Kié a holnap? - Szénási Sándor jegyzete
Az El Pais nevű baloldali, egyébként a legolvasottabb spanyol lap nemrég, némileg rémülten, leközölt egy felmérést a fiatalok pártválasztásáról, ami a Vox, az autonóm közösségek jogait tagadó, antifeminista, homofób, euroszkeptikus, és persze bevándorlás ellenes párt egyértelmű tarolását mutatja.
Közpénzről és lojalitásról - Kárpáti Iván jegyzete
Ez a logika a NER igazi arca. A közpénzt a Fidesz nem közösségi erőforrásnak tekinti, hanem politikai tulajdonnak. Aki részesül belőle, az tartozik valamivel.
Állatkertek és politikai vonzataik - Dési János jegyzete
Egy időben mindenféle városban, amerre jártam, megnéztem az állatkertet, van összehasonlítási alapom. Magyarországon talán a szegedi mérhető hozzá. Csak annak most nincs politikai vonzata, szóval arról majd egyszer egy másik műsorban. És most, hogy utána néztem, az egykori szürke, unalmas és senkit sem érdeklő nyíregyházi vadasparkból az 1996-ban kinevezett igazgató, Gajdos László és csapata csinált egy jó helyet.
Nem ők szülték – Józsa Márta jegyzete
Pintér Sándor, a Nemzeti Együttcinizmus Rendszerének belügyminisztere minapi parlamenti szereplésével minden bizonnyal beírta magát a legnagyobbak közé. Bizonyos értelemben …
Korunk jogara – Dési János jegyzete
Ez csak a néphülyítés része, s a népnek mindig akad egy uszulni való szelete, amelynek tagjai imádják az ilyesmiket, mert akkor sokkal jobban lehet gyűlölködni. Gyűlölök, tehát vagyok. Lengessük hát az arany WC kefét lelkesen, forgassuk a fejünk fölött, miközben cöfcöfcöf csatakiáltásokat hallatunk a művelt világ elleni támadáskor. Az arany WC kefe korunk jogarja.
Szegény Manci; cica-adó tönkretette a családomat – Selmeci János jegyzete
Mancika életét Magyar Péter tette tönkre.
Hálaadás Moszkvában - Hardy Mihály jegyzete
Vajon miféle politikai hálaadás hajtja Orbán Viktort holnap Moszkvába, hogy azzal a Vlagyimir Putyinnal találkozzon, akit háborús bűnösként egyelőre messze elkerül minden, magára valamit is adó európai vezető?
Kutyaélet - Szénási Sándor jegyzete
A lényeg, hogy Rogánék rájöttek, mi a Tisza végső célja. Hogy kínjukban, vagy boldogságukban, hogy végre eszükbe jutott valami ütős, nem sejtjük. De ez jött ki: az ebadó a cél, mi más?
Somfai Péter: Mennyi három meg egy?
29/11/2023 08:00
| Szerző: Somfai Péter
Ha a gondolkodók kerülnek többségbe, megkongathatják a NER vészharangját.
Felejthetetlen emlékű matematika tanárom, Lovas Antal nem a humoráról volt híres. Ha valamelyikünk nem készült, vagy nem tudott megbirkózni a feladott egyenlettel, felé fordult és azt mondta: „Új Bólyai vagy fiam. Nála három meg egy az négy volt, nálad kettő. Szóval kettes…” Ezt mindig nagyon viccesnek találta.
A mai világban cseppet sem vicces, ha azt látom, hogy a politikusok az ellenzéki oldalon szinte egytől egyik új Bólyainak gondolják magukat, rosszul állítják fel a választási esélyeik „egyenletét”.

Amikor a közelmúltban a Momentum elnök asszonya nekiment a saját politikai oldalán fő riválisnak tartott másik vezetőnek, azt gondoltuk, rossz napja volt, amikor nyilatkozott, majd kijavítja a suta mondatait és helyreáll a béke. Ám a dolog nem így áll, újra és újra olajat löttyint a tűzre, egyre jobban feléget mindent az ellenzéki együttműködés körül.
Ha azok a politikusok rendszeresen hallgatnák a Klubrádióban Bolgár György Megbeszéljük című műsorát, ahol szinte mindig szóba kerül, hogyan készüljenek a pártok a közelgő választásokra, tapasztalhatnák: a megszólalóknak eszükbe sem jut az „együtt vagy egyedül” dilemmája. Tekinthetnék a betelefonálók véleményét akár egy félhivatalos közvélemény-kutatásnak is, de ha ez mégsem volna eléggé meggyőző, olvassák el a Szociális Demokráciáért Intézet megbízásából a Závecz Research 2023. október 29. és november 8-ika között felvett, 1000 fő személyes megkérdezésén alapuló kutatását.
A profik és hallgatók egyaránt az együttes fellépésben látják a „jövendő”, jelen esetben a NER leváltásának kulcsát. A kutatás szerint, ha a 2022-es országgyűlési választáson, együttesen induló demokratikus pártok a 2024. évi európai parlamenti megmérettetésen is egy listán indulnának, akkor a mai támogatottsági szintek mellett is megnyernék a választást, és az EP-i mandátumok többségét. Noha tavaly az összefogás nem hozott sikert, a felmérés szerint a választópolgárok 35 százaléka most is az egy évvel korábban együtt induló demokratikus ellenzéki pártok listájára adná szavazatát. A FIDESZ-KDNP listáját csak a polgárok 34 százaléka választaná, és jó esetben 6 százalékos támogatottságot érne el a Mi Hazánk. Ezzel szemben az ellenzéki pártok együttesen 11 képviselőt küldhetnének Brüsszelbe, a FIDESZ-KDNP közös lista 9 mandátumot érne, a Mi Hazánk választóit legfeljebb egy politikusuk képviselné az Európai Parlamentben.
Június végén még csak a megkérdezetteknek 73 százaléka támogatta a pártok közös indulását, november elejére ez a szám már 81százalékra nőtt. A leghangosabban „külön listás” Momentum szavazói körében is a „gondolkodók” kerültek többségbe. Hiába érvel elnök asszonyuk az önálló megmérettetés mellett, a párt választóinak 87 százaléka úgy látszik az egységes lista híve.
Az egyik legtapasztaltabb, politikailag elfogulatlannak tartott közvélemény-kutató cég úgy látja, ez a valódi tétje az európai választásnak. Ha többségbe kerülnének azok a magyar választópolgárok, akik nemet mondanak a kormánypártra és változást akarnak Magyarországon, az azt is bizonyítaná, hogy a NER rendszere igenis leváltható lehet akár már a 2026-os országgyűlési választásokon is.
Ennél rosszabb hírt aligha olvashatnak mostanában a Karmelita tanácsadói. A számok világosan mutatják, hogy a kormánypárt elemi érdeke lenne, hogy a demokratikus ellenzéki pártok ne egyezzenek meg a közös indulásban.
Nem volnék meglepve, ha ezekben a hetekben megint elkezdenének lázasan keresgélni a korábbi kampánystratégák poros tanácsai között és visszatérnének a 2010-ben bevált módszerhez. Leporolhatják az egykori amerikai republikánus Arthur Finkelstein „örökérvényű” ajánlatát: „Nem ismeri a politikai ármányokat, aki azt hiszi, hogy figyelmen kívül lehet hagyni, hogy a politikusok mit mondanak vagy tesznek, az újságok mit írnak. Elegendő egy egyszerű, világos és gyakran negatív üzenet, ami eleget ismételve, meghozhatja a sikert.” A plakátokon már ott van a brüsszeli főnöknő, a Soros fiú, és nagy tételben mernék fogadni, hogy hamarosan előkerül a DK-s „patás ördög” képe is, körülötte valamennyi konkurens politikus fizimiskájával.
És ha ez nem volna elég? Nyárig a háttérben dolgozhatnak még a névtelen „cselszövők” is. Duruzsolhatnak a politikai Biberachok a fülekbe mindenféle hízelgő szavakat. Mindegyiknek mószerolhatják a másikat, és fordítva, csak az a fontos, hogy ne jusson eszükbe összefogni. Akkor aztán dörzsölheti a kezeit mindenki a miniszterelnök csapatában: nekik akár 15 jelöltjük is nyerhet, a DK-nak jó ha lesz 3, a Momentumnak és az MSZP-nek 1-1 és a Mi Hazánknak is egyetlen képviselői helye Brüsszelben.
A többiek? Futottak még.
Visszatérve az iskolapadba, az ellenzéki össze nem fogás Lovas tanár úr mércéjével az elégségeshez is kevés lenne, egyenesen a bukáshoz vezethet. Pedig ott vagyunk mi is a háttérben, próbálunk súgni, de hiába. Csak mondják a magukét.

