Köszönjük, hogy támogatják a Klubrádiót
Publicisztika
Kié a holnap? - Szénási Sándor jegyzete
Publicisztika

Kié a holnap? - Szénási Sándor jegyzete

Az El Pais nevű baloldali, egyébként a legolvasottabb spanyol lap nemrég, némileg rémülten, leközölt egy felmérést a fiatalok pártválasztásáról, ami a Vox, az autonóm közösségek jogait tagadó, antifeminista, homofób, euroszkeptikus, és persze bevándorlás ellenes párt egyértelmű tarolását mutatja.

Állatkertek és politikai vonzataik - Dési János jegyzete
Publicisztika

Állatkertek és politikai vonzataik - Dési János jegyzete

Egy időben mindenféle városban, amerre jártam, megnéztem az állatkertet, van összehasonlítási alapom. Magyarországon talán a szegedi mérhető hozzá. Csak annak most nincs politikai vonzata, szóval arról majd egyszer egy másik műsorban. És most, hogy utána néztem, az egykori szürke, unalmas és senkit sem érdeklő nyíregyházi vadasparkból az 1996-ban kinevezett igazgató, Gajdos László és csapata csinált egy jó helyet.

Korunk jogara – Dési János jegyzete
Publicisztika

Korunk jogara – Dési János jegyzete

Ez csak a néphülyítés része, s a népnek mindig akad egy uszulni való szelete, amelynek tagjai imádják az ilyesmiket, mert akkor sokkal jobban lehet gyűlölködni. Gyűlölök, tehát vagyok. Lengessük hát az arany WC kefét lelkesen, forgassuk a fejünk fölött, miközben cöfcöfcöf csatakiáltásokat hallatunk a művelt világ elleni támadáskor. Az arany WC kefe korunk jogarja.

Jó hír – Szénási Sándor jegyzete

5/02/2025 18:05

| Szerző: Szénási Sándor/Klubrádió

Újabban csupa, csupa jó hír érkezik a kisembernek, hogy a rokoni és kliensi körnek továbbra is folyamatosan juttatott százmilliárdok mellett neki is csurran-cseppen. Úgy, ahogy ez eddig is volt, és ami olyan szépen aládúcolta, mit aládúcolta!: gránitszilárdságúvá tette a rezsim neofeudál épületét.

2025. február 05. Szénási Sándor jegyzete l Esti gyors - részlet 2025.02.05.
04:40
00:00
2025 egészen biztosan fantasztikus év lesz, ez már most látszik, ugyanis sorra érkeznek a boldogító üzenetek a kormány háza tájáról, amelyeket egységesen "jó hír"-nek neveznek, és nem hiába.

Mert az valóban jó hírnek tűnik, hogy kifizetik az állampapírok kamatait. Jó hír, hogy a nyugdíjasok is felvehetik a vidéki otthonteremtési támogatást, ami két év alatt 90 milliárdot kóstál majd. Jó hír, hogy megszüntetik a kórházi várólistákat. Jó hír a kisvállalkozóknak, hogy hat millióval emelik az áfa alanyi adómentesség határát. Jó hír, hogy emelik a hadigondozottak és az 1938 és 1963 között politikailag meghurcoltak járandóságát. Jó hír a munkáshitel. Jó hír a további kamatcsökkentés a Széchenyi Kártya program kölcsöneinél.

Csupa, csupa jó hír a kisembernek, hogy a rokoni és kliensi körnek továbbra is folyamatosan juttatott százmilliárdok mellett neki is csurran-cseppen. Úgy, ahogy ez eddig is volt, és ami olyan szépen aládúcolta, mit aládúcolta!: gránitszilárdságúvá tette a rezsim neofeudál épületét. Jut is, marad is. Persze mindig kevesebb marad, mint jut, de hát ez itt Turán, fent az úrasztal, lent a hokedli. Így volt, így lesz.

Viszont az inflációs ráta hosszas nyugodalom után 2016-ban elkezdett emelkedni, először csupán 0,4, aztán 2,4 százalékkal, ami 2019-re már 3,4 százalék volt, 2021-ben 5,1, 2022-ben pedig 11,8 százalék. 2023-ban az éves maginfláció 18,2 százalék volt, 2024-re 4,6 százalékot mondott a KSH. Ehhez kell hozzáadni az áremelkedések napi tapasztalatait, amelyek az elmúlt években – nem én állítom, hanem a közgazdászok – gyakorlatilag kivéreztették a társadalom jelentős részét. Ezt úgy is lehet mondani, hogy az urak asztaláról lehulló morzsák kisebbek lettek, tápértékük csökkent, és feltűnően dohos szagot árasztanak.

Változás pedig nincs. Jó hírek vannak. Nem olyan jó hírek persze, hogy Orbán valóban megszerezte a miatta ki nem fizetett uniós pénzeket, hogy Trump barátai dollár százmilliárdokat fektettek be Magyarországon, hogy a családok százezreit önti el az ingyen pénz, hogy a gazdaság valóban repülőrajtot vett volna. Ilyesmi ugyan mondva van, de ezek a mondások, ahogy megszületnek, már lomhán bele is állnak a magyar ugarba.

A jó hírek igazából azok lennének, amelyeket az előbb felsoroltunk, de hát ezek jó része inkább a parasztvakítást szolgálja, valódi pénz kevés van bennük, ha egyáltalán. A kamatpénz kifizetése például csak akkor lenne jó hír, ha felmerült volna, hogy az állam mégsem adja oda az embereknek a saját pénzüket. Kérdés, hogy az otthonteremtési támogatás feltételeinek ugyan hány nyugdíjas lesz képes megfelelni? A munkáshitelt azért vették fel, akik felvették, hogy használt autót vehessenek rajta, ennyit ér ugyanis, de az érdeklődés már most erősen hanyatlik. A kórházi várólisták megszüntetését meg hagyjuk. Nagyon le kell nézni ahhoz a "parasztot", hogy feltételezzék: tényleg elhiszi, hogy már holnap műfaj lesz itt az énekes halott.

Amikor a Rogánművek kitalálta a "jó hír" akciót, a sűrű fillérben gondolkodott, abban, hogy sok kis pénzt kell szétszórni különböző hangulatjavító projektekbe, amelyeknek nem a tartalma, hanem a tömege kell, hogy meggyőzze a rossz hírekben élőket. Hogy a kamunak milyen sikere lesz, az borítékolható egy vágyakban és reményekben leeresztett országban. A vágyak és remények jelentős részét éppen a politika fújta fel, és most, hogy a lufi összeesett, ugyanennek a politikának kellene bizonyítania, hogy ez a kókadt, koszos műanyagzacskó újra repülni fog.

Hogy is mondta ezt a 100 lépés programmal kamuzó  Gyurcsány Öszödön? "Majdnem beledöglöttem, hogy úgy kellett tenni, mint hogyha kormányoztunk volna. Ehelyett hazudtunk reggel, éjjel, meg este."

Ő legalább majdnem beledöglött.

Szénási Sándor jegyzete a február 5-i Esti gyorsban hangzott el, meghallgathatják a fenti lejátszóra kattintva.