Jeszenszky Géza: Magányosan
Látva a képeket a magyar miniszterelnök magányosságáról, amikor az EU vezetői nagy ovációval fogadják Zelenszkijt, de OV tapsolás helyett a cipőjét nézi, el kell gondolkodni azon, hogy lett ilyen magányos? Az Európai Tanács ülései szünetében ki akar vele barátságosan beszélgetni, akár semmiségekről? Már a magyar-lengyel barátságnak is vége – de biztosan nem örökre.
Arató András: Marine Le Pen beugrott Orbánhoz
Le Pen a kolostorban járva összefutott az intézmény zárdafőnökével, aki szíves örömest idegenvezette az arra tévedt turistát. Különösen büszkén mutatta meg a bútorzatot, amivel elkápráztatta a vendégét: ha egy egyszerű apácazárda refektóriumában ily gyönyörű terített asztal várja a novíciákat, milyen lehet az életszínvonal hatvan pusztában? Nyugi, Marine, Magyarország jelene francia hon jövője!
G.Gy.: A népszámlálás elutasított válasza
"Sokféle megfontolás tarthatta vissza mindazokat, akik válasz nélkül hagyták a népszámlálási kérdőív említett rubrikáját, a bizalmatlanságtól egészen a vallás átpolitizáltságából eredő félelemig."
Arató András: A jó apa
A türelmes szülő hagyja a gyermekét, hadd próbálkozzon, nem veszi ki a kezéből az irónt, amikor egy cica vagy épp a Colosseum lerajzolásával próbálkozik. A mi apánk is ilyen, de most a paciencia végső határáig jutott, midőn imígyen szólt: „Gyurka, te nem vagy képes a kezeléséhez, pedig megmondtam neked, akkor játszhatsz tovább a közpénz jellegét elvesztett pénzemmel, ha egyszámjegyűvé redukálod év végéig az inflációt!"
Jeszenszky Géza: Zsákutcás magyar külpolitika
Kísért, sőt már itt van a nyakunkon a Bibó István által zsákutcásnak nevezett magyar történelem. A balsorsból kikerülve a balítéletek, a rossz döntések fenyegetik újra nemzetünk jelenét és jövőjét.
Gábor György: Hurrá, eltaláltuk!
Egyes egyházi vezetők úgy járnak-kelnek, forgolódnak a párt- és állami vezetők társaságában, mint az 1950-es évek kommunista rendszere által életre keltett szép emlékezetű békepapság intézményének harcos egyházi aktivistái, erre a célra kiszemelt és jól teljesítő papok, lelkészek, rabbik.
Rényi András: Rendhagyó nekrológ
A Szabadság-klub politikai publicisztikáknak, nem nekrológoknak fenntartott rovat. De talán nem blaszfémia, ha a halálhírrel mégis itt és így hozakodom elől – mert az elhunyt iránt érzett tiszteletem oka bizony nem független e rovat szellemétől.
Arató András: Ki a diplomata?
Hazánkban az életszínvonal tovább emelkedik. Elkészült a tihanyi mintagazdaság, ahol jól látható, hova jutott a munkásosztállyal szövetséges parasztság. További fejlesztésre persze lenne mód, ugyanis egyelőre a Nemzet Jachtja nem tud közvetlenül a téesz-épület mellett kikötni. És az imperialisták sem alszanak, megtagadták a vízumot jeles hazánkfiától, aki fontos küldetésben vállalhatna részt, ha eljutna a tetthelyre. Elmondaná az Appalache- és a Sziklás-hegység között lakóknak, amit a műveltebbje magától a miniszterelnöktől már jó ideje tud: a világot Donald Trump hivatott megmenteni.
Arató András: A történelem nem ismétli önmagát, a történelmet emberek másolják
24/04/2023 16:28
| Szerző: Arató András
"Azok, akik nem tanulnak a történelemből, csak megismétlik azt." (George Santayana)
Otto von Wächter magas rangú SS-tiszt, Galícia náci kormányzója volt, többek között a krakkói gettó felállítása, több mint százezer lengyel meggyilkolása tartozik az „életművéhez”. Nem vonták felelősségre, mert mások mellett vatikáni segítséggel sikeresen bujkált 1949-ben bekövetkezett haláláig.
Az ő történetét dolgozta fel kitűnő könyvében Philippe Sands, a University College London professzora. Nemcsak a tények feltárása miatt érdekes a mű. Ahogy a dokumentumokból kiderül, a háborús bűnös és özvegye is próbálkozott önmaga morális felmentésével – nem követte el, amit elkövetett, vagy ha mégis, akkor parancsra cselekedett, próbálta enyhíteni a következményeket – a szokásos hivatkozások. Ám legalább ennyire izgalmas, hogy a kutató-szerző fölveszi a kapcsolatot Wächter fiával, aki nem hajlandó elfogadni a tényeket az apjával kapcsolatban, alternatív valóságot állít fel magának. Végül az unoka jut el a következtetéshez: „a nagyapám tömeggyilkos volt.”
Wächter a következőképpen elmélkedik a náci Németország és önmaga szerepéről:
„…Az ellenség, a bolsevikok és az angolszászok tettei nem kezelhetőek demokratikus eszközökkel… A németek szeretik a karácsonyt, és soha nem akartak háborút. Adolf Hitler Németországának – amely nemzeti és szocialista – céljai a tiszta gyárak, a tisztességes lakhatás a dolgozóknak, az anyáknak és a gyermekeknek, és az életszínvonal tömeges javítása, nem pedig a konfliktus. Mégis kénytelenek voltak szablyát rántani, hogy megvédjék magukat irigy és pénzéhes szomszédaiktól egy olyan háborúban, amelyet a tőke és a judaizmus felforgató hatalmai szítottak. Németország szeretné felemelni a többi népet, fejlődést hozni, hogy a kémények békésen pöföghessenek, a gazdák szánthassanak, a szegények pedig élelemhez jussanak. Az ellenség – Sztálin, Churchill és Roosevelt bűnszövetkezete – gyűlöletet és türelmetlenséget, terrort, brutális elnyomást, ellenségeskedést, polgárháborút, széthúzást, éhezést és káoszt hoztak. Ez tehát a jóság és igazság harca a gonosz, destruktív erőkkel szemben, amelyben Németország állhatatosan kitart.”
Tragikus, elfogadhatatlan, de érthető Putyin és gépezetének önfelmentő propagandája. Ugyanaz a logika: a megtámadott az ok, valójában a támadó a béke érdekében indította el a tankjait, bombázott le iskolákat, kórházakat, internált gyerekeket, hogy „a kémények békésen pöföghessenek.”
Tragikus, elfogadhatatlan, érthetetlen és szégyellni való a magyar kormány viszonya napjaink agresszorához. Alig nyolcvan évvel ezelőtt Magyarország eljátszotta Hitler utolsó csatlósának dicstelen szerepét. Nem mosdatni kellene Horthyt, hanem tudomásul venni. Akkor talán elkerülhető a „történelem másolása”.
Címlapi kép: A Szabadság téri sokat vitatott emlékmű, forrás: Eleven Emlékmű Facebook-oldal, Gyenes Erika képének részlete
