Így megy ez… A zseniális Vonnegutra emlékezünk

Vonnegut egészen rendkívüli alakja volt a világirodalomnak. Ahogyan ma is az. Műveit még halála után is újra és újra kiadják a világ különböző pontjain. A műsorban elsőként egy személyes történettel emlékeztünk Vonnegutra. Váradi Júlia kolléganőnk volt olyan szerencsés, hogy még évekkel ezelőtt New Yorkban találkozott az íróval, és ennek a többórás kedélyes beszélgetésnek a történetét mondta el a hallgatóknak.

A beszélgetésből kiderült, hogy több művet bár angolul olvasott Vonneguttól, néhány esetében kifejezetten a magyar változatot kereste.

A magyar fordításra pedig valóban nem lehet panasz. Borbás Mária ültette át Vonnegut legtöbb könyvét magyarra, de Szántó György Tibor is többször vállalta a fordítás feladatát. A folytatásban ő mesélt a kivételes író életéről és munkásságáról. Szántó György Tibor elmondta, hogy Vonnegut német gyökerei hogyan határozták meg nem csak a művei tárgyát, de azok megítélését is, valamint hogy Az ötös számú vágóhíd milyen elementáris hatással volt Drezda fellendítésében.

Vonnegut egyéni írói hangját többek között az is bizonyítja, hogy akár Az ötös számú vágóhidat, akár a Bajnokok reggelijét nézzük, mindkettő filmes feldolgozása legalábbis hiányérzetet keltett a nézőben. Persze az adaptálhatatlanságot sok minden okozhatja, ezek közül csupán egy az írásmód képesíthetetlensége. Hogy mi lehet még a gátja annak, hogy jó film szülessen egy regényből vagy egy színdarabból, arról Baski Sándor filmkritikus beszélt a műsorban. Elmondta, regények esetén épp annyira jelenthet problémát, ha a filmesek nagyon elrugaszkodnak az eredeti műtől, mint ha oldalról oldalra szeretnék vászonra vinni azt. A filmes újságíró a színdarabok hordozta veszélyekről is beszélt. Arról, hogy milyen eszközökkel próbálják az alkotók elkerülni, hogy mozijuk túl teátrális legyen, esetleg abba a hibába essen, hogy ne tudjon kimozdulni arról az egy helyszínről, ami egy színpadi előadásnak elegendő.

És amiről nem beszéltünk az interjúban: néha mindez csak azon múlik, hogy az illető, aki nekifog a munkának, vajon képes-e az adaptálásra. Ez persze nem csak a filmkészítés területén fontos tulajdonság. Az ember bizonyos fokú alkalmazó- és alkalmazkodóképessége elengedhetetlen a mindennapi élethez. A legfontosabb persze, hogy megtaláljuk a megfelelő arányt a kettő között, mondta el a szakember a következő interjúban. Kaposi Kálmán pszichológus kiemelte, ha az egyén és a világ egymáshoz idomulásáról van szó, szinte minden esetben végül a világ nyer. A külvilág ebben az esetben pedig értelmezhető munkahelyként, családként, párkapcsolatként is. Vagyis mások igényeit figyelembe véve mégis csak akkor járunk a legjobban, ha igyekszünk a magunk mentális jólétét előtérbe helyezni, ha döntési helyzetbe kerülünk.

Az interjút a fenti lejátszóra kattintva hallgathatja meg. Kiemelt kép: Deltapilot97/Wikimedia Commons

 

 

 

És még valami:

A Klubrádió elindult Az Év Honlapja 2020 versenyen, amelynek egyik díja a közönség szavazatától függ. Kérjük, szavazzon ránk! Ezt az alábbi képre kattintva teheti meg.
Ha úgy döntött, támogat minket, akkor a verseny oldalára jutva, a jobbra fent látható kék gombra kell majd kattintania – mellette látszik, hány szavazatnál tartunk.
Ez is egy apró segítség a Klubrádiónak. Köszönjük.