Ókovács Szilveszter az operaházi büfé-kényszerszünetről: Nincs itt semmi látnivaló

Új ablakban

2024. március 05. Reggeli gyors-részlet (2024.03.05.) Ókovács Szilveszter

11:53

00:00

Dési János: Azért Ön magas labdát adott fel a mémgyárosoknak. Nem tudom, figyelte-e, hogy mennyi tréfás megjegyzés, mém keletkezett az elmúlt napokban?

Ókovács Szilveszter: Dési úr, én ezzel úgy vagyok, hogy miután valaki bedobálja az ablakot, és utánam pedig odaáll és azt mondja: "Nahát, ki van dobva az ablak. Ki tehette ezt?" A média önfelhajtó erejének azért tulajdonítok némi jelentőséget. Hadd kérdezzek én is Öntől valamit! Tegnap este publikált egy jegyzetet, amelyik páros lábbal és nekifutásból – tehát piros lapot ér a fociban – szállt bele az Operaházba. Ön tudja pontosan, hogy mit jelent az, hogy elsőhegedűs? Meg másodkarnagy? Meg milyen luxusautókról delirált, amit az Operaház vásárolt? Miért kell ilyeneket írni, Dési úr? Komolyan mondom, ezt egyszerűen nem értem. Azon gondolkodtam, hogy ma tényleg rendelkezésre álljak-e, mert ennyi csúsztatást és hazugságot régen olvastam az Operáról, mint az Ön jegyzetében. Ezt Ön élvezte, hogy ezt most kiírhatja? Mikor láttuk utoljára az Operában Dési urat? Volt valamikor? Látott valamit?

D.J.: Igen, még az is előfordult.

Ó.Sz.: Elmondja, hogy mi volt az élménye?

D.J.: Nagyon szívesen elmondom, és egyébként még a büfékről is jó élményem van...

Ó.Sz.: De miért volt erre szükség? Tök kedvesen elbeszélget most majd velem, de ez a jegyzet egy másik Dési Jánost mutatott nekem.

D.J.: Nem, az egy jegyzet volt, ami egy helyzetről szólt, amin lehet vitatkozni.

Ó.Sz.: De információkat nem szerzett hozzá. Milyen luxusautókról beszélt, Dési úr?

D.J.: Oké, visszavonom a luxusautót akkor.

Ó.Sz.: Köszönöm szépen! Ugyanis nem vettünk egy autót sem. Nem is bérlünk. 

D.J.: Helyes. Akkor a busz és a villamos... Én egyébként biciklivel járok.

Ó.Sz.: Én sződligeti vagyok, onnan nem tehetem meg. De igaza van, rám férne egyébként.

D.J.: Nem erre céloztam egyáltalán. Ugye azt megnéztem, hogy az Operaház költségvetése olyan 22 milliárd forint körül van egy évben.

Ó.Sz.: 21, de ez mindegy.

D.J.: Igen, 21, 22. Látom, hogy az egyéb bevételek rovatban is nagyobb számok szerepelnek. Azt is mondta, hogy akár milliós bevétel is lehet egy operaházi büfében egy szezonban, de tényleg számít ez?

Ó.Sz.: Nem egy szezonban. Egy este. Nézze, meg van hirdetve egy sztrájk. Hosszasan húzódik ez már valójában tavaly június óta, és sikerült kétszer elhárítani. Saját forrásokból emeltünk 10 százalékot a kollégáknak. Év végén igyekeztem egy 13. havi fizetéssel felérő juttatást adni differenciáltan, a tárvezetők véleménye alapján. Ugye, itt 1260 dolgozóról van szó, és az a helyzet, hogy tényleg jelentős értékvesztést szenvedett el valamennyiünk keresete az elmúlt inflációs évek nyomásának köszönhetően. Most ez a sztrájk kiújult, és én szeretném elhárítani. Az én dolgom elsősorban az, hogy az Opera működőképességét megőrizzem. Tehát, amikor művészek fölszólalnak egyébként – nyilván a szerződésükkel nem összhangban –, mert Ön sem posztol a Klubrádió bútorzatának milyenségéről kifelé, ha elégedetlen vele...

D.J.: Pont a bútorban azért nincs igaza, mert mikor összedőlt a szék egy interjúalany alatt – igaz, hogy kicsit túlsúlyos volt –, akkor azért ezt közhírré tettük. Na jó, de nem ez a lényeg, bocsánat.

Ó.Sz.: Oké, de azt hiszem, annak is volt egy másik üzenete, hogy milyen kevésből kénytelenek gazdálkodni... Na jó, mindegy. A lényeg az, hogy ők (az Operaház művészei – a szerk.) nyilván a saját feladatukig látnak el, és nem is lehet rajtuk mást számon kérni. Nagyon tisztelem Miklósa Erikát, ezer éve ismerjük egymást, és tart a szakmai kapcsolatunk. Bogányi Tiborral nagyon sok minden köt össze, és tényleg hálás vagyok neki, hogy Einojuhani Rautavaarával, a híres finn zeneszerzővel összeismertetett. Ezeket nem részletezem, bár ez lenne a lényeg ugye, hogy milyen összprodukcióban működött közre Tibor, és mi volt az ősbemutató, amit egyébként együtt színre vittünk. A lényeg az, hogy az én dolgom előre nézni. Azt lássák, hogy keresztényi derűlátással próbálok a támadások elé állni. Nekem meg kell hoznom intézkedéseket, és igyekszem minden forrást a kollégáim számára összpontosítani. Egyébként pedig azt tudja, hogy egy SMS-emből fakad, amit Tibor kiposztolt, de valójában nem csak a büfé volt a szünet célja. Meg tudja mondani nekem Dési úr, hogy mit gondol –, ez most nem vizsgáztatás, csak ez az információ sem ment át egyáltalán –, hogy hányadik percben kell a nézőnek felemelni a fenekét, amikor szünetre kimegy?

D.J.: Hogy hányadik percben? Ez egy hetvenvalahány perces előadás, tehát nem egy olyan kibírhatatlanul hosszú egyben, ha jól tudom.

Ó.Sz.: Ötven perc után van a szünet, de eléjátszunk egy másik dalcsokrot.

D.J.: Erre egy csomóan azt mondták, hogy úgy szokták csinálni, hogy két relatíve rövid dolgot állítanak színre egyszerre, és akkor a kettő között értelmezhető már egy szünet.

Ó.Sz.: Most a következő lesz. Ugye az Erkel Színházban vittük színre (a Carmina Burana című operát – a szerk.), ott annak, hogy az épületet megnézegessék, meg a büfében ellegyenek, annak túl sok teteje nem volt, de itt az Operaházban ez egy másik szituáció. Amit elmondtam a sztrájkról és a takarékosságról, az is egy másik információ, és az is igaz egyébként, hogy tudok mondani Önnek kapásból tíz olyan operafelvonást, ami ennél rövidebb. Egy focimeccsen előbb kell kimennie az embernek sörért...

D.J.: Egyrészt a focimeccs és az opera más műfaj...

Ó.Sz.: De az ember feneke ugyanaz, Dési úr.

D.J.: Bár egy fenékkel lehetne két színházban ülni egyszerre. Hogyha a szerző úgy írta meg, hogy itt szünet van, akkor ott szünet van. Hogyha pedig van egy lendülete egy darabnak...

Ó.Sz.: Nincs ilyen. Elmondom Önnek, azért én alapvetően művész vagyok. Nézze, én soha semmit nem énekeltem olyan gyakran, mint a Carmina Buranat, tehát engem ebben nem tudnak megfogni. A Carmina Burana 28 tétele 4 fejezetre oszlik, és tökéletesen a felénél, ahol egyébként fejezethatár van, és a zenekar megáll és hangol, ott van egy nagy hangulati váltás is, ott van a szünet. Leírtam a tegnap esti posztomban, hogy hány operának hányféle előadási módja van. Most megyek a Hunyadi László próbájára: a négy felvonást háromban játsszuk el. A Bohéméletet attól függ, hányban adjuk, hogy egyébként milyen típusú színreállítás van. Át tudunk-e díszíteni vagy sem? Most ebből soha nem volt semmilyen probléma. Egy színházban vagyunk, tehát egy színházigazgatónak az is releváns kérése, hogy ha dugó van a városban, később kezdjük el az előadást. Az is releváns kérése, hogy mivel megállt a színpad, most függönyt húzunk, és kicsit várunk, amíg megcsinálják. Ez nem koncert, tehát nem lehet koncertkarmesterként hozzáállni egy színházi előadáshoz. Ez a felfogásbéli különbség kicsit ütközött itt, de valójában tényleg nincs semmi látnivaló. Egész egyszerűen nem értem, hogyan sikerült ebből ekkora lufit fújni.

D.J.: Azért itt a művészi kérdéseken kívül van egy üzleti is, hogy a korábbi operaházi vendéglátóipari egységeket üzemeltető csoport azt mondja, hogy vitában is állnak Önökkel, perben is vannak.

Ó.Sz.: Maga szerint hány per van az országban? Most ennek mind utána fognak menni? Egyébként a Telex vitte el a pálmát, amelyik úgy hozta ki az első cikkét, hogy "a NER-es vállalkozó zsebét tömi Ókovács, azért van a szünet". Aztán pár perccel később, mikor helyesbíttettünk velük, hogy nem is ez a szolgáltató már régen, akkor meg hirtelen hátraarcot vettek. Most nem tudom, mi a probléma. Én úgy látom, mintha velem, vagy velünk minden probléma lenne. Biztos nem erről van szó, Dési úr? Az is baj, ha Zsidai a szolgáltató, az is baj, ha nem. Nem érdekes ez?

D.J.:  Nem, szerintem nem ez a kérdés, hanem az, hogy az előadás művészeti színvonaláért felelős karmester azt mondja, hogy vele nem egyeztettek, és egy kritikát fogalmaz meg.

Ó.Sz.: Bocsánat, nemcsak ő felelős a művészi színvonalért, hanem én vagyok érte a felelős. Nekem kell meghozni azokat a döntéseket, amelyek egyébként a karmester szempontjából is értelmezhetők kellenek legyenek, de vannak benne énekesek, vannak benne balettművészek, van benne műszak, és igen, van a színháznak egy működőképessége. Nekem nagyon fontos az is, hogy ne csak a szombati Carmina Burana menjen le épségben, hanem egyébként a március 19-i Don Giovanni is, ahova a sztrájkot bejelentették. Úgyhogy ezeket a magasabb szempontokat, engedjék meg, hogy mint intézményvezető érvényesítsem. Szívesen beszélek Önnel erről, de azért egy kicsit álságosnak érzem az Opera művészi minősége fölötti hatalmas aggódást, miután megnéztem a Klubrádió weboldalán, és az elmúlt években soha semmivel nem foglalkoztak, csak azzal, hogy milyen botrányt csinálok én az Operában. Eközben lement több ezer előadás, erről egyetlen büdös szó nem jelent meg. Ez egy bulvármédium volna? Ez a Klubrádió? Szerintem nem.

D.J.:  Egy médium úgy működik, hogy ha tízezer autó lemegy Budapestről Siófokra minden nap az M7-esen, egyről se írunk. Arról az egyről fogunk írni, amelyik nekimegy a szalagkorlátnak, és valami bajt csinál, mert a világ így működik.

Ó.Sz.: Akkor hogyha Önök egy baleseti oldal, de szerintem, hogyha egy mélyebbre ásó oldal, amelyik a magyar kultúra iránt valóban fogékony, akkor megírja, hogy szombaton este, ezen produkció előtt néhány órával Claus Guth, a világsztár rendező Don Giovanniját, egy csúcsprodukciót vittünk színre, hatalmas sikerrel. A 28 éves Rajna Martin tényleg zseniális vezényletével, akkor erről is hírt adnak. Akkor oda is adnak valamit, de hogy csak a felfújható dolgok érdeklik Önöket, azért az mégis szomorúan hallom. 

D.J.: Szerintem a Klubrádiónak vannak hibái, de hogy ne foglalkozna a magyar művészeti élettel, azt azért nem lehet elmondani. 

Ó.Sz.: Velünk biztos nem foglalkozik, másokkal lehet, velünk biztos nem.

D.J.: Hát sajnálom, hogy elégedetlen.

Ó.Sz.: Jöjjenek Operába, Dési úr! Én meghívom Önt valamire. Mire szeretne jönni?

D.J.: Legutóbb egy balettelőadáson voltam az unokámmal Önöknél.

Ó.Sz.: Már van unokája? Gratulálok!

D.J.: Nem is egy.

Ó.Sz.: Őket is hozza el, kitalálok valamit.

D.J.: Viszem őket.

Ó.Sz.: Próbáljanak meg minket szeretni, mert mi azáltal, hogy állami Operaház vagyunk és központi költségvetési intézmény, azáltal az Önöké is vagyunk. Jöjjenek el, és élvezzék azt, amit valamennyiünk gyönyörűségre színpadra állítunk. Én meg cserébe igyekszem megőrizni az intézmény működőképességét, ami rám bízatott.

D.J.: Az mindenképpen fontos. Azt gondolom, hogy mi pedig ellátjuk azt a fontos feladatunkat, hogy kritikus hangot ütünk meg, amiről úgy gondoljuk, hogy érdemes. És hogy valami segítséget is adjak jövő héten Bodrogi Fűszeres Eszterrel az ilyen színházi büfékben lévő kajálásokról fogunk beszélni, hogy adjunk écákat Önöknek is. Köszönöm szépen.

Ó.Sz.: - Nekem hatalmas öröm. Oké, köszönöm, hogy beszélhettünk. Viszonthallásra!

D.J.: - Azért művészi kérdésekben mégsem adnék tanácsokat. Köszönöm szépen Ókovács Szilveszternek, az Operaház igazgatójának. Viszonthallásra!

A teljes beszélgetést a fenti lejátszóra kattintva hallgathatják meg.

(Megjegyzés: A Klubrádióban 2020 júniusa és 2021. októbere közt Operaklub - nemcsak operakedvelőknek címmel futott Hábetler András műsora. Felütés címmel 2022. augusztusáig Eszes Kinga zenetörténész szerkesztésében és Molnár Savabolcs műsorvezetésével kortársa klasszikus zenei műsorunk futott szerdán esténként, amit a Klassz című, jelenleg is hallható komolyzenei magazinműsor váltott fel. A Klubrádió egyéb műsoraiban - például Ötös, Művészbejáró, Klubdélelőtt - is rendszeresen szerepelnek operaénekesek és karmesterek.)