Balásy Gyula drága könnyei - Kárpáti Iván jegyzete
A legfontosabb kérdés, amit nem tettek fel neki: az a közel százmilliárd forint osztalék, amit az elmúlt években kivett ezekből a cégekből, az tényleg az övé lett? Komolyan elvárják, hogy ezt elhiggyük? Hogy egy ilyen rendszerben, ahol minden szál egy központba futott össze, valaki ennyi pénzt "csak úgy" megtarthatott?
Az Index visszafizeti - Dési János jegyzete
Miközben akik csinálják, tudják, hogy hazudnak. Ha nem tudják, akkor meg annyira, de annyira hülyék, hogy nem szabad őket felügyelet nélkül az utcára engedni, mert még villamos alá esnek.
Erős hátszél – Hardy Mihály jegyzete
A feltételek kedvezőek Magyar Péter és a leendő kormánya számára, itthon is és külföldön is, elsősorban az Európai Unió központjában valós támogatásra számíthat. Ígéretes, ahogy nagyon gyorsan reagált a NER-es vagyonkimentési kísérletek hírére. Ahhoz, hogy meg tudja őrizni hitelességét, fontos, hogy gyorsan fordítson azon az elmúlt 16 évben tapasztalható trenden is, hogy nem azokat ültették a vádlottak padjára, akik erre igazán rászolgáltak.
Az oroszok már nincsenek a spájzban - Rózsa Péter jegyzete
Talán egyszer azt is megtudjuk, Orbán és Szíjjártó végül is milyen ellenszolgáltatást kapott az orosz felebarátoktól.
A példa - Szénási Sándor jegyzete
Gondoljuk meg, nagyhatalmú, nemzetközi háttérrel rendelkező, óriási pénzekkel dolgozó emberekről van szó, mégis szinte szó nélkül tűrték el egy kis ország felfuvalkodott pénzügyi zsarnokát.
Orbán semmit nem tanult - Kárpáti Iván jegyzete
Április 12-én milliók mondtak nemet. Nem finoman, nem árnyaltan, hanem egyértelműen: nem kérnek abból a világból, ahol a hazaszeretet párttagsághoz van kötve. Ez nem csak egy sima választási vereség volt. Ez egy értelmezés veresége is volt. Annak a gondolatnak a veresége, hogy a nemzet egy politikai oldal tulajdona lehet.
Mészáros, Andika és a nyolcas kulcs – Dési János jegyzete
E módon aztán hamar összejön az a 60 ezer dolgozó, akiről most a mi gázszerelőnk levelezésbe kezd az új miniszterelnökkel. Hatvanezer, de azért piaci alapon csak te lennél, meg Andika, aki a nyolcas kulcsot adogatná.
Adatszabadság – Józsa Márta jegyzete
A szabadságunk bizony az átlátható adatkezelésen, és az érdemi adatnyilvánosságon is múlik majd – írja Józsa Márta jegyzetében a koronavírus- és a HIV-statisztikák hiányára is alapozva.
Egymásra nézve – Hardy Mihály jegyzete
6/09/2025 14:54
| Szerző: Hardy Mihály/Klubrádió
A Pekingben a minap széles vigyorral vonuló diktátorok és kísérőik mögött a leghátsó sor jobbszélén egy ismerős arcot lehetett felfedezni. Jellegzetes kakadufrizurájával ott nyújtózkodott nem más, mint a magyar külügyminiszter! Vajon mégis, mit keresett ott Szijjártó Péter, ahová magára valamit is adó európai politikusnak eszébe sem jut elmenni?!
Néha egy fotó többet mond el ezer szónál. Nekem ez jutott az eszembe, amikor megláttam a képet hétfőn a pekingi csúcstalálkozóról. Népes tömeg élén három valódi diktátor menetel, szépen megvilágítva: a házigazda kínai elnök Hszi Csin-ping, mellette az orosz államfő Vlagyimir Putyin és az észak-koreai Kim Dzsongun. Mindegyik tömeggyilkos, igaz, más-más stílusú figura. Hszi Csin-ping egész népeket, Kína esetében milliókat küldött átnevelő/koncentrációs táborokba. Szemrebbenés nélkül kivégeztetett mindenkit, aki az érdekeit veszélyeztette vagy ha többet lopott a közösből, mint amennyit engedélyeztek a számára.
Vlagyimir Putyin, aki a protokolláris eseményen a hosszú-hosszú életről értekezett a házigazdával, százezrek életét vette el. Igazi, véreskezű háborús bűnös, aki a széthulló szovjet birodalom helyett az új-orosz birodalom megteremtéséről ábrándozik. Bármi áron. Ha kell, bombázógépeket és páncélosokat küld a lázadó kaukázusi civil lakosság ellen, háborúban foglalja vissza Grúziától Dél-Oszétiát, elcsatolja Ukrajnától a Krím-félszigetet, majd valódi háborút robbant ki Ukrajna ellen, ballisztikus rakétákkal löveti a kijevi gyermekkórházakat és játszótereket. Vélt vagy valós ellenfeleit kidobatja a magasházak emeletéről, novicsok idegméreggel vagy radioaktív polóniummal próbál leszámolni a politikai konkurenciával, megöleti Alekszej Navalnijt a sarkvidéki börtönkolóniában vagy lelöveti az ellenzék másik vezetőjét, Borisz Nyemcovot a Kremllel szembeni belvárosi hídon, a független újságírók megöléséről nem is beszélve.
Kim Dzsongun, az észak-koreai diktátor pedig már valóban önmaga paródiája – lenne, ha nem tudnánk, hogyan próbálja tönkre tenni és megnyomorítani az összes, 26 milliónyi észak-koreai életét. A Kim-dinasztia immár harmadik diktátora látványos kivégzéseken néha kiéheztetett farkaskutyákkal tépeti szét ellenfeleit, máskor légvédelmi gépágyúval löveti péppé azokat, akik a hatalmát veszélyeztetik.
Hogy mivégre ez a hosszú – és korántsem teljes – bűnlajstrom? Mert a széles vigyorral vonuló diktátorok és kísérőik mögött a leghátsó sor jobbszélén egy ismerős arcot lehet felfedezni. Jellegzetes kakadufrizurájával ott nyújtózkodik nem más, mint a magyar külügyminiszter! Vajon mégis, mit keres ott Szijjártó Péter, ahová magára valamit is adó európai politikusnak eszébe sem jut elmenni?! Vegyük csak sorra: Kína a második világháború ázsiai befejezésének évfordulója alkalmából rántotta össze barátait és üzletfeleit, némi katonai erőfitogtatással egybekötött ünneplésre. Csakhogy Magyarország a vesztesek oldalán fejezte be azt a háborút, az Ázsiában zajló harcokban meg végképp semmilyen érdekeltsége nem volt.
Esetleg Szijjártó Péter újabb utasításokért ment Pekingbe, hogy az orosz Szergej Lavrovtól első kézből kapjon eligazítást az őszi politikai szezonra, ha már Szergej és Pjotr ennyire összetegeződtek. Éljen és virágozzék a megbonthatatlan barátság??? Vajon miféle vircsaft zajlik a szemünk előtt? Magyarország politikai és gazdasági súlya vagy éppen súlytalansága semmiképpen nem indokolná a pekingi részvételt.
Értem én, hogy a külügyminiszterünk megtanulta evőpálcikával elfogyasztani a legendás pekingi kacsát, de valahogy az én gyomrom nem veszi be ezt a társaságot, amely ott ült a kínai dísztribünön. Emlékeim szerint Magyarország harmincöt évvel ezelőtt pont amellett döntött, hogy végre egyszer az európai győztesek oldalára kerüljünk, ahová mindig is tartozni szerettünk volna. A diktatúra helyett a demokrácia oldalára. Annak a Pekingben tüntető fiatalembernek az oldalára, aki egy szál szatyorral a kezében nézett farkasszemet a Tienanmen téren a tankokkal és nem egy dísszemle alkalmából. Mert egy fotót többet mond el ezer szónál.
Hardy Mihály jegyzete a Hetes Stúdió 2025. szeptember 6-i adásában hangzott el a szerző felolvasásában.
