Mennyezet – Józsa Márta jegyzete
Gondolatok egy kórházban készült fotó kapcsán. „… itt naponta rászakadhatna egyesekre a mennyezet, az óriási hazugságok okán, de valamiért nem teszi. Jól működhetnek Magyarország fölött az égi tetőfedők …”
Annyit érünk amennyink nincs - Dési János jegyzete
Cigány itt az, akinek ebből elege van. Nyilván félrevezetett cigány, ha ezt nem akarja. Mert ha okos cigány lennénk, akkor a külügyminiszterrel repkednénk, közben pezsgőt kortyolnánk a kaviárhoz, hiszen magasan iskolázottak lennénk, akiknek fentről, onnan látszana, hogy nem térkép e táj, s a magasból még megvan az ország.
Még gombócból is sok – Rózsa Péter jegyzete
Még gombócból is sok a 16, nemhogy 16 ilyen évből! Bocsánat Szabó István nevű facebook-os posztoló olvasótól, hogy elloptam a péntek reggel közzétett gondolatát, de annyira találó, hogy folytatnám is nyomban.
Az abszurdum is stagnál – Selmeci János jegyzete
Abszurdum, hogy, 3,5 év gazdasági stagnálás után még mindig több mint 30 százalékon áll a kormánypárt, sőt akár még nyerhet is, a gazdasági miniszter pedig nem új munkát keres, vagy legalább egy számológépet valahol, hanem a Facebookon ír top tízes (bocsi, kilences) listát arról, hogy ki a nagyon hülye, és nincs rajta a kormány.
Sakkjátszma, vagy szétesett kampány - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a pillanat, amikor az ember megáll, visszatekeri fejben az elmúlt heteket, és felteszi a kérdést: ez most zseniális sakkjátszma, vagy egyszerűen szétesett a kampány? Mert amit Lázár János produkál, az kétféleképpen értelmezhető. És egyik sem megnyugtató.
Pandadiplomácia - Józsa Márta jegyzete
Keleti nyitás ide vagy oda, itthon is jó lenne valamilyen célszerű szimbólumot találni a faunánkban, hogy nehogy elbízzuk magunkat, legyen valami újabb aggódni való.
Vörös kód – Józsa Márta jegyzete
Nem is rossz ötlet, húzzanak el valamennyien melegebb éghajlatra, abba a megérdemelt kilenc körbe, amelyre Dante főműve utal. Addig is félve dideregjen a nincsteleségbe taszított, vagy abban hagyott polgártársainkkal együtt mindenki, aki felelős az elnéptelenedő, lecsúszott régiók magára hagyásáért, a nyomorgók lenézéséért, az őket segítők üldözéséért, és a rablásra alapozott hatalmi cinizmusért.
A mindenható állam jóindulata
A rezsistopot hatalmas tettként állítják be, pedig valójában beismerés. Annak beismerése, hogy a társadalom jelentős része már nem bír el egy kicsivel magasabb számlát sem. Hogy a tartalékok elfogytak, hogy a "rezsivédelem" nem stabilitást teremtett, hanem egyensúlyozást a szakadék szélén.
Jó hír – Szénási Sándor jegyzete
5/02/2025 18:05
| Szerző: Szénási Sándor/Klubrádió
Újabban csupa, csupa jó hír érkezik a kisembernek, hogy a rokoni és kliensi körnek továbbra is folyamatosan juttatott százmilliárdok mellett neki is csurran-cseppen. Úgy, ahogy ez eddig is volt, és ami olyan szépen aládúcolta, mit aládúcolta!: gránitszilárdságúvá tette a rezsim neofeudál épületét.
Mert az valóban jó hírnek tűnik, hogy kifizetik az állampapírok kamatait. Jó hír, hogy a nyugdíjasok is felvehetik a vidéki otthonteremtési támogatást, ami két év alatt 90 milliárdot kóstál majd. Jó hír, hogy megszüntetik a kórházi várólistákat. Jó hír a kisvállalkozóknak, hogy hat millióval emelik az áfa alanyi adómentesség határát. Jó hír, hogy emelik a hadigondozottak és az 1938 és 1963 között politikailag meghurcoltak járandóságát. Jó hír a munkáshitel. Jó hír a további kamatcsökkentés a Széchenyi Kártya program kölcsöneinél.
Csupa, csupa jó hír a kisembernek, hogy a rokoni és kliensi körnek továbbra is folyamatosan juttatott százmilliárdok mellett neki is csurran-cseppen. Úgy, ahogy ez eddig is volt, és ami olyan szépen aládúcolta, mit aládúcolta!: gránitszilárdságúvá tette a rezsim neofeudál épületét. Jut is, marad is. Persze mindig kevesebb marad, mint jut, de hát ez itt Turán, fent az úrasztal, lent a hokedli. Így volt, így lesz.
Viszont az inflációs ráta hosszas nyugodalom után 2016-ban elkezdett emelkedni, először csupán 0,4, aztán 2,4 százalékkal, ami 2019-re már 3,4 százalék volt, 2021-ben 5,1, 2022-ben pedig 11,8 százalék. 2023-ban az éves maginfláció 18,2 százalék volt, 2024-re 4,6 százalékot mondott a KSH. Ehhez kell hozzáadni az áremelkedések napi tapasztalatait, amelyek az elmúlt években – nem én állítom, hanem a közgazdászok – gyakorlatilag kivéreztették a társadalom jelentős részét. Ezt úgy is lehet mondani, hogy az urak asztaláról lehulló morzsák kisebbek lettek, tápértékük csökkent, és feltűnően dohos szagot árasztanak.
Változás pedig nincs. Jó hírek vannak. Nem olyan jó hírek persze, hogy Orbán valóban megszerezte a miatta ki nem fizetett uniós pénzeket, hogy Trump barátai dollár százmilliárdokat fektettek be Magyarországon, hogy a családok százezreit önti el az ingyen pénz, hogy a gazdaság valóban repülőrajtot vett volna. Ilyesmi ugyan mondva van, de ezek a mondások, ahogy megszületnek, már lomhán bele is állnak a magyar ugarba.
A jó hírek igazából azok lennének, amelyeket az előbb felsoroltunk, de hát ezek jó része inkább a parasztvakítást szolgálja, valódi pénz kevés van bennük, ha egyáltalán. A kamatpénz kifizetése például csak akkor lenne jó hír, ha felmerült volna, hogy az állam mégsem adja oda az embereknek a saját pénzüket. Kérdés, hogy az otthonteremtési támogatás feltételeinek ugyan hány nyugdíjas lesz képes megfelelni? A munkáshitelt azért vették fel, akik felvették, hogy használt autót vehessenek rajta, ennyit ér ugyanis, de az érdeklődés már most erősen hanyatlik. A kórházi várólisták megszüntetését meg hagyjuk. Nagyon le kell nézni ahhoz a "parasztot", hogy feltételezzék: tényleg elhiszi, hogy már holnap műfaj lesz itt az énekes halott.
Amikor a Rogánművek kitalálta a "jó hír" akciót, a sűrű fillérben gondolkodott, abban, hogy sok kis pénzt kell szétszórni különböző hangulatjavító projektekbe, amelyeknek nem a tartalma, hanem a tömege kell, hogy meggyőzze a rossz hírekben élőket. Hogy a kamunak milyen sikere lesz, az borítékolható egy vágyakban és reményekben leeresztett országban. A vágyak és remények jelentős részét éppen a politika fújta fel, és most, hogy a lufi összeesett, ugyanennek a politikának kellene bizonyítania, hogy ez a kókadt, koszos műanyagzacskó újra repülni fog.
Hogy is mondta ezt a 100 lépés programmal kamuzó Gyurcsány Öszödön? "Majdnem beledöglöttem, hogy úgy kellett tenni, mint hogyha kormányoztunk volna. Ehelyett hazudtunk reggel, éjjel, meg este."
Ő legalább majdnem beledöglött.
Szénási Sándor jegyzete a február 5-i Esti gyorsban hangzott el, meghallgathatják a fenti lejátszóra kattintva.
