
Gábor György: Színház az egész Orbán-rezsim
Nem Orbán tiltotta ki a Vígszínházból Székely Csabának, a kortárs magyar irodalom nemzetközileg is magasan kvalifikált, rendkívül fontos műveket alkotó, kiemelkedő tehetségű drámaírójának a művét, hanem a Vígszínház miskolci kocsonyaként remegő ajtónállói, a szolgáltatásaikért és végtelen lojalitásukért pozícióba segített kegyencek, akik rendeltetésszerűen félik és rettegik a Nagy Őt, s akik pontosan tudni vélik (mert persze pontosan tudják is), mit mondana a Nagy Ő Székely Csaba "bátor, szabad, szókimondó" darabjára, amely – ennyi bizonyosnak tűnik – valószínűsíthetően nem a NER-nek állítana színpadi emlékművet.

Kardos András: A normalitás kisajátítása
Meggyőződésem, hogy minden diktatúra arra törekszik, hogy a normalitás fogalmát kisajátítsa és átírja saját képére, megfossza azt valódi jelentésétől. Kellett az alap. Olyasmi, mint „megvédlek”, én a béke, ők a háború, én a monogám család, te a szexuális eltévelyedés, vagyis: ki kellett sajátítani a normalitás fogalmát, és innentől kezdve a nyelv az ő szolgálatukba állt. A Gigafon egész tevékenysége a normalitás visszavétele.

Vásárhelyi Mária: Deák Ferenc és a lakájsajtó
Aki már végigült néhány, általa indított sajtó- rágalmazási- vagy becsületsértési pert, annak nagy eséllyel elmegy a kedve attól, hogy a bíróságon keresse az igazságát

Miklósi László: Itt a juss!
"A polgári engedetlenséget öt Kölcseys tanár kirúgásával kívánták megbosszulni és megtörni. Az egyre hevesebb, nem szűnő diáktüntetésekre könnygáz és ütlegelés volt a válasz."

Kardos András: Kiszera méra bávatag
Mindezt azért mondtam el, mert az a politikai bódulat, amelyet Orbán gátlásnélküli hatalomvágytól, vagyongyarapodástól, az ellenzék, a "progresszívok" elleni gyűlölettől vezetve, immár több mint egy évtizede gyakorol, úgy nyerhette el hitelét hárommillió embernél, hogy még a vele nem egyetértő értelmiség számára is – mint most láttuk – eladta önmagát és ezt a kiszera méra bávatag nyelvet egy új világ teremtő varázslójaként.

Gábor György: Kövér László istenes iránytűje
És csak szíves emlékeztetőül hoznám fel Ferenc pápa elhíresült szavait, őszintén remélve, hátha még Kövér agytekervényeit is képes lesz bejárni ennek a "demens vénembernek" a sűrűn idézett álláspontja: Sokkal inkább egy irgalmas ateista, mint egy templomba járó, de szívtelen keresztény!"

Gábor György: Járt utakon, kitaposott ösvényeken
Annak idején, Rákosi Mátyás születésének 60. évfordulóján az Operaházban rendezett ünnepségen Dobi István a beszédét azzal kezdte, hogy a nagy ünnep fényét azon nyomban igyekezett kozmikus magasságokba emelni, s rétori bravúrral mindjárt az első mondatában, internacionalista auftaktként és nemzeti antréként, mintegy dialektikusan, továbbá leheletszerű eleganciával kifejezve a politikai miheztartás halkan, ámde annál határozottabban javasolt és támogatásról biztosított ösvényét, felhívta a figyelmet arra, hogy Rákosi elvtárs születésnapja növeli hálánkat és hűségünket a nagy felszabadítónk és támaszunk, a testvéri Szovjetunió és a hatalmas Sztálin iránt.

Vásárhelyi Mária: Hős apák, cserbenhagyott gyermekek
Suhajda Szilárdnak egy számomra nehezen érthető extrém sport, Szilágyi Józsefnek az igazság és a magyar szabadság volt a szenvedélye. De vajon lehet-e bármilyen szenvedély fontosabb egy gyermeknél, aki kizárólag azért született a világra, mert mi így döntöttünk?
Kardos András: Kettős mérce
18/05/2023 14:30
| Szerző: Kardos András
És pusztán azért, mert Orbán diktatúrájának és önkényuralmának „bejön” ez a manipulált „konzultáció”, akkor most mi meg nekiállunk lakógyűlni? És ahogyan a Fidesz hazug hirdetményein 97%-os győzelemnek állította be nem tízmillió, hanem másfél millió ember válaszát, meghamisítva minden számot a siker érdekében, akkor a Lakógyűlés jegyzőkönyve ebben is követni fogja a maffiaállamot?!
„Budapest sorsa most azon múlik, hogy mi, budapestiek kiállunk-e a városunkért.
Mindannyian érezzük a megélhetési válság hatásait. Ahogyan a mindennapjainkat, úgy a város működtetését is súlyosan megdrágítja az infláció és az energiaárak emelkedése. A válság hatásait okos és takarékos lépésekkel kezelni tudjuk. A kormányzati elvonások azonban most már a város biztonságos működését veszélyeztetik. Van olyan elvonás, aminek a mértékét több mint a tízszeresére emelte a kormány, amióta a budapestiek ellenzéki városvezetést választottak. A sarcolás miatt már Budapest finanszírozza a kormányt, és nem fordítva – márpedig ez így nem mehet tovább.
Csak együtt tudjuk megállítani ezt a Budapest-ellenes politikát. Úgy, ha pártszimpátiától, világnézettől, meggyőződéstől függetlenül Budapest-pártiak vagyunk. Védjük meg a gyönyörű városunkat, amely idén ünnepli a 150. születésnapját!
Szükségünk van Önre, az Ön véleményére! Szavazzon az első Budapesti Lakógyűlésen, mert jól csak együtt dönthetünk!”
Igen, ezt a levelet Karácsony Gergely írta. A túloldalán pedig kaptam négy kérdést, amiből a három egészen olyan mintha egy populista politikus írta volna, három álkérdés három álalternatív válasszal. A negyedik kérdés nem populista, az egy valódi dilemma, a megadott két válasz megint álválasz. Ez azonban sajnos csak részletkérdés. Sokkal nagyobb a baj.
A Főváros, amely eddig hol jól, hol kevésbé jól, de baromi nehéz helyzetben küzd a városért egy diktatúra kormányával, most fogta magát, és… És „halkan belelépett”, ahogyan Kosztolányi mondaná. Ugyanis ez a LAKÓGYŰLÉS-nek elkeresztelt fővárosi inzultáció semmi más, mint Orbán hazug, „nemzeti inzultációinak” pontos mása. Egy populista politikai pótlék, és nemcsak az álkérdések miatt, hanem azért is, mert ez az ógörög cserépszavazás mintájára kitalált politikai gesztus az eredeti valóságos súlyát nélkülözve, egészen más történelmi kor, a modern világ kulisszái mögött, nem más, mint egy kétségbeesett és pocsék utánzat. Mindez azért, hogy Karácsony azt mutassa, hogy ő is tud ám közvetlenkedve udvarolni az ő fővárosi népének, mint Orbán a rajongóknak.
Az egyik baj az utánzat, a kettős mimézis, hiszen a görögök cserépszavazását is, meg Orbán „nemzeti inzultációját” is másolja. A másik, a még nagyobb probléma, hogy valakik, akik hisznek a liberális politikában, hisznek a valóságos demokráciában, akiknek a szabadság és a szolidaritás alapérték, egyszóval az ellenzéki városvezetés ahelyett, hogy autonóm emberek szabad közösségére építve mutatna fel egy másik világot, egy szabad ellenvilágot a maffiaállam diktatórikus hatalmi arroganciájával szemben, ehelyett bánatában besétál a populizmus csapdájába. Ugyan az egyetlen tényleges kérdésben, a Lánchíd ügyében osztom Karácsony álláspontját, de egyrészt sokan meg nem osztják, de akár igen, akár nem, egy vezetés vállalja fel a saját politikai és szakmai preferenciait, ugyanis ez volna a képviseleti demokrácia lényege. Aztán a választásokon majd én megmondom, hogy tetszik e nekem, amit csinálnak vagy sem. Példának okáért, én speciel nem értek egyet azzal, hogy a Margit körúton éjjel biciklisek permanens életveszélyben kerekeznek világítás nélkül. Ámde, nagyon is helyeslem, hogy Karácsonyék bicikli ügyben döntöttek, mert a nép általában nem fog dönteni, mert a közvetlen demokrácia néhány szoros kivételtől eltekintve működésképtelen a modernitásban. (Kivéve egészen lokális és átlátható, bár nem evidens válaszokat követelő ügyekben.) Karácsony a főpolgármester öt évig, őt meg a lépviselő testület tagjait bíztuk meg a város vezetésével és az ezzel járó döntésekkel.
És pusztán azért, mert Orbán diktatúrájának és önkényuralmának „bejön” ez a manipulált „konzultáció”, akkor most mi meg nekiállunk lakógyűlni? És ahogyan a Fidesz hazug hirdetményein 97%-os győzelemnek állította be nem tízmillió, hanem másfél millió ember válaszát, meghamisítva minden számot a siker érdekében, akkor a Lakógyűlés jegyzőkönyve ebben is követni fogja a maffiaállamot?!
Tudom, hogy nem fogja. Karácsony minden hibája és gyengesége ellenére tisztességes politikus egy rohadt nehéz helyzetben. Pont azért írok, mert tisztessége okán, neki és a városvezetésnek akkor sem szabad ilyen látszat lépésekhez folyamodni, ha a kormány miatt Budapest sz@rban van. Éppen az a politikai tehetség, ha nehéz helyzetben is a saját értékeink szerint tudunk lépni. Ha kölcsönvesszük a populisták álközvetlen álkérdéseit tartalmazó állevelezés gesztusát, akkor az amúgy is nehéz helyzetben lévő „másik Magyarország”, a szabad és demokratikus világát esélyeit romboljuk.
Álkérdésekre még a Fővárosnak sem vagyok hajlandó válaszolni. Nem vagyok tanácsnok, de volna néhány ötletem, hogy az egyetlen tényleges eldöntendő kérdésnek hogyan járjanak utána.
A többi ügyben – elvonások, adók, kivéreztetés – pedig harcolni kell. De ez tudtuk már akkor is, amikor ellenzéki vezetése lett a fővárosnak. Sőt, a városvezetés is tudta.
De hogy jövőre is az maradjon, ahhoz nem Lakógyűléseket kell imitálni, hanem megmutatni, hogy egy másik világ alternatíváját képviseli Budapest vezetése és Karácsony Gergely.
Akkor jövőre is nyernek.