Göd előttem, Göd utánam - Józsa Márta jegyzete
Ahol arról is lehet döntéseket hozni, hogy a gödi Samsung gyárban például nem működhet szakszervezet, mert a cégnek így jóval olcsóbban jön ki az üzemeltetés, ugyanis nem kell bíbelődnie költséges munkavédelmi szabályokkal és felszerelésekkel.
Ez a kérdés - Szénási Sándor jegyzete
A hatalom úgy tudja, és lehet, hogy nem rosszul, hogy a magyarok szabadságfogalma ritkán fogja át a nemzet, a nemzeti intézmények, és a nagy polgári alaptételek, a sajtó-, a gyülekezés-, a véleménynyilvánítás szent jogát, viszont ettől még magát a fogalmat ismeri.
Nyakukban a bili tartalma - Kárpáti Iván jegyzete
Ez nem baleset volt, nem üzemzavar, nem félreértés. Ez állami asszisztálással végrehajtott környezeti és munkahelyi erőszak.
A Fidesz antitézise - Dési János jegyzete
Az Iványi elleni eljárás nem véletlen, és annyiban mindenképpen koncepciós, hogy hatalmi erőfitogtatás. Iványi Gábor az antitézise a Fidesznek. Amíg az újfasiszta Fidesz rombol és rabol, addig Iványi nyilvánvalóan egy olyan eszmét jelenít meg, amelyet a fideszesek hírből sem ismernek.
Hadisarc – Józsa Márta jegyzete
Na most az történt, hogy a szomszédban zajló háborúra való hivatkozással a hatvanpusztai főherceg által mozgatott úgynevezett törvényhozás, pontosabban rendeleti kormányzás úgy döntött, hogy einstand. Mint Ács Feriék a Füvészkertben. Hogy hiába a törvényszék, a törvény betűje és szelleme, most úgy lesz, ahogy ő akarja.
A megfelelő ember – Rózsa Péter jegyzete
A pályázatra meglepően sokan jelentkeztek, de amint elkezdődtek az állásinterjúk, lehangoló eredménnyel, jobban mondva eredménytelenséggel szembesültek. Elsősorban a NER-ben eddig favorizált, úgy mondjuk, oligarchacégektől érkeznek a jelöltek. Feszengenek a meghallgatásokon, jól látható mennyire szokatlan számukra az ilyen megméretés...
Egy InterCity vécéjében unatkozva - Selmeci János jegyzete
Az állami rádióban aztán Orbán Viktor megpróbált kimászni a vécéből, és menteni a menthetőt; beszélt kicsit arról, hogy februári béremelés, meg nyugdíj, meg adókedvezmény, ha pedig sikerül továbbra is nemet mondani Brüsszelnek, akkor a nemzeti gazdaságpolitikát folytatni tudják, ami a repülőrajt nem láttán ugye annyira sikeres, hogy egy életem, egy szuverenitásom, én lehet megpróbálnék mégis inkább igent mondani Brüsszelnek, aztán lesz ami lesz...
Mini-Minneapolis – Hardy Mihály jegyzete
Mert egy parlamenti választás előtt álló országban mégsem normális, hogy a valamennyire is épeszű szavazóknak nem kínálnak fajsúlyos baloldali vagy liberális alternatívát.
Gábor György: El a kezekkel Lölőtől
24/07/2023 07:20
| Szerző: Gábor György
A tolvaj neve Orbán és az Orbán-klán: így indult minden, ez volt a genezis, a pártszékház emlékezetes esetével kezdődően, s ez folytatódott és folytatódik mind a mai napig súlyos közpénzekkel, s még súlyosabb eurós milliárdokkal.
Látom ám, hogy sokan beindultak Pesty László szokatlanul heroikus gesztusa és még szokatlanabbul jellemesnek tűnő nyilvános fellépése hallatán, minthogy Pesty Tusványoson egy panelbeszélgetés során letolvajozta Lölőt. Most aztán egyesek szabályosan kicsattannak a lelkesedéstől, s akadnak már olyanok is, természetesen elsősorban a politikai elemzők körében, akik kristálytisztán látni vélik az első töréspontokat.
Pedig nem kellene ettől meghatódni. Pesty László komfortosan gyáva szalonhőbörgése maga a szándékos bepalizás, s a nagy átverésre való felkészülés első lépcsőfoka. Ő már most a leendő védelem tanújaként vonul fel.
Ugyanis Lölő nem tolvaj, egy francokat, Lölő egy feltűnően ostoba, félkegyelmű alak, aki valószínűleg semmit sem ért abból, ami körülötte zajlik: nem tudja, mennyi a vagyona, nem tudja, hány cége van, nem tudja, merre repül éppen, s milyen nő oldalán, nem tudja hová repül, ha épp Dubaiba, hát legyen Dubai, nem tudja, kinek a gépén repül, s tán még azt sem tudja, hogy bizony fog ő még ebben az életben jó eséllyel gázhálózatot karbantartani és szivárgást elhárítani.
Pesty László megkapta a napiparancsot, s ennek megfelelően terel és hárít: Lölőzik. Miközben ő is tudja, s vele együtt majd’ mindegyik fideszes kegyenc, s a sok-sok lopott pénzből busásan kitartott udvaronc is tudja, hogy egy, csak egy igazán jelentős és említésre érdemes tolvaj akad széles e hazában, kinek neve Orbán Viktor. Nélküle Lölő mind a mai napig állítható csőfogójával és franciakulcsával szorgosan járná a felcsúti körzetet, mert már igazán ráférne a csere a tizenhárom éves járgányra.
A tolvaj neve tehát Orbán és az Orbán-klán: így indult minden, ez volt a genezis, a pártszékház emlékezetes esetével kezdődően, s ez folytatódott és folytatódik mind a mai napig súlyos közpénzekkel, s még súlyosabb eurós milliárdokkal. Csakhogy Pesty ezt kimondani gyávának bizonyult, ráadásul másról szólt a megbízatása.
Ismételjük meg újra: Orbán a tolvaj. A közpénzek tolvaja, az állam vagyonkészletének a tolvaja, az ország, s benne gyermekeink és unokáink jövőjének a tolvaja, a tanuláshoz és az egészséghez való jog tolvaja, s nem utolsó sorban a lelkek elvetemült tolvaja.
Ugyan kérem, hol van tőle Lölő?
És persze beszélhetünk a tolvajok nagy felbujtójáról és legitimálójáról, a tolvajok eszmei igazolóbizottságának vezérideológusáról, Lánczi Andrásról, aki annak idején világosan leszögezte, hogy mindaz, amit a Fidesz-KDNP képezte keresztény-nemzeti hatalomban helyet kapó tolvajok művelnek, az egyáltalán nem lopás, az egyáltalán nem korrupció, hanem az maga a nemzeti ügy.
Amikor az ókori Rómában a Vesta-szüzek minden május idusán az egykori emberáldozatokra emlékezve szalmabábokat dobtak a Tiberisbe, senki sem hitte azokat embereknek, mindenki tudta pontosan, hogy valóságos embereket helyettesítő bábokról van szó.
Amúgy a stróman (németül Strohmann – szalmabáb, szalmaember) innen kapta a nevét.
Úgyhogy el a kezekkel Lölőtől!
