Arató András: Emelem sapkámat

Nyelvi szempontból talán szerencsésebb az árakra sapka helyett kalapot húzni, mert utóbbi az emelésre alkalmasabb, ám pártunk és kormányunk ismét előrelátónak bizonyult, túljárt az imperialisták és más liberálbolsik eszén, mintegy megelőzte őket, elejét véve a károgásnak. Ugyanis tálcán kínálta volna magát a Hanyatló Nyugat propagandistái számára a gúnyolódás lehetősége: kalapot adtak az árak fejére, amit majd az első tavaszi fuvallat elfúj, haha. Ezért aztán a történelmi leckék emlőin nevelkedett vezetőink sapkát tettek az árak kobakjára, mélyen a szemükbe húzva - fülek takarva. Annyira sikeres a termék, hogy melegben is hordható, akár egész nyáron át. Orosz nertársaink is erősen érdeklődnek e hungarikum iránt, mi másért is röpködne sereg szárnyán a Nemzet Fürkésze Moszkvába, ahová három nővér is sóvárog, mint üzletet kötni: gázért szabadalmat adunk, az ár-usanka licencét (ушанка-цена).

Előre megyünk hátra, nem hátra, nincs megállás a fejlődésben.

 

(d)evolúció

Fotó: Pixabay

 

Végre megtörténik az árengedményes kiárusítás kapitalista anarchiájának felszámolása. Mert mi volt eddig? A kereskedők trükköztek, kérem szépen. Ha valamelyik áruból felgyülemlettek a készletek, engedtek az árból. Kevés volt a vevő? Árengedmény! Vége a télnek? Csizmakiárusítás. Sőt, még az usankát is olcsóbban adták tavasszal. Maguk döntötték el, mikor mit adnak leszállított áron. Aki ügyes volt, szorgalmas, tehetséges, akár meg is gazdagodhatott. Ráadásul a vásárló is maga döntötte el, hol vásárol. Hát hol vagyunk mi, az őserdőben? Most végre vége ennek a sehova sem vezető vircsaftnak. Pártunk és kormányunk előírja a multiknak, akik persze brüsszeli titkos kémek és aknászok, mikor mit adjanak olcsóbban, természetesen függetlenül attól, hogy mennyiért veszik a portékát. Ez az előremutató gazdaságpolitika egyenesen a Paradicsomba vezet, Stairway to Heaven. Nem a paradicsomhoz, mert az nem lesz. A külföldi kéz előbb-utóbb leveszi a szőrös kezét a honi kiskereskedelemről, és csak a nemzeti értékek iránt elkötelezett fordított ABC marad a placcon. A vásárló megszabadul a töméntelen áruféleség okozta választási kényszertől, nem kell válogatnia az üres kampókon nem lógó húsok, az össze-vissza mindenféle sajtok, zoknik, öltönyök, fogrémek között. Jártunk mi egykoron a példamutató GUM áruházban, kedden negyvenes férfi, pénteken negyvenötös női csizma, persze nem árulták el előre, mikor melyik – hol maradt volna a meglepetés? Járulékos előny: elválik a szxr a májtól, mert majd amikor a szükség kosarából mindenki egyformán nem vehet semmit, akkor előbújnak a népnyúzó feketézők, mint giliszták eső után, le lehet rájuk éppúgy csapni, mint a bujkáló rémhírterjesztőkre, akik reszketnek a sötétben.

Van még egy fontos és boldogító különbség a szocialista és az illiberális gazdálkodás között. Akkoriban a hatékonyságot nélkülöző állam volt a tulajdonos, most viszont a nemzetért felelősséget viselő Családé minden.

Látszólag nem közvetlenül ide tartozik a kórházi blokkoló órák projektje. Egyelőre csak a személyzet köteles rögzíteni a belépés és a kilépés időpontját, de ez csak a kezdeti kísérleti stádium. E kitűnő eszköz használata hamarosan kiterjed a páciensekre is, megelőzendő, hogy egyes renitens állampolgárok meleg étel iránti önző vágyuk pár napi kielégítése reményében kétszer vagy háromszor is kivetessék a vakbelüket.

Arccal a vasút felé, elvtársak – de az már tényleg egy másik téma.

Címlapi fotó: Hentesüzlet 1945. Forrása: Fortepan.hu / Berkó Pál