Új SZFE-s intézetvezető: Életem legnehezebb döntése volt elvállalni, sok idegerő kell hozzá

Bodolay Géza színházi rendező, érdemes művész, a Petőfi Irodalmi Múzeum Színháztörténeti Múzeum és Intézete igazgatója lett az SZFE Színháztörténeti Intézetének vezetője. Arról kérdeztük a Megbeszéljük adásában, hogy miért vállalta el ebben a helyzetben, amikor a hallgatók és az oktatók alapvetően nem fogadják el az intézmény élére kinevezett kuratóriumot, és a hónapokig tartó egyetemfoglalásnak csak a járványhelyzet vetett véget.

Bodolay Géza azt mondta: élete legnehezebb döntése volt. Rettenetes gyávaságnak tartotta volna, hogyha mikor Zalán János rektorhelyettes felkérte, nemet mondott volna, mert nem meri csinálni. Nagyszerű elődei voltak, mint Ádám Ottó, előtte Bagossy László, előtte pedig Csizmadia Tibor, tehát olyan sorba kerül ezzel, hogy mindenképpen vállalni kell, ha ez jön szembe. Még akkor is, ha 20 évvel ezelőtt szívesebben vállalta volna el – tette hozzá. Azt mondta: a színházban soha nincs normális állapot. De ez a helyzet kétségkívül több idegerőt kíván, mint alapvetően, de úgy érzi, hogy edzett ehhez, korábban is érték támadások. 

Az egyetemfoglalásról, sztrájkról azt mondta: látta, hogy milyen volt, amikor Varsóban az egyetemisták a kor szellemének megfelelően kimentek az utcára a szocialistának nevezett rendszer ellen, és turistának álcázott gumibotos emberek összeverték őket – ez volt az első '68-as diákmegmozdulás. Nem gondolja, hogy ez a mostani ilyen forradalom lenne. De nem követte naprakészen ennek eseményeit – tette hozzá. Ez a „különös, bizarr és izgalmas” helyzet nem érinti azt az alapkérdést, hogy a magyar színházművészetnek kell egy felsőoktatási intézmény, ahol mindannyian helyet kapnak, akármelyik oldalon állnak, bár nem szereti a két focicsapatra osztást – fogalmazott Bodolay Géza. 

Úgy fogalmazott: egy kormány nagyon távoli dolog egy egyetemhez képest. Nem jogász, de tudja, hogy több egyetemnél is megtörtént ez a fajta alapítványi átalakítás. Arra, hogy a kormány mennyi pénzt akar adni az egyetemi alapítványnak, azt mondta: gazdasági kérdésekben nem illetékes, de azt látta, amikor visszament a Szentkirályi utcai épületbe, hogy a kilincsek ugyanazok, mint 1984-ben, semmi nem változott.

Az alapítványi ügyeket nem ismeri jól, de nem hiszi, hogy neki ezzel kellene foglalkoznia, hanem a tanárokkal, a diákokkal kell szóba állnia, hogy megértsék egymást és saját magukat. Az egész világban „döbbenetes barikádosdit lát Minszktől az Egyesült Államokig”, és úgy gondolja, hogy a színművészeti egyetemnek ebben nem kell részt vennie. Nem ő szervezte az alapítványi átalakulást, az egész játszmában nem vett részt – ismételte meg. Hangsúlyozta: nem gondolja, hogy harcolnia kell, még azt se, hogy bárkinek papírgalacsinokat kellene dobálnia.

Az interjút a fenti lejátszóra kattintva hallgathatja meg. Kiemelt kép: Wikipedia