Én azért reménykedek abban, hogy a visszavonuló Orbán Viktor egyszer majd bemegy 8-10 órára egy stúdióba, és elmeséli, hogy miért nem akart minden magyar miniszterelnöke lenni, hogy jól érzi-e magát ebben a megosztott országban, és nem bántja-e, hogy ebbe az irányba vitte a hazáját. Persze, akkor sem fogom neki elhinni, amit mond.

A fenébe, a szomszéd fűje nemcsak zöldebb, hanem az egész környezet szebb, ápoltabb, nota bene gazdagabb. És barátságosabb.

A politika jórészt a felejtésről szól. Magyar Péter is szokta gyalulni a rezsimet évtizedek óta kiszolgáló elitet, ami az ő múltját tekintve szintén mókás, mint ahogy Vona memóriazavara is, midőn a régi ellenzék szokásos kesergőjét adja elő, aminek talán a Bezzeg címet adhatnánk.

A magyar miniszterelnök nem emeli fel a telefont és nem kérdezi meg: "Vlagyimir Vlagyimirovics, mondja csak, miért is hullanak a magyar fiúk százával a keleti fronton?" Nem kezdeményez szankciókat azok ellen az orosz tábornokok ellen, akik parancsot adnak más magyarok meggyilkolására. Nem követeli, hogy a Kreml vállaljon felelősséget a katonai gépezetének magyar áldozataiért. 

Itt van a plakát: Mint két tojás. A képen a tojáshéjból két fej bukkan elő, az egyik szakállas, a másik csupasz képű. Első ránézésre egyáltalán nem hasonlítanak egymáshoz. “Mint két tojás” - ezt azzal próbálja a szerző igazolni, hogy mindkét karikatúra-figura kis ukrán zászlócskát lobogtat.

Ez a sejtelmes jelszava a kormányfő által bejelentett, árnyalataiban szeptemberben ismertetendő lakásvásárlási programnak. A részletek még kidolgozatlanok, de azt tudjuk, hogy egy garantált bérminimumot kereső embernek két és fél évi jövedelme teljes összegét kell félretennie beugróként.

A digitális köd homályában lapuló gyanús személyeket remélhetőleg kiveti magából a hétezer harcos közösségének immunrendszere, amit már csak az is erősít, hogy maga a klubtulajdonos viszi el neki a hírek esszenciáját.

Mi lenne ha a vízparti stégen az esthajnal csendjében a vizet bámulva ölelnénk meg egy meztelen fideszes... vagy legalább csak elfoglalnánk magunkat a politika helyett valami mással, egymással, kicsit jöjjünk le a gyűlölet-szerről...

Manapság a fekete mágia sem a régi, a burkusok félelmetes brüsszeli helytartója ellen valami új fortélyra volt szükség. Az akciónak ugyan eleve nem volt sok esélye, de legalább a szavazati adatokból újra kiderült, hogy ki kivel focizik egy csapatban.

Rohadt fárasztó lehet Fehér Ház-i sajtósnak lenni, naponta száznyolcvan fokos fordulatokat közvetíteni a média felé, a teljes kognitív disszonancia állapotában kaparni azért, hogy az elnök jól jöhessen ki a maga által előállított zűrzavarokból.

A Revolut kriptoeszközöket használó magyar ügyfelei számára a kereskedés megállt. A vásárlás, az eladás, a ki- és befizetés, minden befagyott. Aki időben akart volna kiszállni, most nézheti, ahogy az árfolyam esetleg éppen esik, tehetetlenül. Egy valós piacon ez elképzelhetetlen lenne, de itt nem a piac döntött, hanem a politika.

Eddig, ahogy néztem, a Nemzeti Nyomozó Irodára testálták volna a Büszkeség napi szabadságpártiak vegzálását. Oké, kicsit sokan voltak, de jobb, ha tanulnak abból, mit szabad, mit nem – gondoltam eddig.

A kormány friss döntése szerint az iskolás csoportok díjmentesen juthatnak el a debreceni Közlekedési Múzeumba. Amely egyelőre látványterveken létezik, egy autópálya melletti szántóföldön lesz belőle valami, ha valaha. Nem mellesleg nem is jár oda tömegközlekedés.

Mint az közismert, a Nemzeti Nyomozó Iroda, a magyar FBI nyomozást indított a Pride ügyében. Mert mi is történt múlt szombaton? Sok százezer ember egy napsütötte délután átsétált a pesti oldalról a budaira. Közben (...) egy kicsit egy szabad országban érezte magát. Ahol a diktátor nem pofázik bele abba, ki kit és hogyan szeret. Nyilván ezt nem lehet annyiban hagyni, bűnösöket kell találni, indul a szigorú vizsgálat.

Kirúgták őket, de a statisztikában még alig látszanak: a foglalkoztatás csökkent, de tömeges elbocsátásokról nem beszélhetünk. A Nemzetgazdasági Minisztérium közleménye szerint a munkaerőpiac feszes és stabil. Talán jövőre kirúgják a minisztert.

Miután Széchenyi István gatyába rázta a Dunát, a különböző rezsimeknek rendre eszébe jutott, hogy itt hömpölyög ez a nagy kék valami, aztán nincs semmi hasznunk belőle. Nagyokat álmodtak, de nem vált be.