Sem tudás, sem intelligencia - Rózsa Péter jegyzete
Orbán semmihez sem ért. Mármint semmilyen szakmához. A joghoz sem, mert a régi rendszerben diplomázott, a rendszerváltás után nem gyakorolta sem az ügyvédséget, sem mást, a szakmában. A gazdasághoz sem ért, mert soha nem szerzett tapasztalatot ott, sem vállalkozóként, sem menedzserként, sem máshogy. A humán területekhez sem, mert részint azokat többnyire megveti, lenézi, meg sem fordult ott fiatal korában, mert nem volt ideje két focimeccs között például színházba járni sem.
Forgasd a madarat – Szénási Sándor jegyzete
Az amerikaiak, és a művelt világ egy része is úgy véli, hogy Trump emberi és hétköznapi tettei talán tiszteletlenek itt-ott, de az, hogy bemutat bárkinek, hogy elvesz bármit, ami megtetszik neki, olajat, országot, hogy nyakát szegi a polkorrekt beszédnek, hogy egészséges módon annyira olvasatlan és tudatlan, hogy a vele beszélgető tábornokok azt állítják, egy ötévessel próbálnak dűlőre jutni, szóval mindez igenis tetszik.
DJ-pult Teheránban - Kárpáti Iván jegyzete
A legkeményebb rendszerek sem tudják végleg kiirtani az emberi vágyat a szabadságra. El lehet fojtani, de megszüntetni nem. És amíg Teherán utcáin zene szól, fiatalok táncolnak, addig van remény.
Zebrasteak Hatvanpuszta-módra, felcsúti körettel - Dési János jegyzete
Az ínyencek egyik kedvence a Zebrasteak Hatvanpuszta-módra, felcsúti körettel, uborkafával, diktatúra-öntettel.
Hóhányók – Józsa Márta jegyzete
Megvalósult a nemzeti hókotró ökumené, pártállásától függetlenül valamennyi politikai aspiráns hólapátot ragadott, abban a szent meggyőződésben, hogy erőfeszítéseik maradandó nyomot hagynak az áprilisi szelek idejére is. Nincs annyi kamera a földön, hogy ábrázolni tudna valamennyi lelkesen hóeltakarító politikust.
Hógolyó - Szénási Sándor
Hó, pláne ennyi, évek óta nem kínálta fel magát politikai nyersanyagnak …
Trump barátsága - Selmeci János jegyzete
Donald Trump barátsága tényleg olyasmi, amiért illethetné valamiféle dicséret a magyar külpolitikát, pláne ha nem lennénk öri-hariban mindenki mással, én anno azt gondoltam, hogy Trump eljövetele ad egy utolsó lehetőséget a miniszterelnöknek a helyesebb, az orosz elnök fenekétől elfelé vezető irány megtalálására.
Bepillantás a NER hátsó udvarába - Rózsa Péter jegyzete
Mert hiszen valamitől elborult a NER vezérek és lovagok agya, amikor hagymázos, nemzeti jelszavak és tételmondatok zsolozsmázása közben leépítették a maradék jogállami intézmények és jogi keretek rendszerét, kirabolták a költségvetést, közpénzt szivattyúztak át a magánszférájukba, és nem érdekelte őket az sem, hogy végül is azt a tyúkot vágják le, aminek a tojása korábban a sikeres fejlődés záloga volt. Nem jön pénz, de majd lesz valami.
Nemcsak matek – Szénási Sándor jegyzete
28/02/2024 18:04
| Szerző: Szénási Sándor/Klubrádió
Anna Arutunyan, a CNN elemzője szerint Ukrajnának kell engednie, és nem a Nyugatnak döntésre jutnia, mi lesz abból, ha Putyin győzelemmel vonul le erről a sakktábláról, a nagyszájú Nyugat pedig megalázottan. Az orosz birodalmi álmok dagadnak tovább, és ezek, mint a kelt tészta, idővel mindig kifutnak a teknőből. Ez az elemzőnek eszébe se jut. Ő úgy számol, hogy egy 37 milliós nép nem győzhet le egy 143 milliósat, és ha Kijevnek nincs félmillió új regrutája, hát tegye fel a kezét, már bocs.
A CNN elemzője, Anna Arutunyan figyelemreméltóan egyszerű és jogos kérdést tesz fel azoknak, akik az orosz-ukrán háború mindkét fél számára sikeresnek tekinthető befejezéséről elmélkednek: mondják már meg végre, hogy mi számít itt győzelemnek, és az hogyan érhető el.
És erre nehéz felelni. Vagy könnyű, viszont értelmetlen. A Kreml ugyan gyakran beszél a háború végéről, amely két úton is eljöhet, ha akar: az egyik Ukrajna nácitlanítása és demilitarizálása, a másik, amit a néha Putyin-pótlékként szereplő Medvegyev szokott elhörögni a médiában: Ukrajnának mint önálló államnak a teljes megsemmisítése.
Mármost ami ezekben az állításokban nem hazugság, az lehetetlenség, és fordítva. Nincs velük mit foglalkozni. Sajnos azonban az ukrán célkijelölésekkel sem vagyunk beljebb: "a mindent vissza" persze siker lenne, de a realitása csak egy mélyaltatásban lenne valószínű, de abból is fel kell egyszer ébredni. Érthető, hogy az ukrán elit nem mer mást mondani, de az öncsalás mindig visszaüt, amint ezt a bőséges magyar tapasztalatok is igazolják.
De tegyük fel, hogy a győzelem, legalábbis a pillanatnyi, egyenlő lenne a fegyvernyugvással, amire az ukránoknak most nagyobb szükségük lenne, azt remélve, hogy így talán kivárják, míg a republikánusok megszavazzák a 60 milliárdos fegyvercsomagot. Vagyis nem gondolják, hogy a tűzszünetből béke kéne, hogy legyen. A Kreml-t két dolog korlátozza a tűzszünet plusz béke sikerként való megjelölésében: saját maga imperialista mohósága, és az ukrán irredentizmus tartós jelenléte. Az egyik azt jelenti: a cél a végtelenbe veszik, a másik azt, hogy mindegy, Putyin mit akar, a játék minimum kétszereplős.
De persze a játék nem is kétszereplős. Anna Arutunyan másik egyszerű kérdése az, hogy mit akar a Nyugat? Továbbra is limitáltan támogatni Ukrajnát a területe védelmében, ahogy azt teszi, vagy valóban proxy háborút folytatni Putyin legyőzésére, amint azt mondja, de nem teszi. Arutunyan felidézi a müncheni biztonság konferencia egyik részvevőjét, aki a Nyugat álláspontját így írta le: sok duma, kevés konkrétum.
Ez így természetesen nem igaz, de annyi mégis az, hogy abból Moszkva levonhassa azt a következtetést, hogy a "kollektív Nyugat" gyenge. Ebben is van igazság, meg abban is, hogy Oroszország falánk szteroid kúrán van, hogy feszülő izmaival fenyegessen, miközben sokszor csak a levegőt mutogatja. De a lényeg, hogy a patthelyzet igazából nem Ukrajna és Oroszország között van, hanem a Nyugat és Oroszország között, ha jól értjük az elemzőt. Ezért nehéz definiálni a győzelmet.
Az amerikai szerző ebből mégis azt vonja le, hogy Ukrajnának kell engednie, és nem a Nyugatnak döntésre jutnia, mi lesz abból, ha Putyin győzelemmel vonul le erről a sakktábláról, a nagyszájú Nyugat pedig megalázottan. Az orosz birodalmi álmok dagadnak tovább, és ezek, mint a kelt tészta, idővel mindig kifutnak a teknőből. Ez az elemzőnek eszébe se jut. Ő úgy számol, hogy egy 37 milliós nép nem győzhet le egy 143 milliósat, és ha Kijevnek nincs félmillió új regrutája, hát tegye fel a kezét, már bocs.
Ezért veszélyes buborékokban élni. Pedig ha a szerző csak a saját szövegét értelmezné, belátná, hogy benne van egy értelmes kompromisszum: a saját árnyékát átlépő nyugati stratégia ötvözése a lehető legtöbb területet megőrző ukrán potenciál reális felmérésével, a nyugati biztonsági garanciák megadásával (ezt szerencsére említi a szerző) olyan hatékonysággal, hogy az orosz militarizmus joggal érezhesse rettenetesen oldalba rúgva magát, egy sok-sok évi lábadozás előjátékaként.
Szénási Sándor jegyzete az Esti gyors 2024. február 28-i adásában hangzott el.
