Hamisító volt Michelangelo?

A korábbi adásban beszélgettünk az adaptálás képességéről, illetve nehézségeiről. Többek között arról, hogyan ültethető át egy alkotás egyik műfajról egy másikra úgy, hogy az eredeti mondanivaló ne vesszen el. Az üzenetek újrahasznosítása persze nem csak a művészet sajátja. A történelmi események, vagy jelentős személyiségek lényegének a megőrzése az utókor feladat, azonban, hogy az idő előre haladtával közeledünk-e az igazsághoz, vagy éppen távolodunk, arról beszélgettünk Nagy Attila Tibor politikai elemzővel. Az interjúból kiderült, miért volt hullámzó a megítélése már hatalma idején is Margaret Thatchernek, valamint az is, hogy a magánéleti események hogyan befolyásolhatják egy közszereplő történelmi jelentőségét.

Az egyes korszakokkal együtt érkező új ideológiák és azok múltra gyakorolt hatása természetesen különböző mértékű, legrosszabb esetben még a történelemhamisítás tárgykörét is kimerítheti. A hamisítás azonban elég tág és sokféleképpen értelmezhető fogalom – erre általában az egyes művészeti alkotások vizsgálata adhat magyarázatot. Hogy egy mű többszöri megszületése tisztelgés az eredeti alkotó előtt vagy szimplán koppintás, arról Radnóti Sándor esztétával beszélgettünk a folytatásban. Többek között arról is szó esett, hogy a hamisítás vagy utánzás másképp valósul-e meg a különböző művészeti ágakban, valamint hogy Michelangelo fiatalkori „csalása” hamisításnak tekinthető, vagy művészeti alkotás.

Az utánzás és a hamisítás egy különleges elegye az, ami az amerikai író, Lee Israel nevéhez fűződik. Israel a 70-es, 80-as években hírességek életrajzi könyveit írta, majd amikor már nem igen volt kereslet erre a műfajra, úgy döntött, ha már olyan jól ismeri korábbi kutatásai tárgyát, leveleket ír a nevükben, és azokat értékesíti eredetiként. Ez persze csalás, nincs rajta mit szépíteni. Persze az is tény, hogy Lee Israel írói vénája kellett ahhoz, hogy – egy ideig legalábbis – hitelesnek véljék vásárlói a hamisítványokat. Életéből 2018-ban filmet is készítettek, Megbocsátasz valaha? címmel.

Az írónő tehát szinte művészi szintre emelte az utánzást, és esetében nyilvánvalóan pénzszerzési célról beszélhetünk. A vágy azonban, hogy olyanok legyünk, mint az általunk rajongott hírességek, valamiféle velünk született ösztön. Hogy miért igyekszünk hasonlítani, és persze, hogy mi alapján választunk magunknak példaképet, arról beszélgettünk Megyeri Zsuzsával. A pszichológus elmondta, nem mindegy, hogy a rajongás milyen mértékű, és főleg, hogy mely életkorban hangsúlyos. Míg a kamaszkori példaképkövetés természetes, mondta el, addig egy felnőtt személyiségnél már utalhat problémákra, ha egészen az utánzásig eljut ez az érzés.

 

 

 

 

 

 

És még valami:

A Klubrádió elindult Az Év Honlapja 2020 versenyen, amelynek egyik díja a közönség szavazatától függ. Kérjük, szavazzon ránk! Ezt az alábbi képre kattintva teheti meg.

Ha úgy döntött, támogat minket, akkor a verseny oldalára jutva, a jobbra fent látható kék gombra kell majd kattintania – mellette látszik, hány szavazatnál tartunk.

Ez is egy apró segítség a Klubrádiónak. Köszönjük.