Mennyezet – Józsa Márta jegyzete
Gondolatok egy kórházban készült fotó kapcsán. „… itt naponta rászakadhatna egyesekre a mennyezet, az óriási hazugságok okán, de valamiért nem teszi. Jól működhetnek Magyarország fölött az égi tetőfedők …”
Annyit érünk amennyink nincs - Dési János jegyzete
Cigány itt az, akinek ebből elege van. Nyilván félrevezetett cigány, ha ezt nem akarja. Mert ha okos cigány lennénk, akkor a külügyminiszterrel repkednénk, közben pezsgőt kortyolnánk a kaviárhoz, hiszen magasan iskolázottak lennénk, akiknek fentről, onnan látszana, hogy nem térkép e táj, s a magasból még megvan az ország.
Még gombócból is sok – Rózsa Péter jegyzete
Még gombócból is sok a 16, nemhogy 16 ilyen évből! Bocsánat Szabó István nevű facebook-os posztoló olvasótól, hogy elloptam a péntek reggel közzétett gondolatát, de annyira találó, hogy folytatnám is nyomban.
Az abszurdum is stagnál – Selmeci János jegyzete
Abszurdum, hogy, 3,5 év gazdasági stagnálás után még mindig több mint 30 százalékon áll a kormánypárt, sőt akár még nyerhet is, a gazdasági miniszter pedig nem új munkát keres, vagy legalább egy számológépet valahol, hanem a Facebookon ír top tízes (bocsi, kilences) listát arról, hogy ki a nagyon hülye, és nincs rajta a kormány.
Sakkjátszma, vagy szétesett kampány - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a pillanat, amikor az ember megáll, visszatekeri fejben az elmúlt heteket, és felteszi a kérdést: ez most zseniális sakkjátszma, vagy egyszerűen szétesett a kampány? Mert amit Lázár János produkál, az kétféleképpen értelmezhető. És egyik sem megnyugtató.
Pandadiplomácia - Józsa Márta jegyzete
Keleti nyitás ide vagy oda, itthon is jó lenne valamilyen célszerű szimbólumot találni a faunánkban, hogy nehogy elbízzuk magunkat, legyen valami újabb aggódni való.
Vörös kód – Józsa Márta jegyzete
Nem is rossz ötlet, húzzanak el valamennyien melegebb éghajlatra, abba a megérdemelt kilenc körbe, amelyre Dante főműve utal. Addig is félve dideregjen a nincsteleségbe taszított, vagy abban hagyott polgártársainkkal együtt mindenki, aki felelős az elnéptelenedő, lecsúszott régiók magára hagyásáért, a nyomorgók lenézéséért, az őket segítők üldözéséért, és a rablásra alapozott hatalmi cinizmusért.
A mindenható állam jóindulata
A rezsistopot hatalmas tettként állítják be, pedig valójában beismerés. Annak beismerése, hogy a társadalom jelentős része már nem bír el egy kicsivel magasabb számlát sem. Hogy a tartalékok elfogytak, hogy a "rezsivédelem" nem stabilitást teremtett, hanem egyensúlyozást a szakadék szélén.
Karosszék – Józsa Márta jegyzete
21/04/2024 08:01
| Szerző: Klubrádió/Józsa Márta
Most végez az a generáció, amely már kizárólag a Nemzeti Alaptantervnek nevezett kurzusideológia szerint érettségizik. A 112 731 felnőttkorba lépő fiatal egyike sem választhatta már a társadalomismeret, vagy művészettörténet tárgyakat, ellenben szabadon adhat számot belügyi rendészeti avagy honvédelmi ismeretből, bibliaismeretből, vagy akár Hit-gyülekezeti, vagy baptista hittanból is.
Tudják-e, hogy miben halt meg a Buddenbrook-nagypapa? Természetesen Thomas Mann 1901-ben megjelent regényére célzok, mely döntően járult hozzá ahhoz, hogy az akkor már világhírű német író 1929-ben irodalmi Nobel-díjat is kapott. A Lübeckben játszódó történet – alcíme: Egy család hanyatlása – végső soron egy kulturális dekadenciatörténet. A nagypapa által alapított kereskedőházban levő potenciált nem sikerült az utódoknak fejleszteniük. Képtelenek voltak az alapító halála után erőt és invenciót mutatni, a kialakulófélben levő modern kapitalizmus mozgását felismerően és jól használóan működtetni. Persze azután, hogy meghalt a pátriárka, no és miben, kérdeztem. A helyes válasz: karosszékben.
Amiből most idéztem, az egy egyetemi irodalomtörténeti szigorlat belépő tesztkérdés-sorozata volt egyetemista koromban, pontosabban annak egyik kérdése, a következő feladat pedig az volt, hogy hogyan hívják Homérosz kutyáját, most rögtön elárulom, ne is keressék: Argosznak. Ehhez hasonló kérdéssorokkal döntötték el akkoriban, hogy ki alkalmas bölcsésznek – nem volt szó még romkocsmában való merengésről – aki nem tudta a karosszéket, mehetett a levesbe. Az azonban pillanatnyi gondot sem okozott, ha valaki egy sort sem ismert a kortárs szépirodalomból egyetemista lévén – mondjuk Esterházy, Nádas, Hajnóczy, azaz a Péterek voltak azok, akiket akkoriban lázasan olvastunk, meg Petri és így tovább – de őket maximum megemlítette tananyagon kívül egy-egy lelkes, és már akkoriban is méltatlanul alulfizetett tanársegéd, vagy megtűrt óraadó.
Persze mondhatjuk, hogy mi is felnőttünk valahogy, és meg is tanultuk a szakmát, már ha akartuk, aki meg nem, annak sem esett különösebb baja, magam is találkoztam már magyartanárral, aki maximum annyiról értesült az elmúlt ötven, vagy hetven év literatúrájából, hogy létezett Szabó Magda. Na jó, Illyés Gyula, nem lenne hosszú a sor. Felteszem, hogy közöttük, az akkor a teljes Zrínyiászt viszont fejből elszavaló volt eminens évfolyamtársaim közül keresendők azok a kultúr- és oktatáspolitikai szakemberek, akik megalkották az új érettségi kritériumrendszert. Melynek betűje s szelleme szerint idén a matúrafeladatok között már nem lesz érvelés, gyakorlati szövegalkotás, viszont bejön egy irodalmi feladatlap, ahol írókra, műcímekre, kötelezően megtanult memoriterekre, kötelező olvasmányokra is rákérdezhetnek. Most végez ugyanis az a generáció, amely már kizárólag a Nemzeti Alaptantervnek nevezett kurzusideológia szerint érettségizik. A 112 731 felnőttkorba lépő fiatal egyike sem választhatta már a társadalomismeret, vagy művészettörténet tárgyakat, ellenben szabadon adhat számot belügyi rendészeti avagy honvédelmi ismeretből, bibliaismeretből, vagy akár Hit-gyülekezeti, vagy baptista hittanból is.
Gondolom csereszabatos tudások ezek, és mindenképpen hozzájárulnak annak a generációnak a koherens világképhez, amely már a NER második évében lépett az első elemibe. Abban az évben, amikor ők az ábécével meg az egyszereggyel küzdöttek, történt egy s más. A Transparency International azévi, tehát 2012-es jelentésében például ez szerepelt: Magyarországon a korrupció minőségileg új szintre lépett: megjelent egy, a hazánk fejlettségi szintjén általában már nem jelentkező probléma, az ún. state capture, a foglyul ejtett állam jelensége. Az állam – vagy a kormány – foglyul ejtéséről akkor beszélhetünk, ha egy adott terület működtetéséért felelős szereplők, törvényhozók illetve állami tisztviselők nem a közjó, hanem bizonyos magánérdekek logikája szerint alakítják a kompetenciájukba tartozó terület szabályozását, így az egyébként formálisan szabályos és legális döntések egyértelműen bizonyos üzleti csoportok érdekeit szolgálják.
Felteszem, hogy az idei közismereti érettségi tárgyak közül szintén választható állampolgári ismeretek tételsorában mindez nem szerepel. Mármint a Transparency jelentése. Hogy arról ne is beszéljünk, ami az azóta eltelt nyolc általános iskolai, és négy középiskolás évadban ezekkel a fiatalokkal, és persze szüleikkel, nagyszüleikkel történt. A magyar társadalommal. Amelybe – mondjanak erről bármit is a kurzuslovagok – beletartoznak azok a százezrek is, akiknek a gyerekei nem szembesülhetnek az oktatási rendszer szakmaiatlan anakronizmusával. Azért, mert a gyerekeik francia, osztrák vagy brit iskolákban adnak szert az érettségin kortárs és használható ismeretekről. Ők vannak persze kevesen, jellemzően a kurzus kegyeltjeinek a gyerekei, akik aztán el is tűnnek innen a nyugati egyetemekre. És itt vannak azok a tömegek is, kik végképp nem a páholyból nézték végig az elmúlt tizenkét évet, hogy oktatási ciklusban fogalmazzak. Akiket már az oviban kiközösítettek, akik számára tizenhat éves korban véget ért az iskola, akik még kőműves-tanoncok sem lehetnek, mert mondjuk a szüleik nem tudják megvenni a buszbérletet, mert se busz, se pénz, hogy eljussanak a suliba. Ők a munkaerőpiacról tűntek el, örökre talán. Őket biztosan nem háborítja fel a mostani érettségi szisztéma.
Mondhatnók: ők mindezt karosszékből szemlélik, ha volna karosszék. Meg lakás, ahova betegyék.
Józsa Márta jegyzete az Útszélen 2024. április 11-i adásában hangzott el.
