Aszály – Józsa Márta jegyzete
Víz nem lesz több, vagy az egyik, vagy a másik szomjazik. Szóval úgy tűnik, nem lesz mifelénk se kecske, se káposzta, egy szál sem. Hogy egy szellemi aszály által sújtott klasszikust idézzek: ez az óriási kognitív disszonancia.
Egy déjà vu – Szénási Sándor jegyzete
A helyzet az, hogy Tarr Zoltán nem a valót írta. Az alaptörvény egyáltalán nem kényszeríti a kormányt a MMA-val való egyeztetésre. Egy deklaráltan nemzeti-konzervatív szereplő egyedi döntéshelyzetbe hozása finoman szólva is különös. De itt van az Iványi-féle MET egyházi státuszának visszaállítása is, amiről a miniszter zagyvaságokat beszélt. Ezekről is szó esik Szénási Sándor jegyzetében.
A "Szia, Bálint"-korszak vége – Selmeci János jegyzete
Nem voltam még nem Orbán-rendszerben újságíró, de a feladat talán nem változott olyan sokat. A lelkesedés magánügy, a kritika, a kétkedés és a valóság feltárása viszont kötelesség.
Metszőolló és vadhajtások - Hardy Mihály jegyzete
Tartok tőle, hogy a dossziék egyszerre lesznek hatalmasak és hiányosak – az Orbán-diktatúra összes hagyományát követve.
After – Szénási Sándor jegyzete
O.V. reméli, hogy a politikai halál után is van politikai élet. Hogy a Vadhajtások portál neki igeforrás, azon még a saját körei is meghőköltek egy kicsit, megértvén, hogy a főnökük valamikor menet közben benácult. Én ezen olyan nagyon nem csodálkozom, bár biztosan akad, aki azt várta, hogy egy erőszakos, bántalmazó, mindenkibe belerúgó hatalomgyakorlás és annak csődje után középre áll majd, de nem.
A Karmelita varázstalanítása – Kárpáti Iván jegyzete
Az akció rituális volt, jól megtervezett. Magyar szobáról szobára varázstalanította az egykori főhadiszállást. Deszakralizált, mondhatnók. A "minisztériumok éjszakája", ahogy elnevezte az akciót, Rogán egykori birodalmában folytatódott a szomszéd épületben. Összefoglalom: egy ötcsillagos szállodát képzeljenek el, a világ egyik legszebb panorámájával, még a menzáról is.
Pótolt mulasztások - Dési János jegyzete
Szóval, az ügyészség most megmutatja, hogy az elmúlt időszakban nem a szaktudása hiányzott ahhoz, hogy az igazságosságot szolgálja. Hajrá, van mit ledolgozni.
Garázsvásár – Józsa Márta jegyzete
Alighanem megélénkülhetett mostanság a turkálók és garázsvásárok forgalma, kétségbeesetten pityergő oligarchák és önostorozásra készülődő politikus cézárok szerzik be az új típusú szereplési szerkót, nagy lehet a keletje a kínai farmereknek – bár nem biztos, hogy most éppen a kínai a jó választás – és a potom harminc ezer forintos óráknak.
Hóhányók – Józsa Márta jegyzete
11/01/2026 08:00
| Szerző: Józsa Márta/Klubrádió
| Szerkesztő: Bárkay Tamás
Megvalósult a nemzeti hókotró ökumené, pártállásától függetlenül valamennyi politikai aspiráns hólapátot ragadott, abban a szent meggyőződésben, hogy erőfeszítéseik maradandó nyomot hagynak az áprilisi szelek idejére is. Nincs annyi kamera a földön, hogy ábrázolni tudna valamennyi lelkesen hóeltakarító politikust.
El vagyunk havazva, szerencsére. Nagyon kellett már, egyfelől a szánkózásra, hógolyózásra, hóemberépítésre vágyakozó gyermeki lelkünknek. Meg a szántóföldeknek, folyóknak, tavaknak. Meg azoknak, akik még nem tudták megmutatni a gyerekeiknek, hogy miért kell két széntojás, egy cirok-, esetleg nyírágseprű, no meg egy sárgarépa a tökéletes hóemberhez. Bár nagy kérdés, hogy ki tud most két szem brikettet szerezni az eredeti látvány megidézéséhez, de kreatívan ezt is meg lehet oldani. Feltehetően azok a gyerekek is kacagva lelkendeznek az új játék láttán, akik a traktorgumival és használt ruhákkal befűtött sparhert mellől a tizenkét fokból szaladnak ki kacagva a hóra, szétázott cipőben, előkapnak egy nejlonzacskót, hogy legyen, amin lecsúszniuk a dombról. Ha volt is valaha szánkó otthon, már rég feltüzelték, hurrá, végre havazik. Elképzelhető, hogy hajléktalan embertársainknak is akad e régen látott télben némi örömük, egyfelől ők is voltak gyerekek, lehetnek még szép emlékeik, másfelől ilyentájt azért sokan megmozdulnak az érdekükben. Elsőként persze a végletekig kizsákmányolt szociális munkások, akik maguk is nemegyszer lyukas cipővel a lábukon mentik, aki menthető. Valahogy vannak hívószavak, és a havazás ilyen, amikor a szolidaritás hirtelen felbukkan olyanoknál is, akiknél normál időszakban az érzés ott pihen valahol a spájzpolcon, két üveg nyáron eltett lekvár között. A behavazott városból jóval többen hívják fel telefonon utcán heverő hajléktalant látva a segélyszolgálatokat, mint egy egyszerű borongós novemberi napon, amikor persze ugyanúgy simán meg lehet fagyni. Talán az adományozókedv is meglódul ilyenkor, bár többségünk kiköltekezett karácsonykor, minősített kisebbségünk meg elrepülőrajtolt déltengeri szigetekre, kipihenni a kiköltekezés fáradalmait. Kívánunk nekik jó téli nyaralást látványra kifehéredett, közösnek hazudott hazánkból. Brillekkel ékesített strandpapucsban aligha lehet empatikusan gondolni azokra, akiknek most nagyon nagy méretű bakancsra volna szükségük. Nem az a törvényszerűség, hogy az lesz hajléktalan, vagy nagyon szegény, akinek 46-os méretű a lába. Hanem – mondják a hajléktalanellátás gyakorlói – a rászorulók többsége olyan betegségekkel küzd, amelyek miatt ödémás, gyulladt, netán elfagyott egyik-másik végtagja. És azt bizony nem lehet normál méretű lábbelibe tuszkolni. Ma leginkább nagyméretű férficipők adományozása jelentene repülőrajtot a rászorulóknak.
Más ügyben nemigen találunk hibát, megvalósult a nemzeti hókotró ökumené, pártállásától függetlenül valamennyi politikai aspiráns hólapátot ragadott, abban a szent meggyőződésben, hogy erőfeszítéseik maradandó nyomot hagynak az áprilisi szelek idejére is. Sutba dobtak megváltó gondolatokat, világuralmi intrikákat számosan, nincs annyi kamera a földön, hogy ábrázolni tudna valamennyi lelkesen hóeltakarító politikust. Még az is meglehet, hogy a hólapátokat a kampánystábok vásárolták fel, azért nem kapni mostanság. Jó, a tehetősebbnek futja tévéstábra is, egy ország láthatta, midőn a legfőbb hóhányót egy kiskosztümbe öltözött hölgy fogadott, dérre-cúgra, mínuszokra fittyet hányva, kint, a jeges zimankóban. Nyilván így jobban mutatott, látványosabb dekoráció volt a nemzet nőügyekkel amúgy nem foglalkozó első számú kézi hókotrója mellett.
Teljesen véletlenül jutott eszembe erről a videóról életem első tüdőgyulladása. Amelyet akkor kaptam, amikor még kis pionírként egyszál fehér ingben és persze pionírnyakkendőben kellett várnom órákig pajtásaimmal együtt a jeges szélben az elnöki helikopterrel érkező elvtársat, a Kárpátok géniuszát. De ez persze más helyzet, itt, mint azt a nemzet hólapátolójától nemrég megtudtuk, mintademokrácia van kérem szépen. Szemben a népakarat európai lejtmenetével, ugye. Szlalomoznak is azok lefelé szélsebesen az alpesi szakadékokba, még szerencse, hogy mi megelőztük őket. Úgyhogy semmi párhuzam, jön a tavaszi fuvallat, az a bizonyos állítólagos április. Addig mindenki eldobhatja az összes betárazott hógolyóját, és mire elolvad az összes hóember, talán elillanhat a Nemzeti Együttelhavazás Rendszere, a NER is.
Józsa Márta jegyzete az Útszélen 2026. január 1-i, csütörtöki adásában hangzott el a szerző felolvasásában.
A jegyzetet a fenti lejátszóra kattintva hallgathatja meg! (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért az adás meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)
