Kitalált hősök, beépített zsaruk

Erről a személyiségalkotási módszerről mesélt a 120. epizódban Gigor Attila. A rendező-forgatókönyvíró elmondta, mivel nagyon karakterközpontú a munkamódszere, először mindig a figura van, amelyhez később társul a történet. Ez aztán egy jobban formálódik, konkretizálódik. Hozzátette, nem feltétlenül találja ki, hogy az adott hős nagyszülei mivel foglalkoztak, de hogy milyen élethelyzetben van, például, hogy nős-e, ezekre a kérdésekre mindig a munka közben keresi a választ. Ez a munka pedig nem csak az írói szakaszt jelenti, hanem már a film rendezése közben is alakulhatnak apróságok. Van, hogy már a karaktert életre keltő színészt, A nyomozó esetében Anger Zsoltot kérdezte arról, szerinte bizonyos helyzetekben hogyan és miért úgy reagálna a figura.

Gigor Attila elmondta, egy sorozat esetében persze ez a munka összetettebb, hiszen több epizódban, esetleg több évadban is hűnek kell lenni az eredeti elgondoláshoz.

Az interjúban vizsgált karakterépítés azonban nem csak a mozivásznon vagy a színpadon jelenhet meg, hanem a való életben is.

A filmekben is oly gyakran ábrázolt úgynevezett fedett nyomozás lényege, hogy a bűnüldöző szerv tagja új személyazonosságot létrehozva kapcsolatba lép a célszeméllyel vagy személyekkel így szerezve információt és bizonyítékot.

A meghatározást azonban évszázadokkal megelőzte maga a módszer létrejötte. Eugène-François Vidocq alkalmazott először fedett nyomozókat a 19. század első felében.

Vidocq – kétes életrajzi adatokra támaszkodhatunk csak ugyan, de – az emlékiratok szerint egészen kalandos életet kanyarított magának. A részletek nélkül, volt katonatiszt, házasságszédelgő, útonálló, de állítása szerint megmentett két nemest a guillotin-tól, egy álruhának köszönhetően megúszta a gályarabságot, valamint jó néhány párbajt is a számlájára írnak.

1809-ben felajánlotta szolgálatait a rendőrségnek amnesztiáért cserébe. Informátori tevékenységét a börtönben, rabok beszélgetéseinek kihallgatásával kezdte. 20 hónappal később a rendőrség álszökést szervezett neki, hogy a kinti világban folytathassa besúgói munkáját.

Végül kitalálta egy civilruhás nyomozóegység gondolatát, ami alapja lett a későbbi francia civilruhás nyomozóhivatalnak. Ez 1812-ben jött létre Vidocq vezetésével. 

A fedett nyomozó a nyomozás érdekében akár olyan tetteket is elkövethet, amelyek egyébként bűncselekménynek minősülnének. Ez nyilván komoly erkölcsi kihívás elé állítja a rendőrt, aki nyugtathatja magát azzal, hogy a felettese parancsát követte, vagy éppen, hogy egy nagyobb jó érdekében követte el a kisebbet. Hogy mitől számít valami nagyobb jónak, amelynek érdekében figyelmen kívül hagyhatjuk az elvárható viselkedési normákat, illetve hogy ki dönthet erről, ennek jártunk utána Réz Anna erkölcs filozófussal a folytatásban. A kutató elmondta, “a cél szentesíti az eszközt” elvvel kapcsolatos dilemma elsősorban a politikában jelenik meg. Ennek pedig sokszor már csak lecsapódása, hogy különböző erőszakszervezetek tagjaiban esetleg felmerül a kétség, hogy a megfelelő parancsot teljesítik-e.