„Köszönjük,
Publicisztika
Szakadék előtt kávészünet – Szénási Sándor jegyzete
Publicisztika

Szakadék előtt kávészünet – Szénási Sándor jegyzete

Egy hölgy közölte, hogy mától egyetlen betevője a capuccino lesz, mégpedig éjjel és nappal, '56-osok unokája ő, aki nem tűrheti a justizmordot, és a tejeskávé szakadatlan fogyasztásával ország-világ, de még Gianni Annoni előtt is hajlandó demonstrálni, hogy eddig és ne tovább a magyar nemzet megbecstelenítésében.

Kimegy, beül – Kárpáti Iván jegyzete
Publicisztika

Kimegy, beül – Kárpáti Iván jegyzete

Magyar Péter mondanivalója, álláspontja, ilyen tempó mellett finoman szólva nem mindig koherens. Azt mondta, nem megy Brüsszelbe, majd egy irányított szavazással legitimálta döntését, amit idővel azok a hívei is megbocsátanak neki, akik most úgy gondolják, hogy vezetőjük megy a tutiba, havi tízezer euróért, plusz extrák.

Mi itt a látnivaló? – Dési János jegyzete
Publicisztika

Mi itt a látnivaló? – Dési János jegyzete

Az a csúnya pesti pletyka már korábban szárnyra kapott, hogy a kamerák előtt szexelőkből meggazdagodott pornómágnás azért vágott bele a politikába, mert magasabb helyről ezt kérték tőle, cserébe futni hagyják. Kétségtelen, az események egymás után rakása akár efféle olvasatot is megenged. De az biztos, jogilag Gattyán mindenképpen ártatlan – és talán számára a legfájdalmasabb, ha igaz, ez a történet. Ugyanis a gyanú ott lebeg a feje fölött.

Felcserek – Józsa Márta jegyzete
Publicisztika

Felcserek – Józsa Márta jegyzete

Nem tudni, át kell-e menniük a csicska-korszakon, kapnak-e majd kimenőt, mi lesz a katonai fokozatuk, milyen a lepedő a priccseken és van-e wifi a kóterban. Kötelező lesz-e a kardiológusoknak a surranó? Minden obsitos felcsernek jut-e kellő gyíkhús-ellátmány?

 Késlekedő következtetések – Dési János jegyzete
Publicisztika

Késlekedő következtetések

Van, hogy a békepárti törvénybuheráció nem úgy sül el, az élet még Orbán Viktornál is rafináltabb néha. Bezzeg Balog Zoltánt nem billentik ki a kínos beszélgetések. 

Jelentés szögesdrót országból – Hardy Mihály jegyzete
Publicisztika

Jelentés szögesdrót országból – Hardy Mihály jegyzete

A kiindulási pont mindenképpen az, hogy az Orbán-kormány gyakorlatilag felszámolta a menekültügyi ellátási rendszert, lehetetlenné tette, hogy normális (értsd: európai) eljárásban megállapítsák, hogy ki jogosult védelemre és ki a gazdasági bevándorló vagy egyéb kalandor, védelemre nem jogosult személy.

Lista – Szénási Sándor jegyzete
Publicisztika

Lista – Szénási Sándor jegyzete

Maradt még Deutsch "náci tempó” szövege. Tényleg joga van egy embernek másokat egy listázás miatt lefasisztázni, akinek a haverjai folyamatosan listáznak és bélyegeznek meg egész társadalmi csoportokat? Vagy azért, mert liberális, vagy annak kinevezett filozófusok, vagy pedofilként kezelt melegek, vagy az ún. Soros-hálózat "ördögien gonosz” figurái, köztük a TASZ nevesített munkatársai, vagy külföldi ügynöknek titulált civilek, vagy be nem hódolt kisegyházak, lázadni merészelő tanárok, a kormánylapban szégyenlistára került bírók, orvosok, ellenzéki művészek, vagy Kövér László szép szavaival "nyikhaj, senkiházi, utolsó, tollforgató terroristák”: értsd újságírók.

Vásárhelyi Mária: "Elporlik, szétpereg…" – Három T a nyilvánosságban

3/05/2023 17:05

| Szerző: Vásárhelyi Mária

 | Szerkesztő: Ivánkai Márk

A Kádár-rendszerben a vezető kulturpolitikusok osztályozták a szerzőket és műveiket támogatott, tűrt és tiltott kategóriákba. Ma ismét virágzik ez a kategorizálás. A piszkos munkát pedig a hatalom által manipulált piac elvégzi el.

Nem kell ahhoz cenzúrahivatal, nincs szükség hatósági tiltásra és szankciókra, hogy a független média utolsó mohikánjai is kidőljenek a sorból. Talán észre sem vesszük, hogy a szabad nyomtatott sajtó szó szerint az utolsó óráit éli és az online médiában is jól láthatók a bomlás jelei. Az államkapitalizmus olyan szörnyeteg, amely úgy végzi el a piszkos munkát, a neki nem tetsző, kritikus hangok elhallgattatását, hogy látszólag még tiszta is marad a keze.

Elég, ha úgy dönt az állam, hogy az évi sok százmilliárdos reklámköltésből egyetlen fillért sem kaphatnak a kormánnyal szemben kritikus médiumok, ill. ezek közül azok, amelyek nem hajlandóak a hatalom szája íze szerinti, tartalmi önkorlátozásra. Csak néhány témát jelöl meg a propaganda hivatal, amellyel nem tanácsos foglalkozni – pl. a miniszterelnök családjával kapcsolatos hírek – ezek azonban a rendszer legszikárabb alapjait érintik. Ha ezt megígéri az orgánum tulajdonosa, akkor csurran-cseppen a reklám megrendelésekből, ám ha nem, akkor ne számítsanak állami reklámra.

De ne aspiráljanak a céges reklámozók megrendeléseire sem, mivel a hatalom arról is gondoskodik, hogy a feketelistára került orgánumok ebből a forrásból se kapjanak egyetlen fillért sem. Jutalmazással, fenyegetéssel, zsarolással eléri, hogy a multik és a hazai magánvállalkozások kedvét elvegye attól, hogy a valóban szabad médiumoknál költsenek reklámra, függetlenül attól, hogy kik olvassák, hallgatják, nézik az adott orgánumot. Normális országokban ez úgy van, hogy a reklámra szánt pénzt ott költik el a cégek, ahol az – számításaik szerint – a legjobban hasznosul, nálunk azonban oda áramlik a pénz, ahová a politika irányítja. Lényegében mérhetetlenül alacsony, néhány százalékos hallgatottságú, nézettségű, olvasottságú médiumok roskadoznak a reklámmegrendelésektől, más, jelentős közönséggel rendelkezőket viszont egyetlen komolyabb magáncég sem talál meg.

 

S ha mindez nem elég a független média elhallgattatására, akkor következnek az adminisztratív módszerek. Elég, ha az állami tulajdonban lévő Magyar Posta egyik napról a másikra bejelenti, hogy bezár 300 postahivatalt és a továbbiakban felhagy a lapterjesztéssel. A kistelepüléseken eddig vagy megrendelték, vagy a helyi postán vásároltak az olvasók újságot, mostantól ennek vége. Az olvasó újság, a lap vásárló nélkül marad.

És sok esetben hatékonynak bizonyul az is, ha a nagyobb üzletláncok tulajdonosaival az állam közli, hogy melyek azok a lapok, amelyeket nem szeretne az üzletek polcain látni.

És adott esetben a nyomdának is oda lehet szólni, hogy lenne egy nagyobb állami megrendelés, ha nem nyomtatja ki a kritikus lapot.

Amikor az Élet és Irodalom szerkesztősége vészhelyzetet hirdet, akkor biztosak lehetünk benne, hogy nagyon nagy a baj. Amikor azt olvashatjuk a lapban, bekeretezett felszólításban, hogy ha mi, olvasók nem segítünk, akkor az 1957. óta hetente megjelenő újság nem éli túl ezt a válságot, akkor nincs okunk kételkedni abban, hogy a végső tartalékaikat is felélték.

Amikor a Jelen c. – alig néhány éves múltra visszatekintő – hetilap egyszer nem jelenik meg, mert nem tudják kifizetni a nyomdaszámlát, akkor nem kell nagy képzelőerő ahhoz, hogy lássuk, milyen anyagi helyzetben van a szerkesztőség.

Amikor a legnépszerűbb internetes portáloktól egymás után távoznak az alapító tagok, akkor feltételezhetjük, hogy megindult a belső bomlás ezekben a szerkesztőségekben, és nehéz elhessegetni a gondolatot, hogy ebben a gazdasági nyomorúság mellett a Fidesz maffiának is szerepe van.

Mindeközben pedig ezeknek az orgánumoknak a közönsége folyamatosan szegényedik el, csúszik le a középosztályi létből, jelentős részük már arra is képtelen, hogy megvásárolja ezeket a lapokat, előfizessen az internetes portálokra, nem hogy arra, hogy külön támogassa is ezeket. Az is valóságos csoda, hogy a Klubrádiót életben tudja tartani közönsége, de ennél többre bizonyára nem képes.

A Kádár-rendszerben a vezető kultúrpolitikusok osztályozták a szerzőket és műveiket támogatott, tűrt és tiltott kategóriákba. Ma ismét virágzik ez a kategorizálás. A piszkos munkát pedig a hatalom által manipulált piac elvégzi el.

SZABADSÁG KLUB KOMMENT GOMB