Látkép a Diamond Himalayáról – Szénási Sándor
A Cápák közöttből ismert Tóth Ildikónak sikerült a saját dühét átszármaztatnia az emberekre, hiszen a vállalkozót, akinek a becsületességét minden partnere visszaigazolta, nyilván feldúlta, hogy őt összemoshatják az esetleg ügyes, de államilag védett életű fosztogatókkal.
Többség által vágyott igazság – Selmeci János jegyzete
Ha a volt köztársasági elnök nem azzal magyarázná a kegyelmi döntést, hogy Orbán Viktortól vagy a volt miniszterelnök valamelyik családtagjától kapott utasítást, ön hinne neki, és elégedetten hátradőlne? Bár a K. Endrének adott kegyelem — a Szőlő utca mellett — az elmúlt húsz év egyik legnagyobb morális felháborodást kiváltó története, a politikai felelősök keresése elvonja a figyelmet az állami gondozásban élő gyerekektől, akiket ezekben a percekben is bántanak.
Minden lépés a devizahitel-károsultak számára már megkésett - Rózsa Péter jegyzete
Nem lehet elég gyorsan és sajnos a már lefutott ügyekben egyáltalán elérni valamilyen eredményt, kárpótlást.
A kólásdoboz - Szénási Sándor jegyzete
Havasi Bertalan, Orbán korábbi sajtófőnöke ismét hazatalált. Az újságírói körökben sajtóelhárítónak becézett helyettes államtitkár visszaléphetett volt főnöke szolgálatába, és ez láthatóan több frusztrációjától szabadította meg, legfőképpen a magánytól, amibe a vereség után csöppent.
Havasi Bertalan legyen a Fidesz elnöke! - Kárpáti Iván jegyzete
Nézzük meg a mezőnyt! Orbán Viktor trash celebként sodródik a nyilvánosságban. A bukott miniszterek úgy állnak Magyar Péterrel szemben, mint középiskolás színjátszókör a Broadwayn. A nagy harcosok eltűntek.
Sulyok bűnei - Dési János jegyzete
Sulyok Tamás a Fidesz embere. És nemcsak mióta köztársasági elnök lett, hanem előtte alkotmánybíróként, az Alkotmánybíróság vezetőjeként is.
Aszály – Józsa Márta jegyzete
Víz nem lesz több, vagy az egyik, vagy a másik szomjazik. Szóval úgy tűnik, nem lesz mifelénk se kecske, se káposzta, egy szál sem. Hogy egy szellemi aszály által sújtott klasszikust idézzek: ez az óriási kognitív disszonancia.
Egy déjà vu – Szénási Sándor jegyzete
A helyzet az, hogy Tarr Zoltán nem a valót írta. Az alaptörvény egyáltalán nem kényszeríti a kormányt a MMA-val való egyeztetésre. Egy deklaráltan nemzeti-konzervatív szereplő egyedi döntéshelyzetbe hozása finoman szólva is különös. De itt van az Iványi-féle MET egyházi státuszának visszaállítása is, amiről a miniszter zagyvaságokat beszélt. Ezekről is szó esik Szénási Sándor jegyzetében.
Nőnap, illetve dolgok, amiket nem tudok – Selmeci János jegyzete
8/03/2024 18:03
| Szerző: Selmeci János/Klubrádió
Nem tudom, hogy milyen érzés, amikor hosszú percekig bámulnak a villamoson, amikor hozzád ér egy idegen, hogy aztán hazáig kövessen a sötét utcán, miközben te magadban imádkozol, hogy ne bántson. Nem tudom, mekkora bátorság kell az ágyban fekve nemet mondani valakinek, akit lehet, hogy alig ismersz és sokkal erősebb nálad. Nem tudom, milyen félni attól, hogy megint megver a férjed. A nők tudják, elmondják, ha kérdezzük.
Egyszer a Me Too-mozgalom hatásairól vitatkoztunk egy barátommal (ő egy nő), felmerültek a szokásos kritikák, az elit színésznő és a falusi takarítónő helyzete közötti ordító különbség, meg hogy az emberi kapcsolatok, az egymáshoz való közeledés területén sem objektív szabályrendszer, sem a tökéletes biztonság nem teremthető meg, azt pedig, hogy mi a zaklatás, talán nem lelkes aktivistáknak kellene meghatározniuk. A beszélgetés egy pontján elhangzott tőlem, hogy egyes országokban a férfi vezetők állítólag már félnek kettesben maradni nőkkel, nehogy félreértésből rájuk fogjanak valamit, erre mondta az én barátom, hogy na pont ez az a félelem, amit egy nő mindig érez. Mindig.
Az a helyzet, hogy fogalmam sincs, milyen nőnek lenni.
Nem tudom, hogy milyen érzés, amikor hosszú percekig bámulnak a villamoson, amikor hozzád ér egy idegen, hogy aztán hazáig kövessen a sötét utcán, miközben te magadban imádkozol, hogy ne bántson. Nem tudom, mekkora bátorság kell az ágyban fekve nemet mondani valakinek, akit lehet, hogy alig ismersz és sokkal erősebb nálad. Nem tudom, milyen félni attól, hogy megint megver a férjed.
A nők tudják, elmondják, ha kérdezzük.
Nemrég a barátnőmmel beszélgettünk az egyetemi éveiről; a híres professzorok nagy része férfi volt, mert alig vesznek fel olyat, akinek nincs több oldalas publikációs listája, márpedig a nőknek kimaradnak a gyereknevelős évek. Apropó gyerekek; egy amerikai kutatás szerint az egyedülálló gyermektelen férfiak és gyermektelen nők éves jövedelme között alig van különbség, a gyermekét egyedül nevelő nő viszont annyival szegényebb mindenkinél, hogy alig látszik a grafikonon.
Az elmúlt évtizedekben szinte minden egyes év az emberiség legjobb éve volt, gazdagabbak és szabadabbak lettünk, így aztán nőnek is sokkal jobb lenni, mint valaha volt, legalábbis a világnak ezen a felén. A jogegyenlőség megvalósult, az esélyegyenlőség viszont nem; a különbségek árnyaltabbak és finomabbak annál, hogy a női kvóta, meg a "legyen jogszabály egyenlő bérekről"-szerű kamu megoldásokkal, vagy Angela Merkel, Ursula von der Leyen vagy Karikó Katalin emlegetésével ezt el lehessen intézni.
De nem tudom mivel lehetne, hiszen fogalmam sincs, milyen nőnek lenni.
Azt viszont tudom, hogy minél kevesebb nőnek kell félnie a villamoson, annál jobb lesz mindannyiunknak. Bár a biológiából fakadó különbségeket (a férfiak erősebbek lesznek és a nők fognak szülni) megváltoztatni nem fogjuk tudni, azokkal a hátrányokkal viszont, amiket mi magunk kreálunk akár a tudtunkon kívül, akár azzal, hogy pofátlanul alulfizetjük a főleg a nők által végzett munkákat, akár pedig azzal, hogy semmit sem mondunk az iskolában a fiúknak a lányokról és fordítva, tudunk mit kezdeni.
Beszélgetnünk kell egymással, értenünk kell egymást. Férfiak a nőket, nők a férfiakat, emberek az embereket. Nőnapon, és azon kívül is.
Például virágot adni szerintem remek dolog annak, aki szereti. Annak pedig nem, aki nem szereti – mert ez ugye róla szól. Nem csak ma, de ma főleg.
Boldog nőnapot mindenkinek.
Selmeci János jegyzete az Esti gyors 2024. március 8-i adásában hangzott el.
