Mennyezet – Józsa Márta jegyzete
Gondolatok egy kórházban készült fotó kapcsán. „… itt naponta rászakadhatna egyesekre a mennyezet, az óriási hazugságok okán, de valamiért nem teszi. Jól működhetnek Magyarország fölött az égi tetőfedők …”
Annyit érünk amennyink nincs - Dési János jegyzete
Cigány itt az, akinek ebből elege van. Nyilván félrevezetett cigány, ha ezt nem akarja. Mert ha okos cigány lennénk, akkor a külügyminiszterrel repkednénk, közben pezsgőt kortyolnánk a kaviárhoz, hiszen magasan iskolázottak lennénk, akiknek fentről, onnan látszana, hogy nem térkép e táj, s a magasból még megvan az ország.
Még gombócból is sok – Rózsa Péter jegyzete
Még gombócból is sok a 16, nemhogy 16 ilyen évből! Bocsánat Szabó István nevű facebook-os posztoló olvasótól, hogy elloptam a péntek reggel közzétett gondolatát, de annyira találó, hogy folytatnám is nyomban.
Az abszurdum is stagnál – Selmeci János jegyzete
Abszurdum, hogy, 3,5 év gazdasági stagnálás után még mindig több mint 30 százalékon áll a kormánypárt, sőt akár még nyerhet is, a gazdasági miniszter pedig nem új munkát keres, vagy legalább egy számológépet valahol, hanem a Facebookon ír top tízes (bocsi, kilences) listát arról, hogy ki a nagyon hülye, és nincs rajta a kormány.
Sakkjátszma, vagy szétesett kampány - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a pillanat, amikor az ember megáll, visszatekeri fejben az elmúlt heteket, és felteszi a kérdést: ez most zseniális sakkjátszma, vagy egyszerűen szétesett a kampány? Mert amit Lázár János produkál, az kétféleképpen értelmezhető. És egyik sem megnyugtató.
Pandadiplomácia - Józsa Márta jegyzete
Keleti nyitás ide vagy oda, itthon is jó lenne valamilyen célszerű szimbólumot találni a faunánkban, hogy nehogy elbízzuk magunkat, legyen valami újabb aggódni való.
Vörös kód – Józsa Márta jegyzete
Nem is rossz ötlet, húzzanak el valamennyien melegebb éghajlatra, abba a megérdemelt kilenc körbe, amelyre Dante főműve utal. Addig is félve dideregjen a nincsteleségbe taszított, vagy abban hagyott polgártársainkkal együtt mindenki, aki felelős az elnéptelenedő, lecsúszott régiók magára hagyásáért, a nyomorgók lenézéséért, az őket segítők üldözéséért, és a rablásra alapozott hatalmi cinizmusért.
A mindenható állam jóindulata
A rezsistopot hatalmas tettként állítják be, pedig valójában beismerés. Annak beismerése, hogy a társadalom jelentős része már nem bír el egy kicsivel magasabb számlát sem. Hogy a tartalékok elfogytak, hogy a "rezsivédelem" nem stabilitást teremtett, hanem egyensúlyozást a szakadék szélén.
Ne legyetek kecskék – Dési János jegyzete
8/04/2024 18:03
| Szerző: Dési János/Klubrádió
Néhány gyors gondolat a Magyar Péter-jelenség kapcsán.
Természetesen arra nem tudok, – miért, ki tud? – válaszolni, hogy Magyar Péter lesz-e az, aki megdönti végre az Orbán rezsimet, ahogy arra sem, hogy esetleg Magyar Péter lesz-e az, aki megmenti.
Akadnak pillanatok, amikor szkeptikus vagyok vele kapcsolatban. Amikor egy tróger náci költőcskét idézget, amikor a legyőzendők listája megáll Tóninál, Barbaránál és Ádámnál. Ám amikor meglátom a kormánypropaganda szenvedélyes mocskolódását vele kapcsolatban rögtön rokonszenv gyúl a keblemben iránta. Amikor az ellenzéki pártokat ekézi nagy erővel, akkor bizony elszomorodom. Mert lehet olyat mondani, hogy ők is a múlt részei, meg érdekeltek a fenntartásban, meg efféle strukturálatlan dolgokat, de ez mindegy is, akár igaz, akár nem. Számtanilag nem jön ki a rezsim leváltása, ha azok, akik belátták, hogy egy putyinista, Európa-ellenes, tolvaj csapattal a hatalomban nem jó tovább együtt élni, egymásnak esnek. A kölcsönös sérelmek, vádak és kritikák egy része nyilván megfontolandó, megvitatandó - ha már itt vannak a régen várt jobb idők.
És nagyon örülök, amikor azt látom, hogy igen régen nem látott lelkes és rokonszenves tömeg gyűlt össze most hétvégén is a Kossuth téren.
És azt is tudom, amikor ideérek majd e jegyzet felolvasásában jónéhány üzenetet kapok barátoktól és hallgatóktól. Közös jellemzőjük, hogy szinte mindegyik indulatos, bár kétségtelen egyik másik legalább ironikus. Viszonylag nagy számban emlegetik fel, hogy “legalább a gyűjtési héten nem kellene” – ami szép bizonyíték arra, milyen fontos és éltető szimbiózisban élünk a hallgatóinkkal. Tartalmuk szerint pedig két nagy, közel egyforma méretű csoportra oszthatóak az üzenetek.
Az egyik szerint Magyar Péter egy kókler, egy szélhámos, kártékony és ráadásul még a feleségét is bizonyára veri. Na nehogy már éppen mi vegyük komolyan. A másik szerint Magyar Péter jelenti most az esélyt, még akkor is ha a fideszes propaganda-gépezet megpróbálja besározni. Na nehogy már ne álljunk mellé.
Mind a két csoportba olyanok tartoznak, sőt, szinte csak olyanok, akiknek adok a véleményére, tisztelem őket, fontos számomra, hogy mit gondolnak a világról.
És még egy, bár nem túl eredeti megfigyelés. Akik otthonról, online stb. követték a legutóbbi tüntetést, azok inkább reagáltak kritikusan, ledorongolóan, cinikusan stb. a megmozdulásra. Akik maguk is elmentek, legalábbis azok, akikkel beszéltem, sokkal inkább lelkesedtek. A nagy tömeg láttán, a rokonszenves megjelen közönség miatt, azért mert valami remény mégiscsak felcsillanni látszik.
Ráadásul mindkét csoport tagjairól tudom, hogy rühellik azt a világot, ahol Orbán kinevezett strómanja egy elorzott lapnak adott PR interjúban fejtheti ki, hogy a szorgalom meghozza a maga gyümölcsét. Hogy valóban most már mindent visznek. Gyors léptekben haladnak a putyini úton, szélsőjobb és nacionalista internacionálét szerveznek, bedarálják a maradék színházakat és a könyvkiadást is igyekeznek teljesen a markukba szorítani. És akkor most várólistáról, egészségügyről, az oktatás lebutításáról szó se essék.
Mondom, nem tudom mi a megoldás, de hogy mi nem, abban elég biztos vagyok. Mondjam el újra a két kiskecske meséjét? Akik a keskeny pallón egymásnak feszültek, mindkettőnek végülis igaza volt. Úgyhogy nem tértek ki egymás útjából. Bele is estek a gyorsfolyású patakba és a farkasnak aznapra két kecske is jutott vacsorára.
Ne legyetek kecskék.
Dési János jegyzete az Esti gyors 2024. április 8-i adásában hangzott el.
