„Klubrádió
Publicisztika
Isten, Haza, Család – Neuman Gábor jegyzete
Publicisztika

Isten, Haza, Család – Neuman Gábor jegyzete

A Fidesz-KDNP együttesen és teljes egyetértésben úgy gondolja, hogy kegyelem-ügy le van zárva, a felelősöket megbüntették, és mindenki sétáljon tovább, nincs itt semmi látnivaló. Majd hoznak olyan törvényeket, Lázár nagy sajnálatára fölakasztani nem lehet ugyan a pedofilokat, de évtizedekre ki lehet vonni őket a forgalomból, és akkor folyhat tovább ennek a tejjel-mézzel folyó Duna-Tisza köze tájának a felvirágoztatása.

Kinek az országa? – Szénási Sándor jegyzete
Publicisztika

Kinek az országa? – Szénási Sándor jegyzete

Végignézve a lista nyilvánosságra került részét, a ráció, vagy nem vendégmunkásnyelven fogalmazva a józan ész szikrája nem feltétlenül villan fel, de lássuk be, a komikum mögött a magyar kormány féltő szeretete lapul, a hazai, kvalifikált munkahelyek védelme, leszámítva a honatyasági segédmunka érthetetlen tilalmát. És ezért hálásnak kell lennünk.

A sovinizmus ötven árnyalata – Hardy Mihály jegyzete
Publicisztika

H. M.: A sovinizmus ötven árnyalata

Az érzékeny fülűek ma is kihallhatták a nagyorosz sovinizmus minden árnyalatát Vlagyimir Putyin (amúgy főállású háborús bűnös) beszédéből. A sovinizmus mind az ötven árnyalatát, amit csak egy pusztuló birodalom fel tud vonultatni.

Nemcsak matek – Szénási Sándor jegyzete
Publicisztika

Nemcsak matek – Szénási Sándor jegyzete

Anna Arutunyan, a CNN elemzője szerint Ukrajnának kell engednie, és nem a Nyugatnak döntésre jutnia, mi lesz abból, ha Putyin győzelemmel vonul le erről a sakktábláról, a nagyszájú Nyugat pedig megalázottan. Az orosz birodalmi álmok dagadnak tovább, és ezek, mint a kelt tészta, idővel mindig kifutnak a teknőből. Ez az elemzőnek eszébe se jut. Ő úgy számol, hogy egy 37 milliós nép nem győzhet le egy 143 milliósat, és ha Kijevnek nincs félmillió új regrutája, hát tegye fel a kezét, már bocs.

Szerelvényünk a vakvágányon zavartalanul vesztegel – Rózsa Péter jegyzete
Publicisztika

Szerelvényünk a vakvágányon vesztegel

Az új köztársasági elnök már eddigi munkája során is mindenben megfelelt a központi akaratnak, alkotmánybíróként is a vezér akaratával egyezően csapott el népszavazást, ellenzéki beadványt és mindent, a helyére lépő jogtudós pedig szintén a vezért és kormányát szolgálata igen jó pénzért minden olyan ügyben, amikor jogvita támadt a nemzetközi porondon.

Menza – Józsa Márta jegyzete
Publicisztika

Menza – Józsa Márta jegyzete

Soha sincs korán ahhoz, hogy felnőttnek tekintsenek, ám most úgy látszik, ahhoz sincs késő, hogy felnőttként gondolják azt rólunk, hogy ne tudnánk választani tényleges, és nem kamu alternatívák közt.

Somfai Péter: Az immunitás jele

2/12/2023 18:53

| Szerző: Somfai Péter

Sokkal jobban érdekel, hogyan lehet spórolni a karácsonyi menün, hogy Heller Ágnesről az egyik osztrák egyetem épületet nevezett el, vagy az USA Kongresszusából kizártak egy hírhedten hazudozó képviselőt…

Olvasom az egyik internetes portálon a hírt, miszerint a mi Lőrincünknek már nem csak parádés tengeri „ladikja” van (vagy már csak volt?), hanem a világot körberepülni is alkalmas luxusjet mellett egy másik, hasonlóan elegáns helikopter is feltűnt a környezetében. Ez volt az a pont, ahol kiléptem a tudósításból, hogy belenézzek egy másikba: miért van manapság egyforma íze minden csoki Mikulásnak?

Egy időben mélyen elítéltem azokat a honfitársaimat, akik sutba vágták a napilapokat és kizárólag olyan újságokat vettek a kezükbe, amelyek fő hírei legfeljebb a celebek szexuális kapcsolataira terjedtek ki. Most már megértőbb lettem irántuk is, úgy látszik a szervezetük így próbált védekezni a politikai hírek káros „hírvírusai”ellen.

Valami hasonlót tapasztalok magamon is. Kialakulóban van bennem egy úgynevezett „aktív immunitás” a néhány tucat hazai milliárdos luxusáról érkező hírek iránt. A biológusok szerint a szervezetünk a kórokozók elleni efféle ellenállásra akkor tesz szert, ha már valamely fertőzésen korábban átestünk. Legközelebb a megbetegedés egyáltalán nem, vagy csak kisebb mértékben jelentkezik.

Mikor eshettem át az első fertőzésen? Alighanem 2016 októberében, amikor megtudtam, hogy a mi Tónink helikopterrel utazott egy celeb esküvőjére Mándokra. Akkor a hír kiverte nálam a biztosítékot. Pedig sem a csúcskategóriás Mercedes, amivel a reptérre mentek, sem a helikopter nem a sajátja volt, mindkettőt pusztán egy aprócska korrupciós ajándékként kapta a köztisztviselő férj és családja. Akkori – éppen csak kezdőcske vállalkozó neje – már abban az időben is vonzódott a hasonló gesztusokhoz. Ma már inkább az ő számlájára írnám a történteket.

Később még fel-felment a vérnyomásom, amikor újabb kóros jelenségekkel találkoztam. Korábbi igazságügyi miniszter asszonyunkat lencsevégre kapták a piacon Cartier órával a karján a zöldségek között turkálni; „Lézer Dzsoni” Jaeger-LeCoultre órával a csuklóján szokott szemlét tartani a földjein; mások talpig Rolex Celliniben igazítottak el tanárokat, vagy emeltek szót a társadalmi igazságtalanságok ellen. Úgy emlékszem, ez volt az utolsó alkalom, amikor a képek láttán még mély levegőt kellett vennem. Engedékenyebb lettem. Az életünk színvonala emelkedett, miért ne vehetnének maguknak a felső tízezer hölgyei-urai milliós luxus tárgyakat, ha mondjuk éppen a drága óra a becsípődésük?

Amikor aztán megláttam egy Adrián ringatózó, milliárdot érő jacht fedélzetén családja körében sütkérezni az egyik miniszterünk jellegzetesen felnyírt fejét, már csak megrándult a vállam. Végül is mi közöm hozzá? Nem ő vette az állami fizetéséből a hajót, hogy most mégis ott pihenheti ki világkörüli útjai fáradalmat, nem több mint egy NER-haver baráti szívessége. Ha „Ő” nem teszi neki intőn szóvá, akkor biztosan rendjén van így. Miért is szólná meg éppen „Ő”, aki egy kétszáz-valahány személyes állami utasszállítóval viszi a nejét kedvenc olasz városkájukba butikolni, máskor a világ legdrágább luxus-jetjeinek egyikével jár nyaralni?

Semmi közöm hozzá. Mi dolgom mások vagy az állam zsebében kotorászni?

Ha nincs semmi közöm azzal foglalkozni, mire költik a közös kasszánk forintjait, akkor még kevésbé zsörtölődjek azon, hogy az MNB elnök csemetéjének garázsában miért ácsorog egy autókereskedésnyi luxus kocsi? Miért parádézik a haverja a világ egyik legdrágább Ferrarijával a pesti utcákon, vagy mi a fenének kelhet nekik egy New York-i milliárdos apartman a város legdrágább tornyainak egyikében?

Amikor még én szocializálódtam, irigynek mondták, aki szóvá merte tenni, hogy a szomszédja miért kapott Wartburgot és neki miért csak Trabantot utaltak ki? Takácsék miért mehettek szakszervezeti beutalóval a Balatonra, amikor nekik már csak hévízi üdülés jutott? Az akkori „Ő” leverte volna a felesége derekát, ha Bécsbe akart volna menni, bevásárolni, szegénynek be kellett érnie azzal, hogy a budai állami villában csirkéket nevelgethetett. Akár az állásukat is kockáztatták a magasan trónolók, ha azon kapták őket, hogy állami sofőrrel vitették magukat anyóslátogatóba.

De mindez még a letűnt, sokat átkozott világban volt.

Amikor idáig eljutottam, számot is vetettem önmagammal, a többi, hozzám hasonló ember felháborodásával. Szégyellni illene magunkat a kezdeti felhorkanásaink miatt? Igaz, lehetett abban némi irigység is, amikor azt láttuk, hogy tehetségtelen senkik lesznek egyik évről a másikra milliárdosok, a NER nagyurai úgy pancsolnak kivagyi módon a saját és az ország vagyonában, mintha a felmenőiket még István király tette volna gazdaggá.

Részemről mindez már a múlté. Az ilyen híreket egyszerűen el sem olvasom. Sokkal jobban érdekel, hogyan lehet spórolni a karácsonyi menün, hogy Heller Ágnesről az egyik osztrák egyetem épületet nevezett el, vagy az USA Kongresszusából kizártak egy hírhedten hazudozó képviselőt…

Ez már biztosan nem irigység. Az egészséges immunitás jele.

SZABADSÁG KLUB KOMMENT GOMB