Magyar Péterék hibája, a jelöltjük issza meg a levét – Dési János jegyzete
Kétségtelen amikor Magyar Péternek döntenie kell az elnök személyéről, akkor számolnia kell azzal, nincs olyan, akit tényleg mindenki támogat. De ott a kérdés, miként nyugtatja meg, most a jelölés ellen lázongó támogatóit – Dési János jegyzetében arra reagált, hogy Magyar Péter egy nappal Sulyok Tamás menesztése után bejelentette, megkérdezi Polgár Juditot, vállalná-e a köztársasági elnökséget.
Ejtőernyők – Józsa Márta jegyzete
Bizonyos levitézlett hatalmak, továbbá azok tettestársai a nagyot bukott politikusaikat sem hagyják a legfelsőbb légi útvonalak, csúcsgazdagságig vezető nagy álmok sztrádáinak szélén. Nagyon magasról ugyanis nem esni, inkább zuhanni lehet, és mostanában valahogy nagy a kereslet a mentőeszközök iránt. Mondjuk röpködni amúgy is imádnak a hatalmi piramis csúcsáról bő másfél évtizedig gunyorosan és megvetően lefelé vicsorgók.
Mit gondoljon az adófizető Szijjártót látva? – Kárpáti Iván jegyzete
Folyamatosan adta a tízmilliárdokat a magyar állam Szijjártó minisztersége idején a BYD kínai cégnek, aminek a volt magyar kormánytag most beül a felső vezetésébe. Tisztességes ez így? Az mindenesetre biztos, hogy Szijjártó közvetettnek aligha nevezhető kapcsolatba kerül a Kína Kommunista Párttal.
Szijjártó után szabadon: avagy hova menjen dolgozni a többi fideszes? – HR-tanácsok Selmeci János jegyzetében
publicA Fidesz állapotát látva hamarosan nem csak Szijjártó Péternek lesz szüksége új állásra. De hova menjenek dolgozni a fideszesek? Orbánból FIFA-elnök, Gulyásból jogvédő lehet.
Szijjártó elvtárs – Hardy Mihály jegyzete
Abban – gondolom – megegyezhetünk, hogy ilyen állást, mint amit most Szijjártó Péter kapott, nem egyetlen hét alatt lehet tető alá hozni. Már csak azért sem, mert ennek az állásnak az elfoglalása előtt a jelöltnek át kell esnie a kommunista Kína kommunista titkosszolgálatának igencsak alapos átvilágításán. És átment.
Mi lesz tegnap? - Szénási Sándor jegyzete
Az omerta töredezik. Persze kérdés, hogy csak a pereme válik le, vagy a vizsgálat eljut a közepéig, ahol egészen nyilvánvalóan Orbán ül. A TEK leváltott vezetője, akit hétrendbeli, sanyargatással elkövetett jogtalan fogvatartással vádolnak, most azt vallotta, hogy Farkas Örstől, Rogán államtitkárától hallott arról, hogy az aranykonvojra felfigyeltek az általa felügyelt polgári titkosszolgálatok, és pénzmosásra gyanakodnak.
Parlamenti vonulások - Kárpáti Iván jegyzete
Lassan a parlamenti tudósításokban külön rovatot kellene nyitni: „Közlekedési hírek.” A jobb oldali folyosón torlódás, a bal oldalon akadálymentes a kijárat, a büfé felé zavartalan a forgalom.
Pénzzel kitömött senkik – Dési János jegyzete
Orbán János Dénes, bár minden lehető és lehetetlen díjat megkapott, mi tagadás, vacak műveket írt. De tegyük fel, hogy jókat írt. A probléma nem az alkotások esztétikai minőségével van, hanem azzal, hogy Orbán János Dénes egy szemérmetlen tolvaj, aki ellopta kollégái elől a pénzt. Azt a pénzt amúgy, amit eredeti célja szerint egy fideszes irodalmi világ felépítésére kellett volna - szintén szemérmetlenül és pofátlanul - elkölteni. De fideszes művészet pénzért sem virágzott ki.
Nemcsak matek – Szénási Sándor jegyzete
28/02/2024 18:04
| Szerző: Szénási Sándor/Klubrádió
Anna Arutunyan, a CNN elemzője szerint Ukrajnának kell engednie, és nem a Nyugatnak döntésre jutnia, mi lesz abból, ha Putyin győzelemmel vonul le erről a sakktábláról, a nagyszájú Nyugat pedig megalázottan. Az orosz birodalmi álmok dagadnak tovább, és ezek, mint a kelt tészta, idővel mindig kifutnak a teknőből. Ez az elemzőnek eszébe se jut. Ő úgy számol, hogy egy 37 milliós nép nem győzhet le egy 143 milliósat, és ha Kijevnek nincs félmillió új regrutája, hát tegye fel a kezét, már bocs.
A CNN elemzője, Anna Arutunyan figyelemreméltóan egyszerű és jogos kérdést tesz fel azoknak, akik az orosz-ukrán háború mindkét fél számára sikeresnek tekinthető befejezéséről elmélkednek: mondják már meg végre, hogy mi számít itt győzelemnek, és az hogyan érhető el.
És erre nehéz felelni. Vagy könnyű, viszont értelmetlen. A Kreml ugyan gyakran beszél a háború végéről, amely két úton is eljöhet, ha akar: az egyik Ukrajna nácitlanítása és demilitarizálása, a másik, amit a néha Putyin-pótlékként szereplő Medvegyev szokott elhörögni a médiában: Ukrajnának mint önálló államnak a teljes megsemmisítése.
Mármost ami ezekben az állításokban nem hazugság, az lehetetlenség, és fordítva. Nincs velük mit foglalkozni. Sajnos azonban az ukrán célkijelölésekkel sem vagyunk beljebb: "a mindent vissza" persze siker lenne, de a realitása csak egy mélyaltatásban lenne valószínű, de abból is fel kell egyszer ébredni. Érthető, hogy az ukrán elit nem mer mást mondani, de az öncsalás mindig visszaüt, amint ezt a bőséges magyar tapasztalatok is igazolják.
De tegyük fel, hogy a győzelem, legalábbis a pillanatnyi, egyenlő lenne a fegyvernyugvással, amire az ukránoknak most nagyobb szükségük lenne, azt remélve, hogy így talán kivárják, míg a republikánusok megszavazzák a 60 milliárdos fegyvercsomagot. Vagyis nem gondolják, hogy a tűzszünetből béke kéne, hogy legyen. A Kreml-t két dolog korlátozza a tűzszünet plusz béke sikerként való megjelölésében: saját maga imperialista mohósága, és az ukrán irredentizmus tartós jelenléte. Az egyik azt jelenti: a cél a végtelenbe veszik, a másik azt, hogy mindegy, Putyin mit akar, a játék minimum kétszereplős.
De persze a játék nem is kétszereplős. Anna Arutunyan másik egyszerű kérdése az, hogy mit akar a Nyugat? Továbbra is limitáltan támogatni Ukrajnát a területe védelmében, ahogy azt teszi, vagy valóban proxy háborút folytatni Putyin legyőzésére, amint azt mondja, de nem teszi. Arutunyan felidézi a müncheni biztonság konferencia egyik részvevőjét, aki a Nyugat álláspontját így írta le: sok duma, kevés konkrétum.
Ez így természetesen nem igaz, de annyi mégis az, hogy abból Moszkva levonhassa azt a következtetést, hogy a "kollektív Nyugat" gyenge. Ebben is van igazság, meg abban is, hogy Oroszország falánk szteroid kúrán van, hogy feszülő izmaival fenyegessen, miközben sokszor csak a levegőt mutogatja. De a lényeg, hogy a patthelyzet igazából nem Ukrajna és Oroszország között van, hanem a Nyugat és Oroszország között, ha jól értjük az elemzőt. Ezért nehéz definiálni a győzelmet.
Az amerikai szerző ebből mégis azt vonja le, hogy Ukrajnának kell engednie, és nem a Nyugatnak döntésre jutnia, mi lesz abból, ha Putyin győzelemmel vonul le erről a sakktábláról, a nagyszájú Nyugat pedig megalázottan. Az orosz birodalmi álmok dagadnak tovább, és ezek, mint a kelt tészta, idővel mindig kifutnak a teknőből. Ez az elemzőnek eszébe se jut. Ő úgy számol, hogy egy 37 milliós nép nem győzhet le egy 143 milliósat, és ha Kijevnek nincs félmillió új regrutája, hát tegye fel a kezét, már bocs.
Ezért veszélyes buborékokban élni. Pedig ha a szerző csak a saját szövegét értelmezné, belátná, hogy benne van egy értelmes kompromisszum: a saját árnyékát átlépő nyugati stratégia ötvözése a lehető legtöbb területet megőrző ukrán potenciál reális felmérésével, a nyugati biztonsági garanciák megadásával (ezt szerencsére említi a szerző) olyan hatékonysággal, hogy az orosz militarizmus joggal érezhesse rettenetesen oldalba rúgva magát, egy sok-sok évi lábadozás előjátékaként.
Szénási Sándor jegyzete az Esti gyors 2024. február 28-i adásában hangzott el.
