Metszőolló és vadhajtások - Hardy Mihály jegyzete
Tartok tőle, hogy a dossziék egyszerre lesznek hatalmasak és hiányosak – az Orbán-diktatúra összes hagyományát követve.
After – Szénási Sándor jegyzete
O.V. reméli, hogy a politikai halál után is van politikai élet. Hogy a Vadhajtások portál neki igeforrás, azon még a saját körei is meghőköltek egy kicsit, megértvén, hogy a főnökük valamikor menet közben benácult. Én ezen olyan nagyon nem csodálkozom, bár biztosan akad, aki azt várta, hogy egy erőszakos, bántalmazó, mindenkibe belerúgó hatalomgyakorlás és annak csődje után középre áll majd, de nem.
A Karmelita varázstalanítása – Kárpáti Iván jegyzete
Az akció rituális volt, jól megtervezett. Magyar szobáról szobára varázstalanította az egykori főhadiszállást. Deszakralizált, mondhatnók. A "minisztériumok éjszakája", ahogy elnevezte az akciót, Rogán egykori birodalmában folytatódott a szomszéd épületben. Összefoglalom: egy ötcsillagos szállodát képzeljenek el, a világ egyik legszebb panorámájával, még a menzáról is.
Pótolt mulasztások - Dési János jegyzete
Szóval, az ügyészség most megmutatja, hogy az elmúlt időszakban nem a szaktudása hiányzott ahhoz, hogy az igazságosságot szolgálja. Hajrá, van mit ledolgozni.
Garázsvásár – Józsa Márta jegyzete
Alighanem megélénkülhetett mostanság a turkálók és garázsvásárok forgalma, kétségbeesetten pityergő oligarchák és önostorozásra készülődő politikus cézárok szerzik be az új típusú szereplési szerkót, nagy lehet a keletje a kínai farmereknek – bár nem biztos, hogy most éppen a kínai a jó választás – és a potom harminc ezer forintos óráknak.
Néha tényleg a helyükre kerülnek – Selmeci János jegyzete
A Szuverenitásvédelmi Hivatal hamarosan megszűnik, Gyurkó Szilvia a hírek szerint az új kormány gyermekjogi és gyermekvédelmi ügyekért felelős államtitkára lesz, Lánczi Tamás pedig hivatalosan is egy senki.
Süllyedő hajó - Hardy Mihály jegyzete
Orbán Viktor a jelek szerint még mindig nem heverte ki a látványos bukás utáni traumát. Hírek szerint most éppen a Fidesz túlélési csodaelixírének összeállításán töri a fejét. Ami kijött belőle, az máris naftalinszagú.
A tükör homálya - Szénási Sándor jegyzete
Nem túl találékonyan, de folyik a mutogatás a bezuhant Fideszben, persze kifelé, ahogyan ez lenni szokott, sosem befelé. A bukás oka, a bűnös mindig kívül van, nem itt bent, nálunk.
Egymásra nézve – Hardy Mihály jegyzete
6/09/2025 14:54
| Szerző: Hardy Mihály/Klubrádió
A Pekingben a minap széles vigyorral vonuló diktátorok és kísérőik mögött a leghátsó sor jobbszélén egy ismerős arcot lehetett felfedezni. Jellegzetes kakadufrizurájával ott nyújtózkodott nem más, mint a magyar külügyminiszter! Vajon mégis, mit keresett ott Szijjártó Péter, ahová magára valamit is adó európai politikusnak eszébe sem jut elmenni?!
Néha egy fotó többet mond el ezer szónál. Nekem ez jutott az eszembe, amikor megláttam a képet hétfőn a pekingi csúcstalálkozóról. Népes tömeg élén három valódi diktátor menetel, szépen megvilágítva: a házigazda kínai elnök Hszi Csin-ping, mellette az orosz államfő Vlagyimir Putyin és az észak-koreai Kim Dzsongun. Mindegyik tömeggyilkos, igaz, más-más stílusú figura. Hszi Csin-ping egész népeket, Kína esetében milliókat küldött átnevelő/koncentrációs táborokba. Szemrebbenés nélkül kivégeztetett mindenkit, aki az érdekeit veszélyeztette vagy ha többet lopott a közösből, mint amennyit engedélyeztek a számára.
Vlagyimir Putyin, aki a protokolláris eseményen a hosszú-hosszú életről értekezett a házigazdával, százezrek életét vette el. Igazi, véreskezű háborús bűnös, aki a széthulló szovjet birodalom helyett az új-orosz birodalom megteremtéséről ábrándozik. Bármi áron. Ha kell, bombázógépeket és páncélosokat küld a lázadó kaukázusi civil lakosság ellen, háborúban foglalja vissza Grúziától Dél-Oszétiát, elcsatolja Ukrajnától a Krím-félszigetet, majd valódi háborút robbant ki Ukrajna ellen, ballisztikus rakétákkal löveti a kijevi gyermekkórházakat és játszótereket. Vélt vagy valós ellenfeleit kidobatja a magasházak emeletéről, novicsok idegméreggel vagy radioaktív polóniummal próbál leszámolni a politikai konkurenciával, megöleti Alekszej Navalnijt a sarkvidéki börtönkolóniában vagy lelöveti az ellenzék másik vezetőjét, Borisz Nyemcovot a Kremllel szembeni belvárosi hídon, a független újságírók megöléséről nem is beszélve.
Kim Dzsongun, az észak-koreai diktátor pedig már valóban önmaga paródiája – lenne, ha nem tudnánk, hogyan próbálja tönkre tenni és megnyomorítani az összes, 26 milliónyi észak-koreai életét. A Kim-dinasztia immár harmadik diktátora látványos kivégzéseken néha kiéheztetett farkaskutyákkal tépeti szét ellenfeleit, máskor légvédelmi gépágyúval löveti péppé azokat, akik a hatalmát veszélyeztetik.
Hogy mivégre ez a hosszú – és korántsem teljes – bűnlajstrom? Mert a széles vigyorral vonuló diktátorok és kísérőik mögött a leghátsó sor jobbszélén egy ismerős arcot lehet felfedezni. Jellegzetes kakadufrizurájával ott nyújtózkodik nem más, mint a magyar külügyminiszter! Vajon mégis, mit keres ott Szijjártó Péter, ahová magára valamit is adó európai politikusnak eszébe sem jut elmenni?! Vegyük csak sorra: Kína a második világháború ázsiai befejezésének évfordulója alkalmából rántotta össze barátait és üzletfeleit, némi katonai erőfitogtatással egybekötött ünneplésre. Csakhogy Magyarország a vesztesek oldalán fejezte be azt a háborút, az Ázsiában zajló harcokban meg végképp semmilyen érdekeltsége nem volt.
Esetleg Szijjártó Péter újabb utasításokért ment Pekingbe, hogy az orosz Szergej Lavrovtól első kézből kapjon eligazítást az őszi politikai szezonra, ha már Szergej és Pjotr ennyire összetegeződtek. Éljen és virágozzék a megbonthatatlan barátság??? Vajon miféle vircsaft zajlik a szemünk előtt? Magyarország politikai és gazdasági súlya vagy éppen súlytalansága semmiképpen nem indokolná a pekingi részvételt.
Értem én, hogy a külügyminiszterünk megtanulta evőpálcikával elfogyasztani a legendás pekingi kacsát, de valahogy az én gyomrom nem veszi be ezt a társaságot, amely ott ült a kínai dísztribünön. Emlékeim szerint Magyarország harmincöt évvel ezelőtt pont amellett döntött, hogy végre egyszer az európai győztesek oldalára kerüljünk, ahová mindig is tartozni szerettünk volna. A diktatúra helyett a demokrácia oldalára. Annak a Pekingben tüntető fiatalembernek az oldalára, aki egy szál szatyorral a kezében nézett farkasszemet a Tienanmen téren a tankokkal és nem egy dísszemle alkalmából. Mert egy fotót többet mond el ezer szónál.
Hardy Mihály jegyzete a Hetes Stúdió 2025. szeptember 6-i adásában hangzott el a szerző felolvasásában.
