Cifraszűr és alibibeszédek – Neuman Gábor jegyzete
Véletlenül a köztévé egyik csatornáját néztem, elbambultam. A Hungarikum Díjátadó Gála ment, Navracsics Tibor állt a színpadon. Olyan volt az egész, mintha a '70-es évek valamelyik május elsejéjén ünnepi beszédet mondott volna Korom elvtárs, vagy Berecz elvtárs...
Szegény éhes magyar választó lakomája
És akkor jött Magyar Péter, aki eddig nem volt rajta az étlapon, bár nem tűnik tökéletesen finomnak, és félelmetesen hasonlít is az egyik korábbi főételre, de a reménytelenül éhes ellenzéki választóknak, akikkel már tényleg minden rosszat megetettek, most reményt ad arra, hogy legalább egy kicsit jól lehet lakni.
Csatamező vagy Lipótmező?
Az Alapjogokért Központnak sikerült összetrombitálnia Budapestre Európa és a világ politikai söpredékét (nyilván költségvetési adóforintokkal bőkezűen felvértezve), akik kétnapos dzsemborijukkal próbálják megtámogatni a magyar miniszterelnök európai kampányát.
Élünk egy vegyi csík alatt – Szénási Sándor jegyzete
A chemtrail ugyebár egy vegyi csík, amit nemcsak a katonai, de a polgári repülőgépek is maguk után húznak-vonnak, hogy a belőlük kihulló méreggel megritkítsák a Föld népességét, hogy aztán a maradékot egy szűk elit uralma alá vonhassa. Állítólag nanorobotokat is szórnak, amelyek belélegezve agyvérzést, infarktust, esetleg agysorvadást okoznak, bár ez utóbbi a teória hívei között már post festa.
A falusi miniszterelnök – Kárpáti Iván jegyzete
A vidékből is inkább azt szereti, amit egykor a főnemesek, több ezer négyzetméter bizonyítja ezt Hatvanpusztán, ha a Holdról nem is, de repülőről jól látható.
Pészah – Dési János jegyzete
Nem kell az egyiptomi szolgasághoz mérni természetesen a helyzetünket, mert haj' de örült volna az az egyiptomi rabszolga, ha csak az lett volna a gondja, hogy elveszik a színházát, meggyalázzák a moziját, birtokba veszik a könyvkiadását, leigázzák az iskoláját, félkegyelmű nyaloncokkal hazudják tele a világot és ellopják még, a... hmm mi is legyen a példa.... Megvan! Ha a fáraó kedvenc gázszerelője a nevére veszi a piramisokat és az egész Nílus partot felparcellázza, lebetonozza és jó pénzért kiárusítja.
Karosszék – Józsa Márta jegyzete
Most végez az a generáció, amely már kizárólag a Nemzeti Alaptantervnek nevezett kurzusideológia szerint érettségizik.
Előjáték, nem tudni mihez - Szénási Sándor jegyzete
Az világos, hogy Magyar, itt most nem részletezhető okok miatt kinyitotta egy sokkal zártabbnak hitt közösség jelentékeny részét.
Nőnap, illetve dolgok, amiket nem tudok – Selmeci János jegyzete
8/03/2024 18:03
| Szerző: Selmeci János/Klubrádió
Nem tudom, hogy milyen érzés, amikor hosszú percekig bámulnak a villamoson, amikor hozzád ér egy idegen, hogy aztán hazáig kövessen a sötét utcán, miközben te magadban imádkozol, hogy ne bántson. Nem tudom, mekkora bátorság kell az ágyban fekve nemet mondani valakinek, akit lehet, hogy alig ismersz és sokkal erősebb nálad. Nem tudom, milyen félni attól, hogy megint megver a férjed. A nők tudják, elmondják, ha kérdezzük.
Egyszer a Me Too-mozgalom hatásairól vitatkoztunk egy barátommal (ő egy nő), felmerültek a szokásos kritikák, az elit színésznő és a falusi takarítónő helyzete közötti ordító különbség, meg hogy az emberi kapcsolatok, az egymáshoz való közeledés területén sem objektív szabályrendszer, sem a tökéletes biztonság nem teremthető meg, azt pedig, hogy mi a zaklatás, talán nem lelkes aktivistáknak kellene meghatározniuk. A beszélgetés egy pontján elhangzott tőlem, hogy egyes országokban a férfi vezetők állítólag már félnek kettesben maradni nőkkel, nehogy félreértésből rájuk fogjanak valamit, erre mondta az én barátom, hogy na pont ez az a félelem, amit egy nő mindig érez. Mindig.
Az a helyzet, hogy fogalmam sincs, milyen nőnek lenni.
Nem tudom, hogy milyen érzés, amikor hosszú percekig bámulnak a villamoson, amikor hozzád ér egy idegen, hogy aztán hazáig kövessen a sötét utcán, miközben te magadban imádkozol, hogy ne bántson. Nem tudom, mekkora bátorság kell az ágyban fekve nemet mondani valakinek, akit lehet, hogy alig ismersz és sokkal erősebb nálad. Nem tudom, milyen félni attól, hogy megint megver a férjed.
A nők tudják, elmondják, ha kérdezzük.
Nemrég a barátnőmmel beszélgettünk az egyetemi éveiről; a híres professzorok nagy része férfi volt, mert alig vesznek fel olyat, akinek nincs több oldalas publikációs listája, márpedig a nőknek kimaradnak a gyereknevelős évek. Apropó gyerekek; egy amerikai kutatás szerint az egyedülálló gyermektelen férfiak és gyermektelen nők éves jövedelme között alig van különbség, a gyermekét egyedül nevelő nő viszont annyival szegényebb mindenkinél, hogy alig látszik a grafikonon.
Az elmúlt évtizedekben szinte minden egyes év az emberiség legjobb éve volt, gazdagabbak és szabadabbak lettünk, így aztán nőnek is sokkal jobb lenni, mint valaha volt, legalábbis a világnak ezen a felén. A jogegyenlőség megvalósult, az esélyegyenlőség viszont nem; a különbségek árnyaltabbak és finomabbak annál, hogy a női kvóta, meg a "legyen jogszabály egyenlő bérekről"-szerű kamu megoldásokkal, vagy Angela Merkel, Ursula von der Leyen vagy Karikó Katalin emlegetésével ezt el lehessen intézni.
De nem tudom mivel lehetne, hiszen fogalmam sincs, milyen nőnek lenni.
Azt viszont tudom, hogy minél kevesebb nőnek kell félnie a villamoson, annál jobb lesz mindannyiunknak. Bár a biológiából fakadó különbségeket (a férfiak erősebbek lesznek és a nők fognak szülni) megváltoztatni nem fogjuk tudni, azokkal a hátrányokkal viszont, amiket mi magunk kreálunk akár a tudtunkon kívül, akár azzal, hogy pofátlanul alulfizetjük a főleg a nők által végzett munkákat, akár pedig azzal, hogy semmit sem mondunk az iskolában a fiúknak a lányokról és fordítva, tudunk mit kezdeni.
Beszélgetnünk kell egymással, értenünk kell egymást. Férfiak a nőket, nők a férfiakat, emberek az embereket. Nőnapon, és azon kívül is.
Például virágot adni szerintem remek dolog annak, aki szereti. Annak pedig nem, aki nem szereti – mert ez ugye róla szól. Nem csak ma, de ma főleg.
Boldog nőnapot mindenkinek.
Selmeci János jegyzete az Esti gyors 2024. március 8-i adásában hangzott el.
