A kicsinyes hatalomgyakorlás iskolapéldája - Kárpáti Iván jegyzete
Először jelzik, hogy hibáztál, persze csak finoman, egy fegyelmi eljárással, amely végül még büntetéssel sem jár. Aztán elkezdődik a valódi folyamat: eltűnsz a kirakatból, megszűnnek a szerepléseid, egyre kényelmetlenebb helyzetekbe kerülsz, végül pedig ott találod magad egy olyan pozícióban, amelyről mindenki tudja, hogy száműzetés. Sunyi, adminisztratív eszközökkel dolgoztak, addig szívatták, amíg magadtól felmondott.
Kohn, Grün és Orbán - Dési János jegyzete
Orbánnak és hazugsággyáros kis csapatának, oroszostúl, KGB-stűl, cselédsajtóstúl már csak a háborús riogatás és a fenyegetés maradt. Persze azt ne felejtsük el, március 15-én Budapesten vagy háromszor annyival többen voltak kiváncsiak a valóságra, mint a hazugságra.
Kilakoltatási történet – Józsa Márta jegyzete
Az Útszélen szerkesztő-műsorvezetője ezúttal a Nemzeti Együttcinizmus Rendszeréről és előzményeiről írt, személyes élmények alapján.
Erőpróba – Kárpáti Iván jegyzete
Március 15-én valójában nem a beszédek lesznek a legfontosabbak … – a Hetes Stúdió műsorvezetőjének gondolatai az idei március 15-e tétjéről, dilemmáiról.
Mi a fenéről is beszélünk? - Selmeci János jegyzete a túlélési gyakorlathoz
Minden félévben megírom azt a jegyzetet, amiben azt kérem Önöktől, hogy támogassák a Klubrádió fennmaradását. Ez most itt az a jegyzet, és most abban az alig pislákoló reményben kérem a támogatásukat, hogy valami talán változni fog, és mi magyarok így együtt meg tudunk haladni dolgokat, találni konszenzusokat, kötni szövetségeseket azért, hogy egy egészségesebb, boldogabb hely legyen a hazánk, és rendezzük végre közös dolgainkat, vagy legalább beszéljünk itt a Klubrádióban is sokkal többet arról, ami tényleg fontos.
Kamu a köbön: kampányolás Kijevben - Hardy Mihály jegyzete
A magyar fél nem sokat tett azért, hogy a Barátság kőolajvezeték és az ukrán-magyar barátság helyreálljon. Éppen az ellenkezőjét teszi. Emiatt aztán előre borítékolható, hogy a Digitális Polgári Körökben is aktívan kampányoló Czepek államtitkár üres kézzel, de számtalan, az ukránokkal szemben ellenséges video posztolása után tér majd vissza a magyar fővárosba.
Egy "rossz" magyarról - Szénási Sándor jegyzete
A „jó” magyar szeret ebben élni, maga mossa kényszerzubbonyát, és csodálattal tekint ápolóira.
Olaj, háború és kampány – Kárpáti Iván jegyzete
Van egy különös képessége a magyar miniszterelnöknek: képes egymástól teljesen független dolgokat egyetlen történetté gyúrni. Olyan ez, mint amikor a konyhában a hűtő teljes tartalmát beleöntjük egy lábosba, aztán reménykedünk, hogy valami ehető lesz belőle. Most éppen az olajjal történik ugyanez.
Ebben fogunk élni? – Rózsa Péter jegyzete
3/01/2026 15:08
| Szerző: Rózsa Péter/Klubrádió
Van a valóság, az alacsony bérekkel, egy inflációs sokk után még mindig emelkedő élelmiszerárakkal, kivéreztetett egészségügyi, oktatási és szociális rendszerrel, pofátlanul gazdagodó kegyeltekkel és van minden idők legnagyobb Orbán Viktorának látomása a valamilyen békegalambokkal magasba emelt országról, ahol már szinte csak karnyújtásira vagyunk az édenkerttől. No meg a következetes hülyítésbe, a valóság meghamisításába vetett hite.
Magyarországon egyszerre aranylik és bűzlik a gazdaság. Azt mondja erre mindenki Orbán Viktora az újévi interjúban, hogy ha majd béke lesz, vagyis véget ér az orosz-ukrán háború, akkor végre a magyar gazdaság is elindulhat felfelé. Ez megint csak nem teljesen igaz, mert már most is felfelé tart; nagy irammal a Kreml lépcsőjén, hogy a nagyvezér ajtaja elé érve, ott lábtörlőként elterüljön.
Azt akarom mondani, hogy kétféle értékrendben élünk: van a valóság, az alacsony bérekkel, egy inflációs sokk után még mindig emelkedő élelmiszerárakkal, kivéreztetett egészségügyi, oktatási és szociális rendszerrel, pofátlanul gazdagodó kegyeltekkel és van minden idők legnagyobb Orbán Viktorának látomása a valamilyen békegalambokkal magasba emelt országról, ahol már szinte csak karnyújtásira vagyunk az édenkerttől.
Szirének énekétől bódultan beszél ez az ember békéről, miközben a háborút kirobbantó agresszor legjobb barátjaként bokázik Putyin körül. Ájultan hebegett tavalyelőtt Trump győzelmi esélyeiről, aztán a következő másfél évben minden nap arra készült, hogy mindjárt fogadja őt az isteni elnök, és amikor boldog-boldogtalan fogadása után végre ez megtörtént, akkor sem történt semmi. Ott volt, vitte magával a közel 180 fős brancsot, mosoly, lapogatás, sikerpropaganda, csak éppen sem szóbeli, sem írásbeli nyoma annak, hogy a sztárfotókon kívül bármit is kapnánk Amerikától. Amit persze kapunk, azt a NER szorgalmas szolgái igyekeznek a kirakatból eltüntetni, hogy mást ne mondjak, az orosz olajra kivetett trumpi embargót, ami ugyanúgy érvényes ránk nézve, mint a több EU-s tagállamra.
De ennél sokkal egyszerűbb és kézzelfoghatóbb valóságelemek sem zavarják az angyalszárnyakon a fényes jövő irányába lebegő, álmodozó Orbánt. Mondjuk a pártjához felzárkózott, egyes mérések szerint pedig már tartósan elé került új ellenzék, a Tisza párt, amiről lazán azt állítja, semmi változás a régi ellenzékhez képest, ezek ugyanazok, csak most más áll az élükön. A számok, a választói tömegek, amelyek esetleg nem a NER-t kívánják a hatalomban tartani, le vannak ejtve, itt minden ugyanaz, mint eddig, a világok legjobbikának legjobbika teremtődött meg 2010-ben, és vezetője következetesen igazlátó és igazmondó, és aki nem mellette és nem vele halad, az tévúton jár.
Próbáltam a minap megfejteni, a kincstári optimizmuson túl ez az ember valóban nem látja, mi történik, vagy nem érdekli igazából, mert biztos abban, hogy tavasszal ő nyeri ismét a választást. Előbbi esetben a Ceauşescu-jelenséggel van dolgunk – nem feledhető a 36 évvel ezelőtti jelenet, amikor a nép feltétlen szeretetétől eltelve lépett a szónoki erkély mikrofonja elé, és aztán jött a bukás, de buktában sem értette meg, hogy amit ő a népről gondolt, az egyszerűen nem igaz. Nem, nyilván velem együtt sokan mondják, Orbán sokkal okosabb, realistább, ravaszabb, taktikusabb és tapasztaltabb annál, hogy ne ismerje fel, léggömbjei csak a stabil, fideszes választókat szédítik el, és egy igen tekintélyes tömeg áll már vele és politikájával szemben. Akkor viszont honnan ez a következetes hülyités, hazudozás, a valóság meghamisításába vetett hit? Az a legijesztőbb számomra, hogy valamit már tud. Valamit, amivel a valóság ellenében is megnyerheti a választást. Megnyerheti, mert van valami vagy valaki, ami, és aki el tudja hajlítani a valóságról alkotott képet afelé, amit hamis képzetei és állításai festenek most elénk. Ebben fogunk élni? És ez vajon meddig lehetséges?
Rózsa Péter jegyzete a január 3-i Hetes stúdióban hangzott el, meghallgathatják a fenti lejátszóra kattintva. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért az adás meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)

