„Hírek
Szabadság Klub
Gábor György: Járt utakon, kitaposott ösvényeken
Szabadság Klub

Gábor György: Járt utakon, kitaposott ösvényeken

Annak idején, Rákosi Mátyás születésének 60. évfordulóján az Operaházban rendezett ünnepségen Dobi István a beszédét azzal kezdte, hogy a nagy ünnep fényét azon nyomban igyekezett kozmikus magasságokba emelni, s rétori bravúrral mindjárt az első mondatában, internacionalista auftaktként és nemzeti antréként, mintegy dialektikusan, továbbá leheletszerű eleganciával kifejezve a politikai miheztartás halkan, ámde annál határozottabban javasolt és támogatásról biztosított ösvényét, felhívta a figyelmet arra, hogy Rákosi elvtárs születésnapja növeli hálánkat és hűségünket a nagy felszabadítónk és támaszunk, a testvéri Szovjetunió és a hatalmas Sztálin iránt.

Csillag István: Tízévente
Szabadság Klub

Csillag István: Tízévente

"A szépen, nemesen és választékosan élő Orbán-elitnek Orbán nyomdokaiba lépve el kell jutnia a közpénz magáncélra való felhasználásától (sikkasztás), az ellenfél ellenséggé nyilvánításáig, majd a közösen elfogadott szabályok saját személyes érdekeikre írásától az idegen érdekek gátlástalan kiszolgálásáig."

Gábor György: Ráhel és a pünkösdi tananyag
Szabadság Klub

Gábor György: Ráhel és a pünkösdi tananyag

A tanulás zsidó hagyományából átvett újszerű elemmel jelentkezett a Corvinus Egyetem és a miniszterelnök saját lábán álló és a saját férjének cégét képviselő Orbán Ráhel. A család, Ráhel és István a zsidó sávuot elsőrendűen fontos üzenetét közvetítették, amelynek készséggel biztosított helyet a Corvinus Egyetem.

Holoda Attila: Kinek lesz erre energiája?
Szabadság Klub

Holoda Attila: Kinek lesz erre energiája?

Ha diplomáciai toporzékolásból, felesleges hangulatkeltésből és vétófenyegetésből energiát lehetne termelni, akkor talán már régen a világ energiaexportőrei közé tartozhatnánk, ám a szomorú valóság az, hogy dumából, magánrepülős rongyrázásból és hepciáskodásból nem lesz több energiánk most sem.

Gábor György: A mi kis keresztény-nemzeti darálónk
Szabadság Klub

A mi kis keresztény-nemzeti darálónk - Gábor György publicisztikája

Pártunk és Maffiánk helyesen teszi, ha ledarálja a lélegeztetőgép dokumentumait, s velük minket, a mi munkánkat, adónkat és összespórolt pénzünket, mert autópálya-matrica ügyben 63 év múltán is hősiesen, bátran, elszántan és öntudatosan reklamálunk, ám ha ledarálják többszáz milliárd forintunkat, az senkit sem zavar, azért nem emeljük föl a hangunkat, nem reklamálunk, nem küldjük el őket oda, ahová leginkább tartozónak gondoljuk mindüket, hanem szépen és fegyelmezetten négyévenként újraválasztjuk őket.

Vásárhelyi Mária: Csalódások kora

9/05/2023 15:48

| Szerző: Vásárhelyi Mária

Bíztam benne, hogy nemcsak színvonalas közhelyeket hallhatunk tőle. Hogy a menekültekkel való szolidaritásának azzal ad hangsúlyt, hogy lemegy a magyar-szerb határra megnézni, hogy miként bánnak nálunk a menedékkérőkkel. Halványan reméltem, hogy felkeresi Iványi Gábor hatalom által nyomorgatott és üldözött keresztény egyházát, hogy ellátogat az országnak abba a szegletébe is, ahol mélységesen mély nyomorban, kiszolgáltatottságban élnek, mindenféle állami segítség nélkül emberek tíz- és százezrei.

Nem tagadom, nekem súlyos csalódást okozott Ferenc pápa budapesti látogatása. Nem, mint a római katolikus egyház fejében csalódtam benne, hiszen egyrészt nekem nincs sok közöm egyik nagyegyházhoz sem, másrészt elnézve a Pápaság intézményének működését Szent Pétertől napjainkig, nem sok jót mondhatok el róla.

Személyesen benne, a felelős államfőben, a „reform Pápában” csalódtam. Mióta utoljára felszállt a fehér füst a Szixtuszi- kápolna kéményéből és pápává választották Ferencet, azóta minden megnyilvánulásával azt üzente, hogy ő más, mint elődei; irgalmasabb, emberségesebb, nyitottabb, elfogadóbb. Nekem úgy tűnt, hogy megpróbál szakítani a Vatikán megmerevedett, részvétlen, a valósággal köszönő viszonyban sem lévő nézeteivel és viselkedésével és Jézus tanításait szem előtt tartva, valóban a szegények, az elesettek, az üldözöttek segítését tartja elsőrendű feladatának. Azt gondoltam, hogy ha lassan és óvatosan is, de kísérletet tesz egyházának megújítására, a melegekkel és más kisebbségekkel szembeni középkori nézeteinek átformálására, zéró toleranciát hirdet a templomokban garázdálkodó kufárokkal szemben és lazítani próbál a politikát és az egyházat összekötő szálak szorításán.

Talán túl magasra tettem a lécet, túl sokat vártam Ferenctől. Hiszen az évezredek során kialakult szokásokon, összefonódásokon, mentalitáson nyilván nem tud egyetlen ember változtatni. Most azonban úgy érzem, hogy magyarországi látogatása során azt sem tette meg, amit megtehetett volna. Amit – az általa képviselt elvek és értékek alapján – meg kellett volna tennie.

Vatikán állam, méreteihez képest, hatalmas bürokratikus apparátussal rendelkezik. Van külügyminisztere, külügyminisztériuma, Magyarországra akkreditált nagykövete és Ferenc pápa, az állam- és egyházfő, nyilván ugyanolyan jól tájékozott külügyekben, mint bármelyik másik európai államfő. Tudnia kell, hogy milyen embertelenül viselkedett a magyar kormány a menekültekkel, hogy hogyan láncolja össze az egyházakat a politikával, hogy mit művel a neki nem tetsző kisegyházakkal, hogy mennyire embertelenül bánik a mélyszegénységben élőkkel és rászorulókkal és hogy Európában a legkorruptabb ország lettünk.

Nem vártam, hogy botrányt csinál, hogy nyíltan nekimegy a kormánynak, az uralkodó elitnek, hogy látványosan konfrontálódik meghívóival. Mivel tudom, hogy nemcsak vallási- hanem állami vezető is, tudom, hogy össze kell egyeztetnie a vallási és a politikai szempontokat. Abban azonban reménykedtem, hogy nála a politikai szempontok – sok más elődjével szemben – nem fogják felülírni a hite által diktált erkölcsi szempontokat.

Bíztam benne, hogy nemcsak üres – a világ minden más pontján is elmondott – színvonalas közhelyeket hallhatunk tőle. Hogy a menekültekkel való szolidaritásának azzal ad hangsúlyt, hogy leutazik a magyar-szerb határra megnézni, hogy miként bánnak nálunk a menedékkérőkkel – hiszen a magyar állam gyűlölködő, menekültellenes propagandájáról és embertelen bánásmódjáról ország-világ tud. Halványan reméltem, hogy felkeresi Iványi Gábor hatalom által nyomorgatott és üldözött keresztény egyházát, hogy ellátogat az országnak abba a szegletébe is, ahol mélységesen mély nyomorban, kiszolgáltatottságban élnek, mindenféle állami segítség nélkül emberek tíz- és százezrei. Hogy jelzi, tudomása van az államhatalom és bűnöző maffia összefonódásáról, és figyelmeztet ennek felmérhetetlen veszélyeire. Nem általában, hanem konkrétan. És reménykedtem, hogy elmondja híveinek, hogy miben különbözik a Vatikán és a magyar kormány „béke politikája”, elmagyarázza, hogy az ő állama csak olyan békét tud támogatni, amely az agresszor teljes kapitulációját jelenti.

Azt hittem azért jön Magyarországra, hogy segítsen az országnak visszatérni a humanizmus, az emberség, a demokrácia útjára. Ehelyett azonban látogatása – a hívek lelki ünnepén túl – nem szolgált másra, mint a jelenlegi a korrupt, elnyomó, diktatórikus rendszer legitimálására.

SZABADSÁG KLUB KOMMENT GOMB