Ne sprashivay! - a külügyminisztérium darálójának nyílt levele Selmeci János jegyzetében
Négy különböző munkakör képviselője volt az asztalnál: egy miniszter, egy államtitkár, egy irodavezető és egy orosz gyártmányú iratmegsemmisítő. A miniszter, az államtitkár és az irodavezető székeken foglaltak helyet, az iratmegsemmisítő az asztalon darált. Elfogtam a nyílt levelét.
Leomló bástyák - Rózsa Péter jegyzete
Elképesztő milyen gyorsan omlanak le ennek a 16 évnek a bástyái. Az is elképesztő – bár ez igen erős magyar értelmiségi hagyomány –, hogy ezzel együtt hogyan jelentkeznek a huhogók, a még el sem kezdett reformok azonnali bírálói.
A görénykurzus vége - Szénási Sándor jegyzete
Az első reakció persze a kussolás, amint azt a TV2 Tények című műsora oly szépen előadta: öt nyögvenyelős perc a választásról, aztán baleset, sorozatgyilkosság, ha több idejük lett volna, még a pitypangok is kinyílnak náluk.
A másik serpenyő - Kárpáti Iván jegyzete
Nézzük, mi van a másik serpenyőben! A magyarok Szlovákiában egy földrajzilag hosszan elterülő, de vékony sávban élnek délen. Ahogy keletre haladunk egyre szegényebb, lemaradó térségekben, ahová a szlovák állam nem sok forrást juttat.
Ábrándos szemekkel a rendszerváltás felé - Dési János jegyzete
Ilyet még nem láttam: sok tízezer fiatal és mérsékelten fiatal ünnepelt. Idegenek öleltek meg más idegeneket, boldogan, akik mégiscsak mi vagyunk, pacsit adtunk egymásnak, miközben a tömegben lassan araszoló autók a "mocskos Fidesz" esetleg a "ruszkik haza" ütemére nyomták a dudát.
Kritikus tömeg – Józsa Márta jegyzete
Ezt az eredetileg a nukleáris láncreakció kialakulásra használt fizikusi szakkifejezést társadalmi kontextusban arra a küszöbértékre használjuk, ahol egy kisebbségi vélemény vagy viselkedés hirtelen széles körben elterjedtté válik. Választási összefüggésben a végre valóban megképződött ellenzékre. Itt állunk most, ebben a pillanatban még nem tudjuk, hol is. Mindenesetre órákra egy eddig meg nem tapasztalt jelenség előtt.
Vizsga előtt – Kárpáti Iván jegyzete
Holnap van az a pillanat, amikor a politika végre visszakerül oda, ahová való: az emberek kezébe. Legalább egy napra. Nincs magyarázat, nincs kifogás, csak Te vagy, meg az a papír. A történelemben még soha nem azok döntöttek, akik otthon maradtak.
Meguntunk félni, kockacukor – Selmeci János jegyzete a választásra
Az elmúlt években a politikai hatalom leuralta a közéletet. Egészségtelen mértékben határozta meg a gondolkodásunkat: hogy miről és milyen szavakkal beszélünk, hogyan viszonyulunk egymáshoz, sőt azt is, hogy önmagunkat miként határozzuk meg hozzá képest.
Gábor György: Fóliát egész Magyarországra!
17/11/2023 09:38
| Szerző: Gábor György
Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes a magyarságot háromlábú székhez hasonlította. Márpedig a háromlábú szék nem jut az ember eszébe véletlenül .. Gondolatok Dúró Dórának ajánlható újabb darálnivalókról, Csák János esetleges újabb feladatairól és transzállapotban előadott politikai jövendölésekről.
Nagy dolog történt a Magyar Diaszpóra Tanács XII. ülésén, Budapesten. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes ugyanis a magyarságot egy háromlábú székhez hasonlította.
Márpedig a háromlábú szék nem jut az ember eszébe véletlenül, hiszen minden háromlábú széknek az archetípusa a delphoi jósda legfontosabb kelléke, a τρίπους (tripusz), vagyis az a háromlábú szék, amelyen Püthia papnő ült. A papnő megrágott növényi eredetű tudatmódosító hallucinogének, valamint a földből előtörő édeskés illatú vulkanikus gázok hatására epilepsziás rohamhoz hasonló transzállapotba került, s az Apolló istentől eredő jóslatait artikulálatlan hangon adta elő, amelyet aztán a segédei érthető nyelvre fordítottak le. Gyakorlatilag nem született olyan politikai döntés, amely előtt ne kérték volna ki a görögök Püthia tanácsát.
Vagyis Magyarország egy háromlábú szék (special thanks to Semjén), amelyről artikulálatlan hangon és érthetetlen nyelven, epilepsziás rohamhoz hasonló transzállapotban szokták előadni a politikai jövendöléseket.
Ám, hogy teljes legyen Semjén hasonlata, Hérodotosztól tudjuk, hogy a politikai jóslatokat az állami költségen eltartott és az uralkodókkal együtt utazgató és lakomázó püthioszok (afféle korabeli KESMA-legények) őrizték (Hérodotosz 6,57 – Bp. 1989. 419.), így aztán nem csoda, hogy Hérodotosz tendenciózus politikai célzatú szöveghamisításokról is kénytelen volt beszámolni: például, amikor egyikük felolvasta a jóslatot „csak a legkedvezőbbeket válogatta ki”, a kedvezőtleneket „elhagyta” (Hérodotosz 7,6 – 458.), azaz tényleg pont úgy zajlott minden, ahogy ezt az állami költségen el- és kitartott, az uralkodóval együtt utazgató és lakmározó KESMA-termékek szolgahada teszi napi rendszerességgel.
Ám van egy ennél sokkalta nagyobb baj. Diodórosz Történeti Könyvtárában annak is hangot adott, hogy „bizton állíthatom, a mai napig valamennyi bronzállvány ennek a háromlábú építménynek az utánzásaként készül.” Vagyis minden szakrális célokat szolgáló háromlábú bronzállványt a tripusz mintájára alkottak meg.
Mi ezzel a probléma?
Diodórosz ugyanis folytatja: „A papnők szüzek voltak, mert köztudottan a szüzek a legalkalmasabbak az orákulum információinak őrzésére.” Csakhogy valamikor megjelent ott egy Ekhekratész nevű férfi, aki beleszeretett az egyik szépséges szűzbe és elcsábította. „Azóta törvény mondja ki, hogy ne szűz prófétáljon, hanem idős nő, szűznek kijáró jelmezben, hogy emlékeztessen a régi idők prófétáira.”
Nos, ha a Pompeii-ben megtalált, s a háromlábú székről mintázott bronzállványra tekintünk, amelyet a nápolyi Archeológiai Múzeumban őriznek, egyből világos lesz, hogy a széklábakat formázó három szatír feltehetően még a szűz prófétanők idején járhatott arrafelé.
Mindenesetre, ha Semjénnek igaza van, s Magyarország tényleg háromlábú szék, akkor most lehet lefóliázni egész Magyarországot, vagy kiadni Dúró Dórának, hogy darálja le teljes egészében, de legalább Csák János segedelmével tiltassa ki a Kárpát-medencéből a 18 éven aluliakat.
