Önbecsapás manipulált fotókkal - Selmeci János jegyzete
Vacsora után még megnézi az emailjeit, kapott egy összefoglalót a héten megjelenő közvélemény-kutatásokról. A Nézőpontnak hisz a legjobban, mert szerinte az emberek érzik, hogy ez a kormány értük dolgozik, és megoldja a problémáikat.
Orbán lemond - Rózsa Péter jegyzete
Az Európai Unió, a NATO perifériájára kerülve, Magyarország Orbán nemkormányzása jóvoltából kötélen ingadozik a kiesés határán.
A hang - Szénási Sándor jegyzete
Amerika hangja ismét megszólal. Pontosabban az Amerika Hangja szólal meg, a nemzetközi rádió, amelyet a Trump adminisztráció felfüggesztett, ám most egy szövetségi bíró elrendelte az újraindítását.
A kicsinyes hatalomgyakorlás iskolapéldája - Kárpáti Iván jegyzete
Először jelzik, hogy hibáztál, persze csak finoman, egy fegyelmi eljárással, amely végül még büntetéssel sem jár. Aztán elkezdődik a valódi folyamat: eltűnsz a kirakatból, megszűnnek a szerepléseid, egyre kényelmetlenebb helyzetekbe kerülsz, végül pedig ott találod magad egy olyan pozícióban, amelyről mindenki tudja, hogy száműzetés. Sunyi, adminisztratív eszközökkel dolgoztak, addig szívatták, amíg magadtól felmondott.
Kohn, Grün és Orbán - Dési János jegyzete
Orbánnak és hazugsággyáros kis csapatának, oroszostúl, KGB-stűl, cselédsajtóstúl már csak a háborús riogatás és a fenyegetés maradt. Persze azt ne felejtsük el, március 15-én Budapesten vagy háromszor annyival többen voltak kiváncsiak a valóságra, mint a hazugságra.
Kilakoltatási történet – Józsa Márta jegyzete
Az Útszélen szerkesztő-műsorvezetője ezúttal a Nemzeti Együttcinizmus Rendszeréről és előzményeiről írt, személyes élmények alapján.
Erőpróba – Kárpáti Iván jegyzete
Március 15-én valójában nem a beszédek lesznek a legfontosabbak … – a Hetes Stúdió műsorvezetőjének gondolatai az idei március 15-e tétjéről, dilemmáiról.
Mi a fenéről is beszélünk? - Selmeci János jegyzete a túlélési gyakorlathoz
Minden félévben megírom azt a jegyzetet, amiben azt kérem Önöktől, hogy támogassák a Klubrádió fennmaradását. Ez most itt az a jegyzet, és most abban az alig pislákoló reményben kérem a támogatásukat, hogy valami talán változni fog, és mi magyarok így együtt meg tudunk haladni dolgokat, találni konszenzusokat, kötni szövetségeseket azért, hogy egy egészségesebb, boldogabb hely legyen a hazánk, és rendezzük végre közös dolgainkat, vagy legalább beszéljünk itt a Klubrádióban is sokkal többet arról, ami tényleg fontos.
Somfai Péter: Nincs kegyelem a legyőzöttnek
25/11/2023 16:52
| Szerző: Somfai Péter
Ha komolyan vesszük a szuverenitási törvényt, akkor a kormánynak mielőbb el kellene gondolkodnia, szabad-e Brüsszeltől követelnie a nekünk járó uniós "korrupciós" euro milliárdokat.
Lánczi András közgazdász professzor 2015-ben egyetlen mondatával beírta magát a hazai közállapotok legnagyobb szakértőinek sorába. Azóta sem tudta senki jobban megfogalmazni, hogy amit mi korrupciónak nevezünk idehaza, az a Fidesz legfőbb politikája. Hol gyakorolja, hol üldözi.
A Fiatal Demokraták Szövetsége alapító öregei biztosan érzik magukon is, hogy az ember - a kora előrehaladtával - kissé feledékeny lesz. Nem mindig emlékszik arra, mit mondott tegnap, egy hónapja vagy egy évtizede. Persze pocak ide, ősz bajusz oda, a saját ifjúságuk csínytevéseit még a politikusok sem szokták elfelejteni.
Hogyan is felejthették volna el, hogy pelyhes állú ifjúként, a rendszerváltás zűrzavaros éveiben, a pártjuk ölébe pottyant egy hatalmas ingatlan vagyon. Köztük a patinás egykori tisztiház palotája, amelynek szinte még melegiben új gazdát találtak. A bevételből Orbán Győző bácsinak bányája lett, a Kövér-családnak, meg a többieknek is csurrant-cseppent belőle valamennyi.
1995-ben egy Schlecht nevű társuk megvásárolt a Fidesz gazdasági igazgatójától, Simicska Lajostól, Kövér Szilárdtól (Kövér László testvérétől), és Varga Tamás párt közeli vállalkozóktól tizenhárom céget, amelyeket egy hét múlva eladott egy Kaya Ibrahim nevű németországi török személynek, aki aztán "eltüntette" valamennyit. Vélhetően ezek a cégek akkoriban mintegy 300 milliós köztartozással váltak az állam számára "köddé". Ennek a pénznek is egy része a vezetők családjánál, más része a Fidesz kasszájában landolt. Ebből kezdték építgetni a pártot.
Az elmúlt harminchárom év jó iskola volt. Alaposan megtanulták, hogy a politika olyan, mint a háború. Három dologra van szükség hozzá: pénzre, pénzre és még több pénzre. Valamit nagyon megtanultak: a politizálás a hatalomról szól, a hatalmat pedig szintén csak pénzzel lehet megszerezni, majd megőrizni. Nem felejtették el a Horn-kormány ügyetlenségét, a szocialisták 1994-98 között anyagilag is támogatták az ellenzéket. A Fidesz akkor is erősödött. Leszűrték a tanulságot: nincs kegyelem a legyőzöttnek! Erről szól 2010 óta a kormánypárt minden lépése.
Az első kétharmados törvényhozási többség óta nem telt el egyetlen olyan esztendő sem, amikor nem talált ki a fideszes "agytröszt" valami cseleset a konkurens ellenzéki pártok elszegényítésére. Kisebbre szabták a parlament létszámát, kevesebb képviselő után kevesebb állami támogatást kapott az ellenzék. Eltörölték a második fordulót, szembe fordították egymással az egyre gyengébb vetélytársakat, nehogy a döntő szavazás előtt koalíciót köthessenek. Kövér házelnök okkal-ok nélkül, bünteti az ellenzéki felszólalókat. Az állami számvevők minden esztendő végén és a választási ciklusokat követően utasításra "turkálnak" az ellenzék pénztárában. Mindenkinél találnak valami olyan vétséget, számszaki hibát, amit vastagon fogó ceruzával lehet büntetni. Ez alól egyedül a Fidesz kivétel. Náluk mindig, minden elszámolás rendjén van.
A tavalyi választás az előzetes felmérések szerint neccesnek ígérkezett, de azután kiderült, hiába való volt az aggodalom. A sok kis párt, ha látszólag megpróbált is összefogni, a mélyben nagyok voltak az érdekellentétek. A kétharmad most sem került veszélybe, de kiderült, ha ki is szárítják a választási kampány előtt a pártok kasszáit, megtörténhet, hogy a külhoni magyarok összedobnak az ellenzéknek annyi támogatást, amennyiből akár érdemi kampányra is futhatja.
Új stigmát kapott az ellenzék. A fideszes kommunikációban mostanában állandó jelzővel, "dollár baloldalként" emlegeti a valójában uniós pénzekből élő "euro jobboldal". A legújabb, szuverenitás védelemről szóló törvénynek egyetlen érdemi szándéka van: megakadályozni, hogy a következő, tavaszi önkormányzati és uniós parlamenti választáson az ellenzéknek elegendő forrása legyen a kétfrontos kampányhoz. A kormány és a Fidesz vezetői nyugodtan hátra dőlhetnek, számukra a közpénzek és a pártpénzek között szabad az átjárás.
A jelenlegi nemzeti konzultáció tizenegyedik, mára okafogyottá lett kérdését azzal indokolta a kormány, hogy 2022-ben dollárban, euróban kaptak támogatást az ellenzéki pártok, politikusok. A kormány szerint ez nyílt korrupció, így akarják külföldről kikényszeríteni, hogy Magyarország változtassa meg álláspontját a "meghatározó kérdésekben" (értsd ez alatt: teljesítse a jogállamisági kifogásokat). A nyomaték kedvéért egy hivatal is létrejön, amelynek az lesz a feladata, hogy a külföldi anyagi befolyás ellen az államot védje (ávh).
Alig várom, hogy a törvény életbe lépjen. A parlament akaratát mindenben tisztelő miniszterelnök biztosan levelet ír az európai testületeknek: "A magyar parlament döntött, ezért a kormány szuverenitása védelmében lemondunk a nekünk járó sok ezermilliárd euróról."
Biztos vagyok benne, hogy így is lesz, mert a NER kormánya karakán, nem hajlandó engedni, hogy az általa vezetett országot mindenféle "mérföldkövekkel", jogállamisági követelésekkel rákényszerítsék a rendszere lényegét jelentő intézkedések megváltoztatására. És amit ezen túl nem szabad majd a kisebb pártoknak meg az ellenzéki politikusoknak, azt aligha szabad majd a kormánypártoknak sem.
Vagy Jupiter kivétel? A törvények csak a kis ökrökre vonatkoznak?
