„1%
Ki merem mondani

Hogyan ne legyünk a saját életünk rabszolgái: a szabadsághoz vezető út önismerettel kezdődik

21/01/2022 15:03

| Szerző: Matolcsi Zita/Klubrádió

Amikor egy átlagos reggelen felébredünk, rögtön szembesülünk is azzal a sok elvárással, ami a nap folyamán ránk fog zúdulni. Rengeteg kötelesség, feladat, elintéznivaló. Nem csoda, ha nap végére a saját életünk rabszolgájának érezzük magunkat. Miként csináljuk másként? Ezúttal Tarr Bence László filozófus próbált nekünk segíteni ebben.

2022. január 12. Ki merem mondani-részlet/Interjú Tarr Bence Lászlóval - 2022.01.12.)
20:24
00:00

Tarr Bence László szerint a szabadság lelki értelemben egy megélt tapasztalat, szabadságérzés – amit általában a többség pozitív dologgal azonosít, az örömmel, vidámsággal, felszabadultsággal kapcsol össze. Hiszen ellenkező estben, borúlátóan nehéz lenne bárkinek is szabadnak éreznie magát.

Sok filozófiai rendszer is ebben látja az értelem és az érzelem különbségét, vagyis amikor valaki a gondolatai világában elveszik, akkor nem szabad, tulajdonképpen a gondolataink ejtenek bennünket csapdába, illetve azok által esünk csapdába, de azáltal, amit gondolunk, elő is állíthatjuk a saját lelkünk szabadságát.

Amitől viszont sok esetben „rabszolgának” érezzük magunkat az az, hogy miként értelmezünk bizonyos helyzeteket. Például egy adott beszélgetést, amit az azt megelőző állapotunk és elvárásaink tükrében fogunk értelmezni, vagy egy reggeli ébredést, amikor már úgy nyitjuk ki a szemünket, hogy él bennünk egy külső elvárási lista. Tehát egyáltalán nem mindegy, hogy milyen keretbe csomagoljuk gondolatainkat és mit gondolunk saját magunkról, mivel ez fogja meghatározni, milyen fokú szabadságot vagyunk képesek megélni.

 
 Forrás: mohamed_hassan/Pixabay
 

Fel lehet szabadulni a kényszerek rabságából

Az emberek nagy százaléka reggelente olyan világba ébred bele, ahol a külső elvárások végtelen sokaságának próbál megfelelni már az ébredés pillanatától kezdve. Nagyon kevés ember mer úgy felébredni, hogy nincs a fejében egy program, mit is kell, kötelező aznap megtennie. Hanem esetleg időzik, és ebben a szabadidőben hagyja, hogy ne a külső világból érkezzenek a gondolatai, hanem egy belső világból ébredjen fel.

Tarr Bence László feleségével három gyereket nevelt fel egyedi szellemben, egyéni szabadságukat megélve. A házaspár szembement az iskolák elfogadott általános tanításkontrolljával, például azzal az elvárással, hogy az “iskolából késni nem lehet”. Ők a gyerekeiknek megengedték, sőt gyakoroltatták a késést, ezt a szabályszegést, mert szerintük a világ ettől még nem bomlik fel.

A filozófus szerint ezáltal a családjával meg tudta élni azt a szabadságot, hogy lehetnek máshogy is, a “világ dolgai”, mint ahogyan azt tanuljuk. Megjegyezte, hogy természetesen fontos figyelni a helyes mértékre, például, ha a gyerek elkésik, vagy nem is megy iskolába, lemarad egy dolgozatról, azt azért be kell pótolni. Ne az legyen az elv: „semmit nem kell megcsinálni”, csupán a lehetőséget, a szabadság lehetőségét lényeges megtanulni.

A filozófus – akinek egyik gyermeke most érettségizik, a másik pedig egyetemre jár – személyes tapasztalata alapján a gyermek így megtanulja eldönteni, mikor késhet és mikor nem, de azt is, hogy egy esetleges késés miatt nem kötelező stresszelnie. Megtanulható tehát, hogy nem mindig muszáj a külső kényszerek rabságában lenni, a szabadsággal élni, és nemcsak visszaélni lehet.

 
 Tarr Bence László kulturális antropológus, filozófus, író, költő, orientalista, buddhista tanító. Forrás: Wikipédia
 

A kulcs az önismeret

A szabadsághoz vezető út az önismerettel kezdődik, ahhoz, hogy felszabaduljunk valami alól, először fel kell ismernünk, hogy pontosan minek vagyunk a rabjai.

A pszichológia behaviorizmus nevű irányzata szerint viselkedésünk 90 százaléka utánzás, mintakövetés. E szerint fel sem merül bennünk, hogy máshogy is viselkedhetnénk. Ha nem is akarunk róla tudomást venni, tény, hogy nem szabadon cselekszünk, ha nem is mérlegelünk. Pedig anélkül, hogy egy viselkedési helyzetben tudnánk, éppen milyen sémát követünk, nem tudunk szabaddá válni, de a legtöbb ember erről nem vesz tudomást.

A filozófus véleménye, hogy a legtöbb ember, aki a tanult mintákat szabadon variálja, sem mondhatja, hogy szabad: hiszen a mintáiból, mint a legó kockákból, bár sok mindent építhet, de nem bármit. Az igazán alávetettek pedig még erre sem képesek: egyből építési útmutatót, tervrajzot keresnek ahhoz, hogy mit kellene építeniük.

A civilizációnk, kultúránk is ilyen elemekre, mintákra épül. Azonban bizonyítottan minden ember életében eljön egy krízishelyzet, ahol ugyan nem tudja, mi zavarja, de azt érzi, hogy a felépített szerepkészlet kevés, korlátolt. Például hiába másolta le a szülei életét, teljesítette be a társadalmi mintákat – de ez mégsem hoz számára kielégülést.

Ilyenkor gyakran előfordul, hogy valaki hirtelen mindent eldob a rosszul értelmezett szabadság jegyében, alternatív életstratégiát vesz fel, adott esetben hajléktalanná, hippivé vagy alkoholistává válik. De ez hamis szabadság: csupán a keretek lecserélése, egy új mintázat felvétele, egy klisészerűen felépített másik személyiség.

Az első lépés: megállni, és “semmit tenni”

A valódi szabadság az annak feladása, hogy bármit is kéne csinálni, hogy bármivé is kellene válni. Lényeges megállni és megnézni, hogy bennünk mi van – ez az út eleje. Sajnos sokan már itt megijednek, megtorpannak, mert nem látják hová vezet – fejtette ki Tarr Bence László.

A beszélgetést a cikk elején a lejátszóra kattintva hallgathatja meg!

Ki merem mondani/Interjú Tarr Bence Lászlóval
2022. január 12., szerda 19.00
Műsorvezető: Sugár Ágnes