
Publicisztika
Ki az alkalmatlan? - Kárpáti Iván jegyzete
Publicisztika

Ki az alkalmatlan? - Kárpáti Iván jegyzete

"Tényleg nem látja, vagy nem akarja látni Gyurcsány és a többi "régi ellenzéki", hogy ha ez a sok szempontból valóban bizarr jelenség, amit Magyar Péternek hívunk, azért jelent most millióknak reményt, mert ők tökéletesen alkalmatlannak bizonyultak?"

Szalonna vagy gumicsizma – Hardy Mihály jegyzete
Publicisztika

Szalonna vagy gumicsizma – Hardy Mihály jegyzete

Erre szokták jobb körökben azt mondani, hogy látszik, az illetőnek a szalonna vagy a gumicsizma volt a jele az óvodában. Bevallom a kínos jelenetet látva ennél jóval erősebb szavak jutottak az eszembe, és ezúton is elnézést kérek a teljes magyar agrárszektor minden tagjától, sőt még Johann Sebastian Bach Parasztkantátáját is megkövetem.

Valami honpolgár – Józsa Márta jegyzete
Publicisztika

Valami honpolgár – Józsa Márta jegyzete

Valaki érdeklődött aziránt, hogy akkor most lesz-e választási vita a királyi tévében, vagy ha nem, akkor miért nem. A miértet hagyjuk, a királyi meg csak szleng, ennyit megengedhetek magamnak. És azt a nyilvánvalóan nem neki címzett, ám trehányság miatt az ő postaládájában kikötött választ kapta, miszerint "Nem tudom, hogy ő ki, gondolom vmi honpolgár. Nem válaszolunk neki." És jól van ez így.

Menni, vagy nem menni – Szénási Sándor jegyzete
Publicisztika

Menni, vagy nem menni – Szénási Sándor jegyzete

Négy témában, tízféle mondandóra, olyan körülmények között, amelyeket Magyar joggal jellemez azzal, hogy tömegbázissal, és nulla támogatással rendelkező pártokat zárna össze a köztévé egy gettóba, hogy – ezek már nem az ő szavai -  lihegve az indulattól és a levegő, meg az időhiánytól, falják fel egymást.

Ne legyetek kecskék – Dési János jegyzete

8/04/2024 18:03

| Szerző: Dési János/Klubrádió

Néhány gyors gondolat a Magyar Péter-jelenség kapcsán.

2024. április 08. Esti gyors-részlet (2024.04.08. Dési János jegyzete)
04:08
00:00

Természetesen arra nem tudok, – miért, ki tud? – válaszolni, hogy Magyar Péter lesz-e az, aki megdönti végre az Orbán rezsimet, ahogy arra sem, hogy esetleg Magyar Péter lesz-e az, aki megmenti.

Akadnak pillanatok, amikor szkeptikus vagyok vele kapcsolatban. Amikor egy tróger náci költőcskét idézget, amikor a legyőzendők listája megáll Tóninál, Barbaránál és Ádámnál. Ám amikor meglátom a kormánypropaganda szenvedélyes  mocskolódását vele kapcsolatban rögtön rokonszenv gyúl a keblemben iránta. Amikor az ellenzéki pártokat ekézi nagy erővel, akkor bizony elszomorodom. Mert lehet olyat mondani, hogy ők is a múlt részei, meg érdekeltek a fenntartásban, meg efféle strukturálatlan dolgokat, de ez mindegy is, akár igaz, akár nem. Számtanilag nem jön ki a rezsim leváltása, ha azok, akik belátták, hogy egy putyinista, Európa-ellenes, tolvaj csapattal a hatalomban nem jó tovább együtt élni, egymásnak esnek. A kölcsönös sérelmek, vádak és kritikák egy része nyilván megfontolandó, megvitatandó - ha már itt vannak a régen várt jobb idők.

És nagyon örülök, amikor azt látom, hogy igen régen nem látott lelkes és rokonszenves tömeg gyűlt össze most hétvégén is a Kossuth téren.

És azt is tudom, amikor ideérek majd e jegyzet felolvasásában jónéhány üzenetet kapok barátoktól és hallgatóktól. Közös jellemzőjük, hogy szinte mindegyik indulatos, bár kétségtelen egyik másik legalább ironikus. Viszonylag nagy számban emlegetik fel, hogy “legalább a gyűjtési héten nem kellene” – ami szép bizonyíték arra, milyen fontos és éltető szimbiózisban élünk a hallgatóinkkal. Tartalmuk szerint pedig két nagy, közel egyforma méretű csoportra oszthatóak az üzenetek.

Az egyik szerint Magyar Péter egy kókler, egy szélhámos, kártékony és ráadásul még a feleségét is bizonyára veri. Na nehogy már éppen mi vegyük komolyan. A másik szerint Magyar Péter jelenti most az esélyt, még akkor is ha a fideszes propaganda-gépezet megpróbálja besározni. Na nehogy már ne álljunk mellé.

Mind a két csoportba olyanok tartoznak, sőt, szinte csak olyanok, akiknek adok a véleményére, tisztelem őket, fontos számomra, hogy mit gondolnak a világról.

És még egy, bár nem túl eredeti megfigyelés. Akik otthonról, online stb. követték a legutóbbi tüntetést, azok inkább reagáltak kritikusan, ledorongolóan, cinikusan stb. a megmozdulásra. Akik maguk is elmentek, legalábbis azok, akikkel beszéltem, sokkal inkább lelkesedtek. A nagy tömeg láttán, a rokonszenves megjelen közönség miatt, azért mert valami remény mégiscsak felcsillanni látszik.

Ráadásul mindkét csoport tagjairól tudom, hogy rühellik azt a világot, ahol Orbán kinevezett strómanja egy elorzott lapnak adott PR interjúban fejtheti ki, hogy a szorgalom meghozza a maga gyümölcsét. Hogy valóban most már mindent visznek. Gyors léptekben haladnak a putyini úton, szélsőjobb és nacionalista internacionálét szerveznek, bedarálják a maradék színházakat és a könyvkiadást is igyekeznek teljesen a markukba szorítani. És akkor most várólistáról, egészségügyről, az oktatás lebutításáról szó se essék.

Mondom, nem tudom mi a megoldás, de hogy mi nem, abban elég biztos vagyok. Mondjam el újra a két kiskecske meséjét? Akik a keskeny pallón egymásnak feszültek, mindkettőnek végülis igaza volt. Úgyhogy nem tértek ki egymás útjából. Bele is estek a gyorsfolyású patakba és a farkasnak aznapra két kecske is jutott vacsorára.

Ne legyetek kecskék.

Dési János jegyzete az Esti gyors 2024. április 8-i adásában hangzott el.