Mennyezet – Józsa Márta jegyzete
Gondolatok egy kórházban készült fotó kapcsán. „… itt naponta rászakadhatna egyesekre a mennyezet, az óriási hazugságok okán, de valamiért nem teszi. Jól működhetnek Magyarország fölött az égi tetőfedők …”
Annyit érünk amennyink nincs - Dési János jegyzete
Cigány itt az, akinek ebből elege van. Nyilván félrevezetett cigány, ha ezt nem akarja. Mert ha okos cigány lennénk, akkor a külügyminiszterrel repkednénk, közben pezsgőt kortyolnánk a kaviárhoz, hiszen magasan iskolázottak lennénk, akiknek fentről, onnan látszana, hogy nem térkép e táj, s a magasból még megvan az ország.
Még gombócból is sok – Rózsa Péter jegyzete
Még gombócból is sok a 16, nemhogy 16 ilyen évből! Bocsánat Szabó István nevű facebook-os posztoló olvasótól, hogy elloptam a péntek reggel közzétett gondolatát, de annyira találó, hogy folytatnám is nyomban.
Az abszurdum is stagnál – Selmeci János jegyzete
Abszurdum, hogy, 3,5 év gazdasági stagnálás után még mindig több mint 30 százalékon áll a kormánypárt, sőt akár még nyerhet is, a gazdasági miniszter pedig nem új munkát keres, vagy legalább egy számológépet valahol, hanem a Facebookon ír top tízes (bocsi, kilences) listát arról, hogy ki a nagyon hülye, és nincs rajta a kormány.
Sakkjátszma, vagy szétesett kampány - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a pillanat, amikor az ember megáll, visszatekeri fejben az elmúlt heteket, és felteszi a kérdést: ez most zseniális sakkjátszma, vagy egyszerűen szétesett a kampány? Mert amit Lázár János produkál, az kétféleképpen értelmezhető. És egyik sem megnyugtató.
Pandadiplomácia - Józsa Márta jegyzete
Keleti nyitás ide vagy oda, itthon is jó lenne valamilyen célszerű szimbólumot találni a faunánkban, hogy nehogy elbízzuk magunkat, legyen valami újabb aggódni való.
Vörös kód – Józsa Márta jegyzete
Nem is rossz ötlet, húzzanak el valamennyien melegebb éghajlatra, abba a megérdemelt kilenc körbe, amelyre Dante főműve utal. Addig is félve dideregjen a nincsteleségbe taszított, vagy abban hagyott polgártársainkkal együtt mindenki, aki felelős az elnéptelenedő, lecsúszott régiók magára hagyásáért, a nyomorgók lenézéséért, az őket segítők üldözéséért, és a rablásra alapozott hatalmi cinizmusért.
A mindenható állam jóindulata
A rezsistopot hatalmas tettként állítják be, pedig valójában beismerés. Annak beismerése, hogy a társadalom jelentős része már nem bír el egy kicsivel magasabb számlát sem. Hogy a tartalékok elfogytak, hogy a "rezsivédelem" nem stabilitást teremtett, hanem egyensúlyozást a szakadék szélén.
A másodkarmester kora – Dési János jegyzete
4/03/2024 18:02
| Szerző: Dési János
Jó eljátszani azzal a gondolattal, hogy a zsöllyék helyett asztalok-székek elhelyezésével az elsőhegedűs körbejárhatna és elhúzhatná mindenki nótáját. Lehet, a mai operaházi hegedűsök asztalnál meghalnának.
Nyilván onnan is lehet nézni a dolgot, hogy a jóllakott operalátogató sokkal kezesebb, lelkesebben tapsol, nem korog bele a gyomra a pianókba és összességében kellemes és szép élményekkel távozik. És akkor még nem is beszéltünk mindennek a gazdaságélénkítő hatásairól. Egy most közzétett adatsor szerint ma az Európai Unióban a magyar háztartások fogyasztják a legkevesebbet, jóval kevesebbet, mint a román vagy a bolgár famíliák például, merthogy itt a legalacsonyabb a jövedelem. Ráadásul ez is elég egyenetlenül oszlik meg, merthogy a fideszista NER-lovagok felfelé húzzák az átlagot. Nagyon helyes, ha tehát tormás molnárka elmajszolásával az operaházi szünetekben hozzájárulnak a nemzet felemelkedéséhez.
Az operaházi árlap szerint egy kávé 1040 forint, egy stampedli barack 3480 forint, egy bisztrótál, kolbásszal, sonkával 3680 forint, de egy Moet & Chandon pezsgő több mint 32 ezerből jön ki. Miközben a jegyár – nem a büfébe, a küzdőtérbe – 9000 és 17000 forint között mozog. Vagyis, aki arra jár, az igazán bedobhat egy pohárkával a gallér mögé az ország felvirágoztatására.
Az opera ugyanis drága üzem. 21 milliárdból gazdálkodik egy évben. Ebbe bele kell férnie a menedzsment jó kis fizetésének, az új luxusautók árának éppen úgy, mint a híres szoprán gázsijának. A 14,8 milliárdos állami támogatáshoz 5,8 milliárd forint saját bevétel társul, felteszem a büfé sem vonhatja ki magát a közös pénzszerzésből. Még szerencse, hogy az üzemeltetőnek nem kell százalékot leadnia senkinek.
És persze jó eljátszani azzal a gondolattal, hogy a zsöllyék helyett asztalok-székek elhelyezésével az elsőhegedűs körbejárhatna és elhúzhatná mindenki nótáját. Lehet, a mai operaházi hegedűsök asztalnál meghalnának.
De ennél azért még érdekesebb, hogy az Operaház oly sikeres igazgatója szerint, nincs itt semmi gond. Ha az egyik karmester megy, a másik majd jön, darab darab, és a karaván halad tovább. Pillanatok alatt ott terem az énekkar másodkarmestere és majd ő levezényli – gondolom akár két ebédszünettel is – ezt a régi nótát.
Ugyanis a Fidesz-rendszer lényege, hogy mindig akad egy „másodkarmester”, aki beugrik, ha kell, mert az eredeti lemondta, a dolog teljes szakmai képtelensége miatt. Bizonyára ez a „másodkarmester” tehetséges, törekvő ifjú, aki még nem számol azzal, hogy ha ő például felszólal, mert a zsemlye túl kicsi és ezért nem kíván a pulpitusra lépni, nyomban ott terem egy tehetséges és törekvő harmadkarmester és levezényli a darabot. És minden mehet tovább, míg ezt az iciripiciri, legutolsó segédkarmestert is hamm, be nem kapja valaki. De akkor már késő lesz – én szóltam. És nem operaspecifikus ez. Ahogy mindig akad pedagógus, aki betér órát tartani a jogaiért és normális fizetéséért sztrájkoló helyett, ahogy hosszan-hosszan sorolhatnánk még a példákat, egészen az egykor volt magyar sajtóban uralkodó szolidaritáshiányos állapotokig.
Mondhatni, a büféért vezénylő másodkarmesterek országa vagyunk. Ahol ha egy szakmailag, művészileg kimagasló kollega felhívja a figyelmet valami tarthatatlanra, jön korunk másodkarmestere és újra lehet tölteni a poharakat. Az évkönyvekben az szerepel majd, milyen invenciózusnak vezényelt a másodkarmester? Á, dehogy! Amikor ő vezényel, akkor a büfében tíz sajtospogival többet adnak el – csendül a kassza. Húzd rá másodkarmester, ha mindjárt a hidegtálamért is!
Dési János jegyzete a 2024. március 4-i Esti gyors adásában hangzott el.
