Annyit érünk amennyink nincs - Dési János jegyzete
Cigány itt az, akinek ebből elege van. Nyilván félrevezetett cigány, ha ezt nem akarja. Mert ha okos cigány lennénk, akkor a külügyminiszterrel repkednénk, közben pezsgőt kortyolnánk a kaviárhoz, hiszen magasan iskolázottak lennénk, akiknek fentről, onnan látszana, hogy nem térkép e táj, s a magasból még megvan az ország.
Még gombócból is sok – Rózsa Péter jegyzete
Még gombócból is sok a 16, nemhogy 16 ilyen évből! Bocsánat Szabó István nevű facebook-os posztoló olvasótól, hogy elloptam a péntek reggel közzétett gondolatát, de annyira találó, hogy folytatnám is nyomban.
Az abszurdum is stagnál – Selmeci János jegyzete
Abszurdum, hogy, 3,5 év gazdasági stagnálás után még mindig több mint 30 százalékon áll a kormánypárt, sőt akár még nyerhet is, a gazdasági miniszter pedig nem új munkát keres, vagy legalább egy számológépet valahol, hanem a Facebookon ír top tízes (bocsi, kilences) listát arról, hogy ki a nagyon hülye, és nincs rajta a kormány.
Sakkjátszma, vagy szétesett kampány - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a pillanat, amikor az ember megáll, visszatekeri fejben az elmúlt heteket, és felteszi a kérdést: ez most zseniális sakkjátszma, vagy egyszerűen szétesett a kampány? Mert amit Lázár János produkál, az kétféleképpen értelmezhető. És egyik sem megnyugtató.
Pandadiplomácia - Józsa Márta jegyzete
Keleti nyitás ide vagy oda, itthon is jó lenne valamilyen célszerű szimbólumot találni a faunánkban, hogy nehogy elbízzuk magunkat, legyen valami újabb aggódni való.
Vörös kód – Józsa Márta jegyzete
Nem is rossz ötlet, húzzanak el valamennyien melegebb éghajlatra, abba a megérdemelt kilenc körbe, amelyre Dante főműve utal. Addig is félve dideregjen a nincsteleségbe taszított, vagy abban hagyott polgártársainkkal együtt mindenki, aki felelős az elnéptelenedő, lecsúszott régiók magára hagyásáért, a nyomorgók lenézéséért, az őket segítők üldözéséért, és a rablásra alapozott hatalmi cinizmusért.
A mindenható állam jóindulata
A rezsistopot hatalmas tettként állítják be, pedig valójában beismerés. Annak beismerése, hogy a társadalom jelentős része már nem bír el egy kicsivel magasabb számlát sem. Hogy a tartalékok elfogytak, hogy a "rezsivédelem" nem stabilitást teremtett, hanem egyensúlyozást a szakadék szélén.
Betiltani Hann Endrét - Selmeci János jegyzete
"H. Endre haladéktalan betiltásával egyidejűleg a Belügyminisztérium vagyonelkobzást is elrendelt, melynek keretében H. Endre vagyontárgyait, úgymint egy kerékpár, egy kalap, egy adag vacsora, illetve az általa megtévesztő módon "közvelemény-kutatásoknak" nevezett, agitációra alkalmas propagandát tartalmazó számítógép lefoglalták, a következő intézkedésig M. Ágoston elvtárs megőrzésére bízzák."
Csirkeláb – avagy a miniszterelnök étvágya – Józsa Márta jegyzete
22/11/2025 15:11
| Szerző: Józsa Márta/Klubrádió
Emberarcú apróságok a nép kegyelméből, és annak szórakoztatására.
Az idézett früstüköt 1883-ban írta meg Mikszáth Kálmán, A pénzügyminiszter reggelije a címe. Akkoriban avatott szemek megfigyelései és írói kompetenciák segítették a közönséget az uralkodó osztály táplálkozási szokásai, és a politikai viselkedésük közötti összefüggés megértésére. Nem lévén még megannyi csatorna, digitális dübörgés, amelyből bárki értesülhetett volna akarva-akaratlanul excellenciás lakmározásról, találkozván vizuálisan felséges szájszögleti maszattal és zsírpecsétes partedlival. Ezek az emberarcú apróságok a nép kegyelméből, és annak szórakoztatására kerültek oda. Őfelsége újra és újra nyilvánosan táplálkozik, neki szerencsére jut rá a mi pénzünkből, nekünk mi más maradhatna, kívánjunk neki jó étvágyat!

A történet, mármint a hivatkozott kortárs kétharmados fogyasztó nyilvánossá tett vonzódása az alattvalók által is kedvelt gasztronómiai termékek iránt nem új. Már negyed évszázaddal ezelőtt is lehetett látni az akkoriban jobbára még hagyományos sajtóban, hogy a közmondásban szereplő férfiszívhez hasonlatosan a hatalomhoz is a gyomron keresztül lehet a legkönnyebben eljutni. Hosszú út vezetett a békéscsabai fesztiválokon való rendszeres kolbásztöltéstől a mostani, keleti módra nyitott kínai, kifőzdei csirkeláb habzsolásáig. Bár akkoriban, a legelső kormányzati ciklus idején, a kulináris termékek sűrű fogyasztása még nem járt együtt a hatalmi súlycsoport mára igen egyértelmű fizikai következményeivel. Azután, a Karmelitába költözvén nem volt kérdéses, hogy a menzán a Gundel főzi a bablevest. Arról is értesült azonnali fotókról a médiafogyasztó, hogy Orbán Viktor tálcáról eszi a napi menüt. Tehát nem ezüst eszcájggal, csak póriasan. Persze napközis áron, de ki számolja. Most, hogy sorrendben ötödik győzelméről vizionál, nem habozik bevetni a gulyáságyút: amely most már, a kalibernek megfelelően, nemzetközi célpontok felé is irányul. Kínai kifőzde, Washingtonban a saját lábon álló koronahercegnő megvendégelése forró kutyával, azaz hot doggal mind-mind ránk, adófizetőkre tartozik a mindenütt felbukkanó, kéretlen miniszterelnöki üzenetek tanúsága szerint. Nem is beszélve a fiatal, külföldre száműzött generáció ikonikus honvágy-metaforája, a Túró Rudi kormányfői apoteózisáról. Amelyet szintén bárki megtekinthet immár a TikTokon. A kiváló édesség eredetileg amúgy szovjet találmány. Az vagy, amit megeszel, hogy idézzem a táplálkozás-fetisiszták közismert mondását.

A tápláléklánc persze itt nem szakad meg, sok mindenre jut idő két főfogás között. A nagytermészetű influenszer étvágya olykor szellemi termékek irányába is fordul, nemrég például a Fehér Házban ebédelt. Ahol, gondolom, a desszert utáni jótékony kaja-kómában megkérte piros sipkás barátját, hogy legyen már olyan jó, és tilttassa be ezt az izét, na, hogy is hívják, a Szabad Európát. Na nem az összeset, csak ezt a magyart, azt, Donald, amely annak idején rendszeresen hírt adott a mi akkor még pici, Fidesz nevű baráti mozgalmunkról, még 1990 előtt. Persze, hogy nem emlékszel, Donald, nem is kell neked tudnod semmit erről az én apró, Magyarország nevű játszóteremről, de nem kérek nagyot. Csak zárasd be, mibe kerül az neked. Nem, nem azt kérem, hogy töröljétek el a kettős adóztatást, meg a büntetővámokat, gondolj bele, neked is jól szokott jönni, ha eggyel kevesebben néznek a körmödre.

Hát jól van, Vlagyimir, ööö… akarom mondani, Viktor barátom, hintsük be sóval a romjait, mondjuk egy csütörtökről péntekre virradó éjszakán megfelel? Akkor tehát meg is teremtettük a békét, jöhet végre a whisky?
Megitták az áldomást is, kinek mit intézett a kormánya. Vagy annak a fője. Aki hol iszik, hol eszik, hol etet. A levét mindenképpen mindannyian isszuk.
Józsa Márta jegyzete a november 22-i Hetes stúdióban hangzott el, meghallgathatják a fenti lejátszóra kattintva. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért az adás meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)
