A kicsinyes hatalomgyakorlás iskolapéldája - Kárpáti Iván jegyzete
Először jelzik, hogy hibáztál, persze csak finoman, egy fegyelmi eljárással, amely végül még büntetéssel sem jár. Aztán elkezdődik a valódi folyamat: eltűnsz a kirakatból, megszűnnek a szerepléseid, egyre kényelmetlenebb helyzetekbe kerülsz, végül pedig ott találod magad egy olyan pozícióban, amelyről mindenki tudja, hogy száműzetés. Sunyi, adminisztratív eszközökkel dolgoztak, addig szívatták, amíg magadtól felmondott.
Kohn, Grün és Orbán - Dési János jegyzete
Orbánnak és hazugsággyáros kis csapatának, oroszostúl, KGB-stűl, cselédsajtóstúl már csak a háborús riogatás és a fenyegetés maradt. Persze azt ne felejtsük el, március 15-én Budapesten vagy háromszor annyival többen voltak kiváncsiak a valóságra, mint a hazugságra.
Kilakoltatási történet – Józsa Márta jegyzete
Az Útszélen szerkesztő-műsorvezetője ezúttal a Nemzeti Együttcinizmus Rendszeréről és előzményeiről írt, személyes élmények alapján.
Erőpróba – Kárpáti Iván jegyzete
Március 15-én valójában nem a beszédek lesznek a legfontosabbak … – a Hetes Stúdió műsorvezetőjének gondolatai az idei március 15-e tétjéről, dilemmáiról.
Mi a fenéről is beszélünk? - Selmeci János jegyzete a túlélési gyakorlathoz
Minden félévben megírom azt a jegyzetet, amiben azt kérem Önöktől, hogy támogassák a Klubrádió fennmaradását. Ez most itt az a jegyzet, és most abban az alig pislákoló reményben kérem a támogatásukat, hogy valami talán változni fog, és mi magyarok így együtt meg tudunk haladni dolgokat, találni konszenzusokat, kötni szövetségeseket azért, hogy egy egészségesebb, boldogabb hely legyen a hazánk, és rendezzük végre közös dolgainkat, vagy legalább beszéljünk itt a Klubrádióban is sokkal többet arról, ami tényleg fontos.
Kamu a köbön: kampányolás Kijevben - Hardy Mihály jegyzete
A magyar fél nem sokat tett azért, hogy a Barátság kőolajvezeték és az ukrán-magyar barátság helyreálljon. Éppen az ellenkezőjét teszi. Emiatt aztán előre borítékolható, hogy a Digitális Polgári Körökben is aktívan kampányoló Czepek államtitkár üres kézzel, de számtalan, az ukránokkal szemben ellenséges video posztolása után tér majd vissza a magyar fővárosba.
Egy "rossz" magyarról - Szénási Sándor jegyzete
A „jó” magyar szeret ebben élni, maga mossa kényszerzubbonyát, és csodálattal tekint ápolóira.
Olaj, háború és kampány – Kárpáti Iván jegyzete
Van egy különös képessége a magyar miniszterelnöknek: képes egymástól teljesen független dolgokat egyetlen történetté gyúrni. Olyan ez, mint amikor a konyhában a hűtő teljes tartalmát beleöntjük egy lábosba, aztán reménykedünk, hogy valami ehető lesz belőle. Most éppen az olajjal történik ugyanez.
Egymásra nézve – Hardy Mihály jegyzete
6/09/2025 14:54
| Szerző: Hardy Mihály/Klubrádió
A Pekingben a minap széles vigyorral vonuló diktátorok és kísérőik mögött a leghátsó sor jobbszélén egy ismerős arcot lehetett felfedezni. Jellegzetes kakadufrizurájával ott nyújtózkodott nem más, mint a magyar külügyminiszter! Vajon mégis, mit keresett ott Szijjártó Péter, ahová magára valamit is adó európai politikusnak eszébe sem jut elmenni?!
Néha egy fotó többet mond el ezer szónál. Nekem ez jutott az eszembe, amikor megláttam a képet hétfőn a pekingi csúcstalálkozóról. Népes tömeg élén három valódi diktátor menetel, szépen megvilágítva: a házigazda kínai elnök Hszi Csin-ping, mellette az orosz államfő Vlagyimir Putyin és az észak-koreai Kim Dzsongun. Mindegyik tömeggyilkos, igaz, más-más stílusú figura. Hszi Csin-ping egész népeket, Kína esetében milliókat küldött átnevelő/koncentrációs táborokba. Szemrebbenés nélkül kivégeztetett mindenkit, aki az érdekeit veszélyeztette vagy ha többet lopott a közösből, mint amennyit engedélyeztek a számára.
Vlagyimir Putyin, aki a protokolláris eseményen a hosszú-hosszú életről értekezett a házigazdával, százezrek életét vette el. Igazi, véreskezű háborús bűnös, aki a széthulló szovjet birodalom helyett az új-orosz birodalom megteremtéséről ábrándozik. Bármi áron. Ha kell, bombázógépeket és páncélosokat küld a lázadó kaukázusi civil lakosság ellen, háborúban foglalja vissza Grúziától Dél-Oszétiát, elcsatolja Ukrajnától a Krím-félszigetet, majd valódi háborút robbant ki Ukrajna ellen, ballisztikus rakétákkal löveti a kijevi gyermekkórházakat és játszótereket. Vélt vagy valós ellenfeleit kidobatja a magasházak emeletéről, novicsok idegméreggel vagy radioaktív polóniummal próbál leszámolni a politikai konkurenciával, megöleti Alekszej Navalnijt a sarkvidéki börtönkolóniában vagy lelöveti az ellenzék másik vezetőjét, Borisz Nyemcovot a Kremllel szembeni belvárosi hídon, a független újságírók megöléséről nem is beszélve.
Kim Dzsongun, az észak-koreai diktátor pedig már valóban önmaga paródiája – lenne, ha nem tudnánk, hogyan próbálja tönkre tenni és megnyomorítani az összes, 26 milliónyi észak-koreai életét. A Kim-dinasztia immár harmadik diktátora látványos kivégzéseken néha kiéheztetett farkaskutyákkal tépeti szét ellenfeleit, máskor légvédelmi gépágyúval löveti péppé azokat, akik a hatalmát veszélyeztetik.
Hogy mivégre ez a hosszú – és korántsem teljes – bűnlajstrom? Mert a széles vigyorral vonuló diktátorok és kísérőik mögött a leghátsó sor jobbszélén egy ismerős arcot lehet felfedezni. Jellegzetes kakadufrizurájával ott nyújtózkodik nem más, mint a magyar külügyminiszter! Vajon mégis, mit keres ott Szijjártó Péter, ahová magára valamit is adó európai politikusnak eszébe sem jut elmenni?! Vegyük csak sorra: Kína a második világháború ázsiai befejezésének évfordulója alkalmából rántotta össze barátait és üzletfeleit, némi katonai erőfitogtatással egybekötött ünneplésre. Csakhogy Magyarország a vesztesek oldalán fejezte be azt a háborút, az Ázsiában zajló harcokban meg végképp semmilyen érdekeltsége nem volt.
Esetleg Szijjártó Péter újabb utasításokért ment Pekingbe, hogy az orosz Szergej Lavrovtól első kézből kapjon eligazítást az őszi politikai szezonra, ha már Szergej és Pjotr ennyire összetegeződtek. Éljen és virágozzék a megbonthatatlan barátság??? Vajon miféle vircsaft zajlik a szemünk előtt? Magyarország politikai és gazdasági súlya vagy éppen súlytalansága semmiképpen nem indokolná a pekingi részvételt.
Értem én, hogy a külügyminiszterünk megtanulta evőpálcikával elfogyasztani a legendás pekingi kacsát, de valahogy az én gyomrom nem veszi be ezt a társaságot, amely ott ült a kínai dísztribünön. Emlékeim szerint Magyarország harmincöt évvel ezelőtt pont amellett döntött, hogy végre egyszer az európai győztesek oldalára kerüljünk, ahová mindig is tartozni szerettünk volna. A diktatúra helyett a demokrácia oldalára. Annak a Pekingben tüntető fiatalembernek az oldalára, aki egy szál szatyorral a kezében nézett farkasszemet a Tienanmen téren a tankokkal és nem egy dísszemle alkalmából. Mert egy fotót többet mond el ezer szónál.
Hardy Mihály jegyzete a Hetes Stúdió 2025. szeptember 6-i adásában hangzott el a szerző felolvasásában.
