Az igazság a felhők felett jár - Dési János jegyzete
Ez az a védőpajzs, amelyik nincs ugyan, de már dolgozunk rajta, hogy legyen. Lehet, hogy akkor sem lesz, de sebaj, akkor majd azt mondjuk, hogy dolgozunk rajta és lesz. Vagy nem lesz.
Ebben fogunk élni? – Rózsa Péter jegyzete
Van a valóság, az alacsony bérekkel, egy inflációs sokk után még mindig emelkedő élelmiszerárakkal, kivéreztetett egészségügyi, oktatási és szociális rendszerrel, pofátlanul gazdagodó kegyeltekkel és van minden idők legnagyobb Orbán Viktorának látomása a valamilyen békegalambokkal magasba emelt országról, ahol már szinte csak karnyújtásira vagyunk az édenkerttől. No meg a következetes hülyítésbe, a valóság meghamisításába vetett hite.
Akikre nem vigyáztunk – Selmeci János jegyzete
Attól, hogy ők most a szemünk elé kerültek, hogy a gyermekvédelmi rendszerben tapasztalható bántalmazásokról nem csak csendben tudunk, hanem hangosan kiabálunk a szörnyűségeket bemutató videók, cikket, vallomások láttán, a gyerekeknek még nem lesz egy szemernyit sem jobb.
Ki szereti Magyar Pétert? - Kárpáti Iván jegyzete
Valahol azt mondta Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója, hogy Magyar Pétert még a tisztások sem szeretik. Ez a mondat első hallásra talán frappánsnak tűnik, valójában azonban többet árul el arról, hogyan gondolkodik a hatalom a politikáról, mint arról, akiről éppen beszél. Szeretni macskát, zenekart, jó kávét szokás.
Korunk keresztes harca - Dési János jegyzete
Dési János kalandja a Négyszögletű Kerek Erdőben.
Magas Cé – Józsa Márta jegyzete
Nagyjából hetvenezer állandó hallgató kísérte figyelemmel gyomrunk korgását napról napra. Egy közösség. Az ezredforduló környékén járunk, akkor valami elkezdődött, de sokáig nem tartott. Ez volt a Rádió C. Magyarország, egyben Közép-Európa első, teljesen önállóan működő cigány közösségi rádiója. Élt 2001-től kezdődően tíz évig, sem az akkori, sem a későbbi hatalom nem látta át, hogy mennyi szeretetet, méltóságot, kulturális értéket, invenciót, bátorságot adott roma és nem roma közösségek számára ez az egyedi kezdeményezés.
János jelentései – Szénási Sándor jegyzete
Az idő, a történelem nem feltétlenül tesz nekünk szívességet azzal, hogy a mi határidőnkhöz alkalmazkodik. A régi napok átvonszolják magukat az állítólagos határon, és hozzák magukkal a korábbi bűneinket, ostobaságainkat, igaz, a reményeinket is.
A demokrácia utóvédharcai - Kárpáti Iván jegyzete
Akárhogy alakuljon is a jövő évi választás, egy dolgot érdemes kimondani: az a fajta idealizált, tankönyvi értelemben vett liberális demokrácia, ami sokunk fejében él, már Nyugaton sem létezik. Nem azért, mert valaki "elvette", hanem mert elfogyott mögüle az a társadalmi konszenzus, ami működtette. Az a hallgatólagos alku, hogy vannak közös játékszabályok, vannak intézmények, amelyekhez akkor is ragaszkodunk, ha épp nem nekünk kedveznek.
Macskás fadíszlépés
4/01/2026 07:42
| Szerző: Józsa Márta/Klubrádió
| Szerkesztő: Bárkay Tamás
Marad a kérdés: ki kapirgál majd a zebrák lába között a hatvanpusztai tyúkudvarban?
Most lajstromozok. Az éppen, hogy az elröppent évben igazán nem panaszkodhattunk unalomra. Volt jó nagy hangzavar, elefánt- és egérhadak dübörögtek együtt a putyinorbántrumpi, világbéke felé vezető hidakon. „Trump győzelme és a liberálisok bukása olyan, mint egy álom”, szögezte le még májusban a szélsőjobboldali mosóporügynökök budapesti fiókrituáléján, a CPAC-en prezentált álmoskönyvében a mára minden görbe fánál nyilatkozó vajákos, és milyen igaza volt. Mert nagyot álmodni, és bejött, többnyire.
Azt az évet zárjuk, amelyben minden fenyegetés ellenére imponáló tömegben láthatóak voltak a szivárványszínű pirézek Budapest utcáin. Amikor, ha vonattal a Balatonra nem is, de a világűrbe eljutottunk. Mármint egy magyar tudós, mi csak kibiceltünk. Mely esztendőben néhány korpulens politikusunk olykor fapadoson kényszerült látványfotózkodni, persze szigorúan luxizó yachtozás előtt és után. Sőt messzebbre is vezetnek közforgalmi eredmények, idén arról is született kormánydöntés, hogy az iskolás csoportok díjmentesen juthatnak el a debreceni Közlekedési Múzeumba. Amely nem létezik, de ha lenne sem terveztek oda tömegközlekedést.
Pávatáncban és turulkeringőben nem volt szűk e sikeresztendő, hacsak a fájdalmas, a 96. percben érkezett, ír irányból kapott tüdőlövést nem számoljuk. Mely csorbát csak akkor köszörülhetnők ki, ha minden idők végéig is a foci iránt elkötelezett bajnok hobbijának maradnánk örökös vazallusai. Turáni átok ide vagy oda, még tiszta szerencse, hogy más baj nem ért bennünket az óévben. Újabb harmincezerrel csökkent a népesség száma, és ugyanennyivel dolgoztunk is kevesebben 2025-ben Magyarországon. De legalább egy tanévnyitón egy polgármester annak örült, hogy gyerekek közül senkit sem hívnak Mohamednek.
Ezzel párhuzamosan lett a konzervatívabb névválasztásért felelős államtitkárunk is végre. Ugyanaz a közoktatási szaki, aki a minap a „Lassan akarlak megdugni, lámpafénynél” szövegű zeneszámra pózol egyetemista lányokkal. Akikért végső soron ő volna a felelős. De ezt is ki számolja, nap mind nap érkeznek újabb impulzusok. Krasznahorkai László irodalmi Nobel-díjat kapott, így most ő nyerte el a nemzetietlen író NER-es stallumát. Ennek jeleként az örökös kultúrikon, Ákos, gond nélkül lenyomta az év legkiemelkedőbb kulturális teljesítményének mandineres listáján. És mi ez ahhoz képest, hogy Zebegényből kitiltották a tökvicsorit, a romákat az önazonossági törvénnyel pedig mindenhonnan kiűzik, Iványit börtönnel fenyegetik. Cserébe a miniszterelnök kamerák előtt csirkelábat eszik a kínai kifőzdében, és a szépkorúak gondosórán is kapják a kormánypropagandát. A piros satyakos miniszterelnök lakájok hadával ment csörgősipkákat aláíratni Trump elnökkel. Helyettese pedig úgy vélekedik a rájuk bízott, súlyosan bántalmazott gyerekekről, hogy „Nem mi szültük őket és nem mi hagytuk őket ott”.
És még nem fejeztem be az év abúzusokkal teli leltárát, ép ésszel nem is bírni. De remélem, hogy ezek közül valami valóság, mert viccnek mindegyik igen durva volna. Marad a kérdés: jövő ilyenkor ki kapirgál majd a zebrák lába között a hatvanpusztai tyúkudvarban. Talán van rá esély, hogy mindez addigra jelkép lesz, és repülőrajttal, de legalábbis macskás fadíszlépésben szembesül a történelmi aljasságokkal a Nemzeti Együtteltakarodás Rendszere, a NER.
Józsa Márta jegyzete az Útszélen 2026. január 1-i, csütörtöki adásában hangzott el a szerző felolvasásában.
A jegyzetet a fenti lejátszóra kattintva hallgathatja meg! (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért az adás meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)
