Van gond – Dési János jegyzete

Az orbáni pedofil botrány után a Carmina Burana kettévágása rengette meg valamennyire a fideszes világot. Persze most előhozakodhatnánk azzal, hogy aki Magyarországon kórházba kerül, már ha éppen talál nyitvatartót, az az európai átlagnál jóval nagyobb eséllyel kap valami csinos és nem egy esetben halálos kórházi fertőzést, hogy az ultrahang vizsgálatra május legvégére jutott időpont, hogy a magyar tudomány miként szorul ki a világ akadémiai vérkeringéséből, hogy az egyre másra épülő, környezetszennyező és szabályozásokra fittyet hányó gyárak miként pusztítják a jövőt. Hogy az ország Döbrögije miként igyekszik a putyini terveknek megfelelően, ahol csak lehet, beakasztani az európai egységnek és Magyarországot a pária létbe lökni és így tovább.

“Van gond” - jegyezte meg a parkőr, amikor hegyes botjával kiszúrta a gyerekek labdáját, amit már másodszorra rúgtak be a “Fűre lépni tilos” táblájú, régen kiégett, kikopott, gazzal felvert, de általa még mindig védett területre.

Van gond. Az Opera műsorpolitikáját a roppanós virsli megfővéséhez kell igazítani. S amikorra a töltöttkáposzta ízei is összeérnek, az üstdobos utoljára üt verőjével a kifeszített bőrre. Az új operai szakácskönyv gondosan szünetekre bontja a zeneirodalmat. Mozart a leveseknél, Wagner a húsoknál, Rossini a desszertlapon található.

A gasztronómia kultúra, ott a helye az Operában, ami mégiscsak a kultúra fellegvára.

Közben a Nemzeti Múzeum vezetése mellett megkapta a legtöbb jelentős múzeum irányítását egy Romániában óvónőképzőt végzett basszusgitáros. Sokak szerint ez botrány, pedig már az elődje is botrány volt, sőt az is, amikor ő maga a Petőfi irodalmi Múzeum vezetését kapta meg - még ha kétségtelen, nem is hajtotta végre nagy tervét, a magyar irodalom 70 százalékának a kukázásáról. Szerencse, hogy Mészáros Lőrinc vagy Tiborcz István egyelőre nem érdeklődik a tudomány és a művészetek iránt, mert különben a múzeumokat is hazavitték volna. („Nézd Andi, múzeum. Ne fogd meg.”)

Közben a hadtörténetit kiebrudalták, mert a kaszinós miniszter szép kilátást akart az irodájából és pont útban volt valami műtárgy. A Közlekedési Múzeumot rég lebontották, a természettudományit kitelepítették. az építészeti múzeum szegény felszívódott. A Néprajzi valóban kapott egy új épületet, hogy korábbi a feudálkapitalizmus régi dicsőségét hirdethesse. Felkészül a Nemzeti Galéria, hiszen a királyi vár mégiscsak arra való, hogy a király ott székeljen. Mármint, ott legyen a trónterem, ha még nem király, de már gondolt rá.

A kultúra a libsibolsik és a tugyukkik eszköze arra, hogy megakadályozzák a középpályásokat a góllövésben. A szotyola a mi fegyverünk a világ ellen. Köpni kell, pfúj.

A fő színházigazgató hatékonyan nyírja ki a konkurenciát, mindenkit, aki mást akar. Ő persze csak a hatalmat akarja, amely a kinyírásra kell, így harap a kígyó a saját farkába. Amit nem a kutya csóvál, hanem Vidnyánszky. Aki most a vidéki nemzeti színházakat is maga alá akarja gyűrni - nem mintha ott nem saját személyzete lenne már. De mégiscsak. Bóni gróf felkészül. Mert hülye vagyok azt belátom, de ez itten a barátom és én arra büszke vagyok, hogy kettőnk közül, ő a nagyobb.

De örvendezzünk, mert mindjárt itt van minden idők legdrágább magyar filmje. Igaz, alkotóiknak kétszer be kell jönniük a szobába, hogy az egyáltalán üres legyen.

Mindenesetre a moziközönség pattogatott kukoricás zacsijára szerintem ezt a szöveget nyomtatják majd:

„Mert győzni fogsz, dicső respublika,
Bár vessen ég és föld elédbe gátot,”

Lehet kérni kecsöppel és sajtmártással is.

Dési János jegyzete a Hetes Stúdió 2024. március 9-i adásában hangzott el. Kiemelt kép: MTI/Máthé Zoltán