Mennyezet – Józsa Márta jegyzete
Gondolatok egy kórházban készült fotó kapcsán. „… itt naponta rászakadhatna egyesekre a mennyezet, az óriási hazugságok okán, de valamiért nem teszi. Jól működhetnek Magyarország fölött az égi tetőfedők …”
Annyit érünk amennyink nincs - Dési János jegyzete
Cigány itt az, akinek ebből elege van. Nyilván félrevezetett cigány, ha ezt nem akarja. Mert ha okos cigány lennénk, akkor a külügyminiszterrel repkednénk, közben pezsgőt kortyolnánk a kaviárhoz, hiszen magasan iskolázottak lennénk, akiknek fentről, onnan látszana, hogy nem térkép e táj, s a magasból még megvan az ország.
Még gombócból is sok – Rózsa Péter jegyzete
Még gombócból is sok a 16, nemhogy 16 ilyen évből! Bocsánat Szabó István nevű facebook-os posztoló olvasótól, hogy elloptam a péntek reggel közzétett gondolatát, de annyira találó, hogy folytatnám is nyomban.
Az abszurdum is stagnál – Selmeci János jegyzete
Abszurdum, hogy, 3,5 év gazdasági stagnálás után még mindig több mint 30 százalékon áll a kormánypárt, sőt akár még nyerhet is, a gazdasági miniszter pedig nem új munkát keres, vagy legalább egy számológépet valahol, hanem a Facebookon ír top tízes (bocsi, kilences) listát arról, hogy ki a nagyon hülye, és nincs rajta a kormány.
Sakkjátszma, vagy szétesett kampány - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a pillanat, amikor az ember megáll, visszatekeri fejben az elmúlt heteket, és felteszi a kérdést: ez most zseniális sakkjátszma, vagy egyszerűen szétesett a kampány? Mert amit Lázár János produkál, az kétféleképpen értelmezhető. És egyik sem megnyugtató.
Pandadiplomácia - Józsa Márta jegyzete
Keleti nyitás ide vagy oda, itthon is jó lenne valamilyen célszerű szimbólumot találni a faunánkban, hogy nehogy elbízzuk magunkat, legyen valami újabb aggódni való.
Vörös kód – Józsa Márta jegyzete
Nem is rossz ötlet, húzzanak el valamennyien melegebb éghajlatra, abba a megérdemelt kilenc körbe, amelyre Dante főműve utal. Addig is félve dideregjen a nincsteleségbe taszított, vagy abban hagyott polgártársainkkal együtt mindenki, aki felelős az elnéptelenedő, lecsúszott régiók magára hagyásáért, a nyomorgók lenézéséért, az őket segítők üldözéséért, és a rablásra alapozott hatalmi cinizmusért.
A mindenható állam jóindulata
A rezsistopot hatalmas tettként állítják be, pedig valójában beismerés. Annak beismerése, hogy a társadalom jelentős része már nem bír el egy kicsivel magasabb számlát sem. Hogy a tartalékok elfogytak, hogy a "rezsivédelem" nem stabilitást teremtett, hanem egyensúlyozást a szakadék szélén.
Somfai Péter: Mennyi három meg egy?
29/11/2023 08:00
| Szerző: Somfai Péter
Ha a gondolkodók kerülnek többségbe, megkongathatják a NER vészharangját.
Felejthetetlen emlékű matematika tanárom, Lovas Antal nem a humoráról volt híres. Ha valamelyikünk nem készült, vagy nem tudott megbirkózni a feladott egyenlettel, felé fordult és azt mondta: „Új Bólyai vagy fiam. Nála három meg egy az négy volt, nálad kettő. Szóval kettes…” Ezt mindig nagyon viccesnek találta.
A mai világban cseppet sem vicces, ha azt látom, hogy a politikusok az ellenzéki oldalon szinte egytől egyik új Bólyainak gondolják magukat, rosszul állítják fel a választási esélyeik „egyenletét”.
Amikor a közelmúltban a Momentum elnök asszonya nekiment a saját politikai oldalán fő riválisnak tartott másik vezetőnek, azt gondoltuk, rossz napja volt, amikor nyilatkozott, majd kijavítja a suta mondatait és helyreáll a béke. Ám a dolog nem így áll, újra és újra olajat löttyint a tűzre, egyre jobban feléget mindent az ellenzéki együttműködés körül.
Ha azok a politikusok rendszeresen hallgatnák a Klubrádióban Bolgár György Megbeszéljük című műsorát, ahol szinte mindig szóba kerül, hogyan készüljenek a pártok a közelgő választásokra, tapasztalhatnák: a megszólalóknak eszükbe sem jut az „együtt vagy egyedül” dilemmája. Tekinthetnék a betelefonálók véleményét akár egy félhivatalos közvélemény-kutatásnak is, de ha ez mégsem volna eléggé meggyőző, olvassák el a Szociális Demokráciáért Intézet megbízásából a Závecz Research 2023. október 29. és november 8-ika között felvett, 1000 fő személyes megkérdezésén alapuló kutatását.
A profik és hallgatók egyaránt az együttes fellépésben látják a „jövendő”, jelen esetben a NER leváltásának kulcsát. A kutatás szerint, ha a 2022-es országgyűlési választáson, együttesen induló demokratikus pártok a 2024. évi európai parlamenti megmérettetésen is egy listán indulnának, akkor a mai támogatottsági szintek mellett is megnyernék a választást, és az EP-i mandátumok többségét. Noha tavaly az összefogás nem hozott sikert, a felmérés szerint a választópolgárok 35 százaléka most is az egy évvel korábban együtt induló demokratikus ellenzéki pártok listájára adná szavazatát. A FIDESZ-KDNP listáját csak a polgárok 34 százaléka választaná, és jó esetben 6 százalékos támogatottságot érne el a Mi Hazánk. Ezzel szemben az ellenzéki pártok együttesen 11 képviselőt küldhetnének Brüsszelbe, a FIDESZ-KDNP közös lista 9 mandátumot érne, a Mi Hazánk választóit legfeljebb egy politikusuk képviselné az Európai Parlamentben.
Június végén még csak a megkérdezetteknek 73 százaléka támogatta a pártok közös indulását, november elejére ez a szám már 81százalékra nőtt. A leghangosabban „külön listás” Momentum szavazói körében is a „gondolkodók” kerültek többségbe. Hiába érvel elnök asszonyuk az önálló megmérettetés mellett, a párt választóinak 87 százaléka úgy látszik az egységes lista híve.
Az egyik legtapasztaltabb, politikailag elfogulatlannak tartott közvélemény-kutató cég úgy látja, ez a valódi tétje az európai választásnak. Ha többségbe kerülnének azok a magyar választópolgárok, akik nemet mondanak a kormánypártra és változást akarnak Magyarországon, az azt is bizonyítaná, hogy a NER rendszere igenis leváltható lehet akár már a 2026-os országgyűlési választásokon is.
Ennél rosszabb hírt aligha olvashatnak mostanában a Karmelita tanácsadói. A számok világosan mutatják, hogy a kormánypárt elemi érdeke lenne, hogy a demokratikus ellenzéki pártok ne egyezzenek meg a közös indulásban.
Nem volnék meglepve, ha ezekben a hetekben megint elkezdenének lázasan keresgélni a korábbi kampánystratégák poros tanácsai között és visszatérnének a 2010-ben bevált módszerhez. Leporolhatják az egykori amerikai republikánus Arthur Finkelstein „örökérvényű” ajánlatát: „Nem ismeri a politikai ármányokat, aki azt hiszi, hogy figyelmen kívül lehet hagyni, hogy a politikusok mit mondanak vagy tesznek, az újságok mit írnak. Elegendő egy egyszerű, világos és gyakran negatív üzenet, ami eleget ismételve, meghozhatja a sikert.” A plakátokon már ott van a brüsszeli főnöknő, a Soros fiú, és nagy tételben mernék fogadni, hogy hamarosan előkerül a DK-s „patás ördög” képe is, körülötte valamennyi konkurens politikus fizimiskájával.
És ha ez nem volna elég? Nyárig a háttérben dolgozhatnak még a névtelen „cselszövők” is. Duruzsolhatnak a politikai Biberachok a fülekbe mindenféle hízelgő szavakat. Mindegyiknek mószerolhatják a másikat, és fordítva, csak az a fontos, hogy ne jusson eszükbe összefogni. Akkor aztán dörzsölheti a kezeit mindenki a miniszterelnök csapatában: nekik akár 15 jelöltjük is nyerhet, a DK-nak jó ha lesz 3, a Momentumnak és az MSZP-nek 1-1 és a Mi Hazánknak is egyetlen képviselői helye Brüsszelben.
A többiek? Futottak még.
Visszatérve az iskolapadba, az ellenzéki össze nem fogás Lovas tanár úr mércéjével az elégségeshez is kevés lenne, egyenesen a bukáshoz vezethet. Pedig ott vagyunk mi is a háttérben, próbálunk súgni, de hiába. Csak mondják a magukét.
