„Köszönjük
Publicisztika
Egy fekete – Józsa Márta jegyzete
Útszélen

Egy fekete – Józsa Márta jegyzete

A Black Friday az a nap, amikor a boltokban csak az eladók fejében működik a racionalitás, a vásárlók zöme elveszíti a kontrollt, és még az is konzumidiótává válik. Józsa Márta gondolatai fogyasztásról, kávézásról és Trumpról. Fekete péntek, fekete leves, Fehér Ház.

Üdv itthon Szájer Józsi, és akkor legalább a buzizást hagyjuk abba – Selmeci János jegyzete
Publicisztika

Üdv itthon Szájer Józsi – Selmeci János jegyzete

És nem baj, ha így volt, és nem attól lesz rosszabb hely az ország, sőt, ha létezik megbocsátás, és Szájer József közpénzért gondolkodik Európa jövőjén, attól viszont még lehet, ha a választási kampány jegyében születik egy újabb, valamilyen kisebbségi csoportot diszkrimináló törvény.

Járjatok - Szénási Sándor jegyzete
Publicisztika

Járjatok - Szénási Sándor jegyzete

A Tiszát támogatók jelentős része szerintem nem gondolja, hogy Magyar Péter feltétlenül jó ember, hogy nincs baj az indulataival, vagy némi pökhendiséggel. Azt sem hiszik feltétlenül, hogy ez a villámgyorsan felépült alternatíva nem omolhat be, vagy a hatalom nem verheti szét.

Nemcsak matek – Szénási Sándor jegyzete

28/02/2024 18:04

| Szerző: Szénási Sándor/Klubrádió

Anna Arutunyan, a CNN elemzője szerint Ukrajnának kell engednie, és nem a Nyugatnak döntésre jutnia, mi lesz abból, ha Putyin győzelemmel vonul le erről a sakktábláról, a nagyszájú Nyugat pedig megalázottan. Az orosz birodalmi álmok dagadnak tovább, és ezek, mint a kelt tészta, idővel mindig kifutnak a teknőből. Ez az elemzőnek eszébe se jut. Ő úgy számol, hogy egy 37 milliós nép nem győzhet le egy 143 milliósat, és ha Kijevnek nincs félmillió új regrutája, hát tegye fel a kezét, már bocs.

2024. február 28. Esti gyors - részlet (2024.02.28. Szénási Sándor jegyzete)
04:13
00:00

A CNN elemzője, Anna Arutunyan figyelemreméltóan egyszerű és jogos kérdést tesz fel azoknak, akik az orosz-ukrán háború mindkét fél számára sikeresnek tekinthető befejezéséről elmélkednek: mondják már meg végre, hogy mi számít itt győzelemnek, és az hogyan érhető el.

És erre nehéz felelni. Vagy könnyű, viszont értelmetlen. A Kreml ugyan gyakran beszél a háború végéről, amely két úton is eljöhet, ha akar: az egyik Ukrajna nácitlanítása és demilitarizálása, a másik, amit a néha Putyin-pótlékként szereplő Medvegyev szokott elhörögni a médiában: Ukrajnának mint önálló államnak a teljes megsemmisítése.

Mármost ami ezekben az állításokban nem hazugság, az lehetetlenség, és fordítva. Nincs velük mit foglalkozni. Sajnos azonban az ukrán célkijelölésekkel sem vagyunk beljebb: "a mindent vissza" persze siker lenne, de a realitása csak egy mélyaltatásban  lenne valószínű, de abból is fel kell egyszer ébredni. Érthető, hogy az ukrán elit nem mer mást mondani, de az öncsalás mindig visszaüt, amint ezt a bőséges magyar tapasztalatok is igazolják.

De tegyük fel, hogy a győzelem, legalábbis a pillanatnyi, egyenlő lenne a fegyvernyugvással, amire az ukránoknak most nagyobb szükségük lenne, azt remélve, hogy így talán kivárják, míg a republikánusok megszavazzák a 60 milliárdos fegyvercsomagot. Vagyis nem gondolják, hogy a tűzszünetből béke kéne, hogy legyen. A Kreml-t két dolog korlátozza a tűzszünet plusz béke sikerként való megjelölésében: saját maga imperialista mohósága, és az ukrán irredentizmus tartós jelenléte. Az egyik azt jelenti: a cél a végtelenbe veszik, a másik azt, hogy mindegy, Putyin mit akar, a játék minimum kétszereplős.

De persze a játék nem is kétszereplős. Anna Arutunyan másik egyszerű kérdése az, hogy mit akar a Nyugat? Továbbra is limitáltan támogatni Ukrajnát a területe védelmében, ahogy azt teszi, vagy valóban proxy háborút folytatni Putyin legyőzésére, amint azt mondja, de nem teszi. Arutunyan felidézi a müncheni biztonság konferencia egyik részvevőjét, aki a Nyugat álláspontját így írta le: sok duma, kevés konkrétum.

Ez így természetesen nem igaz, de annyi mégis az, hogy abból Moszkva levonhassa azt a következtetést, hogy a "kollektív Nyugat" gyenge. Ebben is van igazság, meg abban is, hogy Oroszország falánk szteroid kúrán van, hogy feszülő izmaival fenyegessen, miközben sokszor csak a levegőt mutogatja. De a lényeg, hogy a patthelyzet igazából nem Ukrajna és Oroszország között van, hanem a Nyugat és Oroszország között, ha jól értjük az elemzőt. Ezért nehéz definiálni a győzelmet.

Az amerikai szerző ebből mégis azt vonja le, hogy Ukrajnának kell engednie, és nem a Nyugatnak döntésre jutnia, mi lesz abból, ha Putyin győzelemmel vonul le erről a sakktábláról, a nagyszájú Nyugat pedig megalázottan. Az orosz birodalmi álmok dagadnak tovább, és ezek, mint a kelt tészta, idővel mindig kifutnak a teknőből. Ez az elemzőnek eszébe se jut. Ő úgy számol, hogy egy 37 milliós nép nem győzhet le egy 143 milliósat, és ha Kijevnek nincs félmillió új regrutája, hát tegye fel a kezét, már bocs.

Ezért veszélyes buborékokban élni. Pedig ha a szerző csak a saját szövegét értelmezné, belátná, hogy benne van egy értelmes kompromisszum: a saját árnyékát átlépő nyugati stratégia ötvözése a lehető legtöbb területet megőrző ukrán potenciál reális felmérésével, a nyugati biztonsági garanciák megadásával (ezt szerencsére említi a szerző) olyan hatékonysággal, hogy az orosz militarizmus joggal érezhesse rettenetesen oldalba rúgva magát, egy sok-sok évi lábadozás előjátékaként.

Ukrajnai háború – Ausztria
 
Ukrajnai háború – Ausztria
 
Bécs, 2024. február 22. Az ukrajnai háború miatt segítségre szoruló gyerekek támogatására gyújtott mécsesek sorakoznak a bécsi Szent István-székesegyház előtt 2024. február 22-é
Fotó: MTI/EPA/Christian Bruna
 

Szénási Sándor jegyzete az Esti gyors 2024. február 28-i adásában hangzott el.