Kétszer nem léphetsz ugyanabba a Halász Jánosba – Dési János jegyzete
Diktatúrácska van itt kérem, a parlament ma nem izgalmasabb hely, mint 1981-ben lehetett – s a büfé már akkor is jó volt. Igaz, a rendszerváltás magyar forradalma részben az akkori parlamentből indult, teljesedett ki – amiből persze nem következik, hogy most Halász János nem mondja el harmadszorra vagy negyedszerre ugyanazt a beszédét. Ha már elsőre ennyire bejött.
Olimpiásdi – Józsa Márta jegyzete
Bőven van még amit tanulnunk Belgrádtól. Például a héten a fideszes parlamenti többség elfogadta az Egyesült Arab Emírségek kormányával kötött gazdasági együttműködésről szóló megállapodást, amely a rákosrendezői pályaudvar területén megvalósuló úgynevezett mini-Dubaj-beruházást tartalmazza.
Időjárás – Szénási Sándor jegyzete
Most éppen nem esik, de fog. Aztán egyszerre süt majd a nap, és esik. Az ördög, a felesége, és a családon belüli erőszak.
Európa és én – Selmeci János jegyzete
Nekem Európa egy boldog összenézés, amikor felszállunk a repülőre, a külföldön hallott magyar szavak, az élmény, hogy szívesen látnak minket a szicíliai kocsmától a bécsi kávézóig mindenhol, látni, hogy azért máshol sem Kánaán az élet, és ez aztán tényleg közös bennünk, ahogy a külföldre szakadt barátok és családtagok is, akik hálisten nem vesznek el, hazajönnek, elmegyünk hozzájuk, tanulunk a sorsukból, és persze azokéból is, akiknek Európa még az olcsó fapadossal is messze van.
Alkotmányos demagógia – Hardy Mihály jegyzete
Unalomig ismétlik: "no war, no gender, no migration." Faék egyszerűségű rémisztgetés, de a jelek szerint bizonyos emberekre mégis hatása van. Különösen most, a választási kampányban pörgetik ezerrel. Akármennyibe is kerül, pénz nem számít. Dől a kormányzati megrendelés a Facebook-os és Youtube-os Fidesz-kampányvideók sugárzásáért.
A nagy pénztárca – Rózsa Péter jegyzete
Az egyik legnagyobb hiba, hogy az elmúlt húsz évben a kormányok mindegyike szinte kizárólag az anyagi előnyök szempontjából értelmezte az európai uniós tagságot. Ezt a Fidesz-kormány azzal fejelte meg, hogy végtelenül lebutított, primitív kommunikációval rohanta le a lakosságot, ennek következtében jelentős tömegek számára az EU nem jelent mást, mint egy nagy pénztárcát, s ezzel egyidőben Magyarország ellenségét.
Magyar Péter megette az ellenzéki tortát – Kárpáti Iván jegyzete
Tömegek akarják leváltani az ellenzéket Orbánnal együtt, kár ezt tagadni. Hogy mennyire lehet közvéleményt szondázni ilyen viharban, az persze más kérdés. Szerencsére két hónap múlva világos számokat kapunk.
Az “ellenségeskedés ördöge” – Dési János jegyzete
Fejtő Ferenc bölcs ember volt, és elég jól ismerhette az “ellenségeskedés ördögét” – nemhiába óvott ettől. Arra azonban ő sem számított, hogy az ördög ezúttal megint piros-fehér-zöld mackóruhát húz magára, időnként Louis Vuitton kiszerelésben – és innen indul az európai értékek elleni támadásra.
Arató András: A történelem nem ismétli önmagát, a történelmet emberek másolják
24/04/2023 16:28
| Szerző: Arató András
"Azok, akik nem tanulnak a történelemből, csak megismétlik azt." (George Santayana)
Otto von Wächter magas rangú SS-tiszt, Galícia náci kormányzója volt, többek között a krakkói gettó felállítása, több mint százezer lengyel meggyilkolása tartozik az „életművéhez”. Nem vonták felelősségre, mert mások mellett vatikáni segítséggel sikeresen bujkált 1949-ben bekövetkezett haláláig.
Az ő történetét dolgozta fel kitűnő könyvében Philippe Sands, a University College London professzora. Nemcsak a tények feltárása miatt érdekes a mű. Ahogy a dokumentumokból kiderül, a háborús bűnös és özvegye is próbálkozott önmaga morális felmentésével – nem követte el, amit elkövetett, vagy ha mégis, akkor parancsra cselekedett, próbálta enyhíteni a következményeket – a szokásos hivatkozások. Ám legalább ennyire izgalmas, hogy a kutató-szerző fölveszi a kapcsolatot Wächter fiával, aki nem hajlandó elfogadni a tényeket az apjával kapcsolatban, alternatív valóságot állít fel magának. Végül az unoka jut el a következtetéshez: „a nagyapám tömeggyilkos volt.”
Wächter a következőképpen elmélkedik a náci Németország és önmaga szerepéről:
„…Az ellenség, a bolsevikok és az angolszászok tettei nem kezelhetőek demokratikus eszközökkel… A németek szeretik a karácsonyt, és soha nem akartak háborút. Adolf Hitler Németországának – amely nemzeti és szocialista – céljai a tiszta gyárak, a tisztességes lakhatás a dolgozóknak, az anyáknak és a gyermekeknek, és az életszínvonal tömeges javítása, nem pedig a konfliktus. Mégis kénytelenek voltak szablyát rántani, hogy megvédjék magukat irigy és pénzéhes szomszédaiktól egy olyan háborúban, amelyet a tőke és a judaizmus felforgató hatalmai szítottak. Németország szeretné felemelni a többi népet, fejlődést hozni, hogy a kémények békésen pöföghessenek, a gazdák szánthassanak, a szegények pedig élelemhez jussanak. Az ellenség – Sztálin, Churchill és Roosevelt bűnszövetkezete – gyűlöletet és türelmetlenséget, terrort, brutális elnyomást, ellenségeskedést, polgárháborút, széthúzást, éhezést és káoszt hoztak. Ez tehát a jóság és igazság harca a gonosz, destruktív erőkkel szemben, amelyben Németország állhatatosan kitart.”
Tragikus, elfogadhatatlan, de érthető Putyin és gépezetének önfelmentő propagandája. Ugyanaz a logika: a megtámadott az ok, valójában a támadó a béke érdekében indította el a tankjait, bombázott le iskolákat, kórházakat, internált gyerekeket, hogy „a kémények békésen pöföghessenek.”
Tragikus, elfogadhatatlan, érthetetlen és szégyellni való a magyar kormány viszonya napjaink agresszorához. Alig nyolcvan évvel ezelőtt Magyarország eljátszotta Hitler utolsó csatlósának dicstelen szerepét. Nem mosdatni kellene Horthyt, hanem tudomásul venni. Akkor talán elkerülhető a „történelem másolása”.
Címlapi kép: A Szabadság téri sokat vitatott emlékmű, forrás: Eleven Emlékmű Facebook-oldal, Gyenes Erika képének részlete
