Balásy Gyula drága könnyei - Kárpáti Iván jegyzete
A legfontosabb kérdés, amit nem tettek fel neki: az a közel százmilliárd forint osztalék, amit az elmúlt években kivett ezekből a cégekből, az tényleg az övé lett? Komolyan elvárják, hogy ezt elhiggyük? Hogy egy ilyen rendszerben, ahol minden szál egy központba futott össze, valaki ennyi pénzt "csak úgy" megtarthatott?
Az Index visszafizeti - Dési János jegyzete
Miközben akik csinálják, tudják, hogy hazudnak. Ha nem tudják, akkor meg annyira, de annyira hülyék, hogy nem szabad őket felügyelet nélkül az utcára engedni, mert még villamos alá esnek.
Erős hátszél – Hardy Mihály jegyzete
A feltételek kedvezőek Magyar Péter és a leendő kormánya számára, itthon is és külföldön is, elsősorban az Európai Unió központjában valós támogatásra számíthat. Ígéretes, ahogy nagyon gyorsan reagált a NER-es vagyonkimentési kísérletek hírére. Ahhoz, hogy meg tudja őrizni hitelességét, fontos, hogy gyorsan fordítson azon az elmúlt 16 évben tapasztalható trenden is, hogy nem azokat ültették a vádlottak padjára, akik erre igazán rászolgáltak.
Az oroszok már nincsenek a spájzban - Rózsa Péter jegyzete
Talán egyszer azt is megtudjuk, Orbán és Szíjjártó végül is milyen ellenszolgáltatást kapott az orosz felebarátoktól.
A példa - Szénási Sándor jegyzete
Gondoljuk meg, nagyhatalmú, nemzetközi háttérrel rendelkező, óriási pénzekkel dolgozó emberekről van szó, mégis szinte szó nélkül tűrték el egy kis ország felfuvalkodott pénzügyi zsarnokát.
Orbán semmit nem tanult - Kárpáti Iván jegyzete
Április 12-én milliók mondtak nemet. Nem finoman, nem árnyaltan, hanem egyértelműen: nem kérnek abból a világból, ahol a hazaszeretet párttagsághoz van kötve. Ez nem csak egy sima választási vereség volt. Ez egy értelmezés veresége is volt. Annak a gondolatnak a veresége, hogy a nemzet egy politikai oldal tulajdona lehet.
Mészáros, Andika és a nyolcas kulcs – Dési János jegyzete
E módon aztán hamar összejön az a 60 ezer dolgozó, akiről most a mi gázszerelőnk levelezésbe kezd az új miniszterelnökkel. Hatvanezer, de azért piaci alapon csak te lennél, meg Andika, aki a nyolcas kulcsot adogatná.
Adatszabadság – Józsa Márta jegyzete
A szabadságunk bizony az átlátható adatkezelésen, és az érdemi adatnyilvánosságon is múlik majd – írja Józsa Márta jegyzetében a koronavírus- és a HIV-statisztikák hiányára is alapozva.
A másodkarmester kora – Dési János jegyzete
4/03/2024 18:02
| Szerző: Dési János
Jó eljátszani azzal a gondolattal, hogy a zsöllyék helyett asztalok-székek elhelyezésével az elsőhegedűs körbejárhatna és elhúzhatná mindenki nótáját. Lehet, a mai operaházi hegedűsök asztalnál meghalnának.
Nyilván onnan is lehet nézni a dolgot, hogy a jóllakott operalátogató sokkal kezesebb, lelkesebben tapsol, nem korog bele a gyomra a pianókba és összességében kellemes és szép élményekkel távozik. És akkor még nem is beszéltünk mindennek a gazdaságélénkítő hatásairól. Egy most közzétett adatsor szerint ma az Európai Unióban a magyar háztartások fogyasztják a legkevesebbet, jóval kevesebbet, mint a román vagy a bolgár famíliák például, merthogy itt a legalacsonyabb a jövedelem. Ráadásul ez is elég egyenetlenül oszlik meg, merthogy a fideszista NER-lovagok felfelé húzzák az átlagot. Nagyon helyes, ha tehát tormás molnárka elmajszolásával az operaházi szünetekben hozzájárulnak a nemzet felemelkedéséhez.
Az operaházi árlap szerint egy kávé 1040 forint, egy stampedli barack 3480 forint, egy bisztrótál, kolbásszal, sonkával 3680 forint, de egy Moet & Chandon pezsgő több mint 32 ezerből jön ki. Miközben a jegyár – nem a büfébe, a küzdőtérbe – 9000 és 17000 forint között mozog. Vagyis, aki arra jár, az igazán bedobhat egy pohárkával a gallér mögé az ország felvirágoztatására.
Az opera ugyanis drága üzem. 21 milliárdból gazdálkodik egy évben. Ebbe bele kell férnie a menedzsment jó kis fizetésének, az új luxusautók árának éppen úgy, mint a híres szoprán gázsijának. A 14,8 milliárdos állami támogatáshoz 5,8 milliárd forint saját bevétel társul, felteszem a büfé sem vonhatja ki magát a közös pénzszerzésből. Még szerencse, hogy az üzemeltetőnek nem kell százalékot leadnia senkinek.
És persze jó eljátszani azzal a gondolattal, hogy a zsöllyék helyett asztalok-székek elhelyezésével az elsőhegedűs körbejárhatna és elhúzhatná mindenki nótáját. Lehet, a mai operaházi hegedűsök asztalnál meghalnának.
De ennél azért még érdekesebb, hogy az Operaház oly sikeres igazgatója szerint, nincs itt semmi gond. Ha az egyik karmester megy, a másik majd jön, darab darab, és a karaván halad tovább. Pillanatok alatt ott terem az énekkar másodkarmestere és majd ő levezényli – gondolom akár két ebédszünettel is – ezt a régi nótát.
Ugyanis a Fidesz-rendszer lényege, hogy mindig akad egy „másodkarmester”, aki beugrik, ha kell, mert az eredeti lemondta, a dolog teljes szakmai képtelensége miatt. Bizonyára ez a „másodkarmester” tehetséges, törekvő ifjú, aki még nem számol azzal, hogy ha ő például felszólal, mert a zsemlye túl kicsi és ezért nem kíván a pulpitusra lépni, nyomban ott terem egy tehetséges és törekvő harmadkarmester és levezényli a darabot. És minden mehet tovább, míg ezt az iciripiciri, legutolsó segédkarmestert is hamm, be nem kapja valaki. De akkor már késő lesz – én szóltam. És nem operaspecifikus ez. Ahogy mindig akad pedagógus, aki betér órát tartani a jogaiért és normális fizetéséért sztrájkoló helyett, ahogy hosszan-hosszan sorolhatnánk még a példákat, egészen az egykor volt magyar sajtóban uralkodó szolidaritáshiányos állapotokig.
Mondhatni, a büféért vezénylő másodkarmesterek országa vagyunk. Ahol ha egy szakmailag, művészileg kimagasló kollega felhívja a figyelmet valami tarthatatlanra, jön korunk másodkarmestere és újra lehet tölteni a poharakat. Az évkönyvekben az szerepel majd, milyen invenciózusnak vezényelt a másodkarmester? Á, dehogy! Amikor ő vezényel, akkor a büfében tíz sajtospogival többet adnak el – csendül a kassza. Húzd rá másodkarmester, ha mindjárt a hidegtálamért is!
Dési János jegyzete a 2024. március 4-i Esti gyors adásában hangzott el.
