„1%
Esti gyors

A dilemma – Szénási Sándor jegyzete

18/12/2019 17:30

| Szerző: Szénási Sándor/Klubrádió

Eszenyi Enikő meg sem mukkant a színházak védelmében. Amit mégis mondott, az talán még rosszabb volt. Ha pedig szépen bekövetkezik az, amit a hatalom kitervelt, repül az is, aki tiltakozott és az is, aki meglapult.

2019. december 18. Esti gyors-részlet/Szénási Sándor jegyzete (19.12.18.)
02:19
00:00

Gy. Németh Erzsébet főpolgármester-helyettes egy interjúban rosszallta némiképp, hogy a Vígszínház, illetve annak vezetője, Eszenyi Enikő nem vett részt az úgynevezett színháztörvény elleni tüntetésen, vagyis azt, hogy – csempésszünk némi érzelmi töltést a dologba – meg sem mukkant a színházak védelmében. Amit mégis mondott, az talán még rosszabb volt, azzal védekezett, hogy a disputa túlságosan politikai színezetet kapott, neki pedig meggyőződése, hogy mindent szakmai alapon kell elintézni.

Mit lehet erre mondani? Felemlíteni, hogy a Gothár-ügy pusztán ürügy volt arra, hogy feltalálják a „ zaklató színházak” rémképét, ami viszont arra volt jó, hogy a hatalom betehesse a csizmás lábát az ajtóba? Erre milyen szakmai válasz adható? Avagy mi köze van a szakmaiságnak ahhoz, hogy a Nemzeti Színház igazgatója – tehát egy pályatárs, elvben bajtárs, és mint ilyen valamiféle minimumlojalitásra mégiscsak kötelezett művész – közli, hogy bizony jó lenne a színházakban a kormány kultúrpolitikáját érvényesíteni? Az sem mellékes, hogy a szakma, legalább jó része ott volt kint a Madách téren a tüntetésen, korábban óvatosan fogalmazó vezetők is.

Ezt lehetne mondani, de persze Eszenyi Enikő mindezt jól tudja, sőt, jobban tudja nálunk. Esetében sem tudatlanságról, sem butaságról, sem rosszindulatról nem lehet szó, és nincs is – amiről szó van, az a diktatórikus viszonyok között szükségképpen fellépő dilemma a hallgatás vagy a cselekvés közötti választásról. Pontosabban egy illúzióról.

A helyzetet kicsit, de tényleg csak kicsit bonyolítja, hogy az orbáni hatalomtechnika nem az azonnali lerohanásról szól: előbb az önkény törvényi háttere születik meg, aztán jön némi csönd, altatás, az áldozat reménykedése, hogy talán túlfélik itt a dolgokat, lám nincs itt semmi baj, majd szépen bekövetkezik az, amit eleve kiterveltek. És repül az is, aki tiltakozott és az is, aki meglapult. Az önkény csak együttműködőket és szolgákat ismer, más nem kell neki.

Mind gyávák vagyunk, ki így, ki úgy, de egy ponton ez talán mindegy. És a kétségbeesésnek is van bátorsága.

Szénási Sándor jegyzetét az Esti gyors 2019. december 18-ai, szerdai adásában hangzott el.

A III. Richárd című dráma bemutatója a Nemzeti Színházban
 
 Eszenyi Enikő Erzsébet és Trill Zsolt a címszerepben William Shakespeare III. Richárd című drámájának próbáján a Nemzeti Színház Gobbi Hilda Színpadán 2017. január 9-én. A darabot ifj. Vidnyánszky Attila rendezésében 2017. január 10-én mutatták be. MTI Fotó: Szigetváry Zsolt