Mennyezet – Józsa Márta jegyzete
Gondolatok egy kórházban készült fotó kapcsán. „… itt naponta rászakadhatna egyesekre a mennyezet, az óriási hazugságok okán, de valamiért nem teszi. Jól működhetnek Magyarország fölött az égi tetőfedők …”
Annyit érünk amennyink nincs - Dési János jegyzete
Cigány itt az, akinek ebből elege van. Nyilván félrevezetett cigány, ha ezt nem akarja. Mert ha okos cigány lennénk, akkor a külügyminiszterrel repkednénk, közben pezsgőt kortyolnánk a kaviárhoz, hiszen magasan iskolázottak lennénk, akiknek fentről, onnan látszana, hogy nem térkép e táj, s a magasból még megvan az ország.
Még gombócból is sok – Rózsa Péter jegyzete
Még gombócból is sok a 16, nemhogy 16 ilyen évből! Bocsánat Szabó István nevű facebook-os posztoló olvasótól, hogy elloptam a péntek reggel közzétett gondolatát, de annyira találó, hogy folytatnám is nyomban.
Az abszurdum is stagnál – Selmeci János jegyzete
Abszurdum, hogy, 3,5 év gazdasági stagnálás után még mindig több mint 30 százalékon áll a kormánypárt, sőt akár még nyerhet is, a gazdasági miniszter pedig nem új munkát keres, vagy legalább egy számológépet valahol, hanem a Facebookon ír top tízes (bocsi, kilences) listát arról, hogy ki a nagyon hülye, és nincs rajta a kormány.
Sakkjátszma, vagy szétesett kampány - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a pillanat, amikor az ember megáll, visszatekeri fejben az elmúlt heteket, és felteszi a kérdést: ez most zseniális sakkjátszma, vagy egyszerűen szétesett a kampány? Mert amit Lázár János produkál, az kétféleképpen értelmezhető. És egyik sem megnyugtató.
Pandadiplomácia - Józsa Márta jegyzete
Keleti nyitás ide vagy oda, itthon is jó lenne valamilyen célszerű szimbólumot találni a faunánkban, hogy nehogy elbízzuk magunkat, legyen valami újabb aggódni való.
Vörös kód – Józsa Márta jegyzete
Nem is rossz ötlet, húzzanak el valamennyien melegebb éghajlatra, abba a megérdemelt kilenc körbe, amelyre Dante főműve utal. Addig is félve dideregjen a nincsteleségbe taszított, vagy abban hagyott polgártársainkkal együtt mindenki, aki felelős az elnéptelenedő, lecsúszott régiók magára hagyásáért, a nyomorgók lenézéséért, az őket segítők üldözéséért, és a rablásra alapozott hatalmi cinizmusért.
A mindenható állam jóindulata
A rezsistopot hatalmas tettként állítják be, pedig valójában beismerés. Annak beismerése, hogy a társadalom jelentős része már nem bír el egy kicsivel magasabb számlát sem. Hogy a tartalékok elfogytak, hogy a "rezsivédelem" nem stabilitást teremtett, hanem egyensúlyozást a szakadék szélén.
Arató András: Emelem sapkámat
21/04/2023 12:30
| Szerző: Arató András
Tudod mi a különbség a szocialista tervgazdálkodás, és az illiberális gazdaságpolitika között? Hát a terv!
Nyelvi szempontból talán szerencsésebb az árakra sapka helyett kalapot húzni, mert utóbbi az emelésre alkalmasabb, ám pártunk és kormányunk ismét előrelátónak bizonyult, túljárt az imperialisták és más liberálbolsik eszén, mintegy megelőzte őket, elejét véve a károgásnak. Ugyanis tálcán kínálta volna magát a Hanyatló Nyugat propagandistái számára a gúnyolódás lehetősége: kalapot adtak az árak fejére, amit majd az első tavaszi fuvallat elfúj, haha. Ezért aztán a történelmi leckék emlőin nevelkedett vezetőink sapkát tettek az árak kobakjára, mélyen a szemükbe húzva - fülek takarva. Annyira sikeres a termék, hogy melegben is hordható, akár egész nyáron át. Orosz nertársaink is erősen érdeklődnek e hungarikum iránt, mi másért is röpködne sereg szárnyán a Nemzet Fürkésze Moszkvába, ahová három nővér is sóvárog, mint üzletet kötni: gázért szabadalmat adunk, az ár-usanka licencét (ушанка-цена).
Előre megyünk hátra, nem hátra, nincs megállás a fejlődésben.
Végre megtörténik az árengedményes kiárusítás kapitalista anarchiájának felszámolása. Mert mi volt eddig? A kereskedők trükköztek, kérem szépen. Ha valamelyik áruból felgyülemlettek a készletek, engedtek az árból. Kevés volt a vevő? Árengedmény! Vége a télnek? Csizmakiárusítás. Sőt, még az usankát is olcsóbban adták tavasszal. Maguk döntötték el, mikor mit adnak leszállított áron. Aki ügyes volt, szorgalmas, tehetséges, akár meg is gazdagodhatott. Ráadásul a vásárló is maga döntötte el, hol vásárol. Hát hol vagyunk mi, az őserdőben? Most végre vége ennek a sehova sem vezető vircsaftnak. Pártunk és kormányunk előírja a multiknak, akik persze brüsszeli titkos kémek és aknászok, mikor mit adjanak olcsóbban, természetesen függetlenül attól, hogy mennyiért veszik a portékát. Ez az előremutató gazdaságpolitika egyenesen a Paradicsomba vezet, Stairway to Heaven. Nem a paradicsomhoz, mert az nem lesz. A külföldi kéz előbb-utóbb leveszi a szőrös kezét a honi kiskereskedelemről, és csak a nemzeti értékek iránt elkötelezett fordított ABC marad a placcon. A vásárló megszabadul a töméntelen áruféleség okozta választási kényszertől, nem kell válogatnia az üres kampókon nem lógó húsok, az össze-vissza mindenféle sajtok, zoknik, öltönyök, fogrémek között. Jártunk mi egykoron a példamutató GUM áruházban, kedden negyvenes férfi, pénteken negyvenötös női csizma, persze nem árulták el előre, mikor melyik – hol maradt volna a meglepetés? Járulékos előny: elválik a szxr a májtól, mert majd amikor a szükség kosarából mindenki egyformán nem vehet semmit, akkor előbújnak a népnyúzó feketézők, mint giliszták eső után, le lehet rájuk éppúgy csapni, mint a bujkáló rémhírterjesztőkre, akik reszketnek a sötétben.
Van még egy fontos és boldogító különbség a szocialista és az illiberális gazdálkodás között. Akkoriban a hatékonyságot nélkülöző állam volt a tulajdonos, most viszont a nemzetért felelősséget viselő Családé minden.
Látszólag nem közvetlenül ide tartozik a kórházi blokkoló órák projektje. Egyelőre csak a személyzet köteles rögzíteni a belépés és a kilépés időpontját, de ez csak a kezdeti kísérleti stádium. E kitűnő eszköz használata hamarosan kiterjed a páciensekre is, megelőzendő, hogy egyes renitens állampolgárok meleg étel iránti önző vágyuk pár napi kielégítése reményében kétszer vagy háromszor is kivetessék a vakbelüket.
Arccal a vasút felé, elvtársak – de az már tényleg egy másik téma.
Címlapi fotó: Hentesüzlet 1945. Forrása: Fortepan.hu / Berkó Pál