Polgári, engedetlen – Szénási Sándor jegyzete

Ma a budaörsi Illyés Gyula Gimnáziumban tagadták meg a munkát pedagógusok, nem kevesen, kétharmaduk, kedden a Kölcsey Gimnáziumból húsz tanár volt polgárilag engedetlen, hétfőn a Szent László-ban tizenkettő. Nem tudom, hogy ez sok, vagy kevés, mármint a körülményekhez képest, és nem tudom, hogy ha kevés, több lesz-e, hiszen elvben más iskolákból is érkeznek a tiltakozás és a cselekvés jelei.

Mondható, hogy a korábbi két órás sztrájk törvényellenesnek minősítése fölötti düh állhat a háttérben, illetve az, hogy a kormány gyakorlatilag lehetetlenné akarja tenni a tanárok munkabeszüntetését, ezért is a felirat az iskolák kapuin: „A sztrájk alapjog.” Értelmezhető fizetésük nincs, a hatalom szemében a nyomásgyakorlásra képtelen senkik, illetve az állami közoktatás teljes leépítése útjában álló akadályok, akiktől most a hangjukat is el akarják venni.

Veszíteni valójuk nincs. Molnár Attila, a Szent László informatikatanára azt mondja, legalább annyit nyer, hogy reggelente könnyebben néz a tükörbe, és kicsit kihúzhatja magát. De reméli, hogy nem rúgják ki. Hajba László viszont azt állítja, nem fél az állása elvesztésétől, ha kell, elmegy a Lidlbe vagy az Aldiba, és háromszor annyit keres. Csak abban bízik, hogy a gyerekek, a tanítványaik megértik, hogy ez az egész igazából róluk szól.

Azt már mi tesszük hozzá, hogy a tanárok áldozata, a velük szembeni megtorlás lehet túl nagy teher a kamaszokon, de talán nem baj, ha szembenéznek azzal, hogy a nyilvános szerepléstől, kiállástól, rebelliótól mindig ódzkodó tanáraik a fizetésükön túl valóban az ő tönkremenő fiatal éveikről is beszélnek, a lebutított tananyagról, az évszámokat magoltató idiotizmusról, arról a szörnyű butaságról, ami a rendszerből és a feljebbvalókból árad, akik időnként ott inspiciálnak köztük, a nemzeti nagylét dohos szagáról, ami ellepi a termeiket, az unalomról, és a lemaradásról más, szerencsésebb világban tanuló társaiktól.

Amikor egy tanár polgári engedetlen akar lenni, erről akar üzenni.

Minden egyes tanár kiállása a gyerekek melletti kiállás.

Jó lenne, ha a gyerekek is kiállnának valahogy a tanáraik mellett, azazhogy értük és magukért.

Így lehet a kevésből sok, ami lehet, hogy sorsfordításhoz kevés lesz, de az ember nem felejti el magának, ha egyszer megérezte szabadságot. Vagy annak az illúzióját. Az is valami.

Szénási Sándor jegyzete a 2022. február 16-i Esti gyorsban hangzott el.