A kompország esete a büntetővámmal
Nem egyértelmű, hogy hosszú távon jó vagy rossz a mi kontinensünk autógyártóinak és a beszállítóknak a büntetővám. Ami viszont aggasztó, az az elektromos autók piacának bezuhanása.
Munkatársunktól – Selmeci János jegyzete
A Fidesz házi lapjának titokzatos szerzőjéért aggódik Selmeci János.
Egy magyar nábob - Hardy Mihály jegyzete
Az Egyesült Arab Emírségek nagyszerű búvóhely az egyszerű, kétkezi adócsalóknak, piramisjáték szervezőknek vagy az FBI elől menekülő Wall Street-i farkasoknak.
Kocsmaszegények - Szénási Sándor jegyzete
A kispiszkosok, a köpködők halálát persze sokan üdvözlik, míg mások arra mutatnak rá, hogy a kádárkori kocsma már amúgy sem nagyon létezett, bár az elmaradott vidékeken élő múzeumként nagyon is megvoltak még.
A béke illúziója - Kárpáti Iván jegyzete
Izrael is megosztott, az ország biztonsága mindenkinek prioritás, viszont minden más vita tárgya, így Netanjahu miniszterelnök politikája is. Ameddig háború van, addig ő is hatalmon van, de ha ő bukik, egyáltalán nem garantált a béke.
Pár szóban O2B-ről - Dési János jegyzete
Ha a gazda szerint Zelenszkij fúj, akkor nyilván O2B sem mondhat mást, sőt. Másrészt, ugye, Putyin gazdát is szolgálni kell, nyilván akkor kell pár rossz szót mondani arról az ellenségéről, akit egyébként az egész nyugati világ hősnek tart és joggal.
Béka – Józsa Márta jegyzete
A kérdezettek kétharmada nem ért egyet azzal, hogy kormányhivatalok bezáratták a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség több iskoláját. És azt is értik, hogy a több száz gyerek életét tönkre tevő merénylet mögött Orbán mániákus bosszúhadjárata állhat. A kormánypártiak negyven százaléka értett egyet a bezárással, de közülük azok voltak a legnagyobb arányban, akik inkább bátran nem válaszoltak a feltett kérdésekre. Mindenki más pedig főhet tovább csendben …
Gumicsont - Hardy Mihály jegyzete
Az utóbbi időben egyre több a gumicsont, ami szerintem a kormányzási krízis egyik legbiztosabb jele. Úgy látszik, egyre több az állami- és egyházi botrány, amiről el kell terelni a figyelmet.
Az én nagyapám – Dési János jegyzete
29/01/2024 18:02
| Szerző: Dési János
Személyes hangvételű jegyzet - érti, aki érti.
Az én nagyapám, dr. Deutsch Imre orvos volt. Ügyeskezű sebész, gyakorlott urológus, aki büszke volt arra, hogy a magyarországi urológusok tudományos lapjának a szerkesztője lehetett. Sokáig csak annyit tudtunk róla, amennyit dr. Weisz Miklós orvoskollégája, deportált-társa 1946. szeptemberében előadott a debreceni anyakönyvi hivatalban, amely szerint valamikor november vége felé halt meg a Melk melletti Mauthausen koncentrációs táborában, talán vérhasban.
Még azt is, hogy pontosan mikor, csak 2016 szeptemberében ismerhettük meg, amikor a washingtoni Holocaust Memorial Museum segítségével előkerült a németek által pontosan vezetett kartonja, amely szerint miután 1944. június 13-án Auschwitzból Mauthausenbe került, 1944. november 8-án halt meg.
Az urológus sebészt kőbányában dolgoztatták halálra, a rabok fapapucsa széttörte a lábát, vérmérgezést kapott a vérhashoz. A túlélésre esélye sem maradt. Rabszáma 73 398 – írja a tüchtig feljegyzés.
Auschwitzba Johan Béla orvos, a Sztójay-kormány államtitkára utasítására került. 2006-ig Johan nevét viselte a magyar közegészségügy egy fontos intézménye. A magyar közegészségügy fejlesztésében amúgy jelentős szerepet játszó kolléga rendelkezett nagyapám meggyilkolásáról. Nemcsak az övéről, a sorstársaiéról is.
Nagyapámat ugyanis zsidó orvosként – már régen nem praktizálhatott – munkaszolgálatosként Kápolnokmonostorra rendelték ki körorvosnak. Miután a „fajtiszta” orvosok egy jelentős része a fronton szolgált, a maradék polgári lakosság ellátatlan maradt. A zsidónak minősített munkaszolgálatosok gyógyították őket, csecsemőket, gyerekeket, asszonyokat, öregeket, gyakorlatilag éjjel-nappal. Ám a belügyi apparátus úgy döntött, fontosabb a meggyilkolásuk, mint honfitársaik ellátása. Így aztán a nagybányai gettóba zárták, és bár nagyanyám mindenhova kérvényeket írt, végül az auschwitzi vonatra lökdösték fel a magyar csendőrök.
Nagyapám 1938-tól 1944-ig négy alkalommal vett részt az országgyarapításban, a többek között a felvidéki, az erdélyi, a délvidéki bevonulásokkor hívták be. Szükség volt orvosokra, sebészekre. Megkapta az Erdély visszafoglalásáért, a Felvidék visszacsatolásáért járó emlékérmet is.
1938-ban le kellett mondania hőn szeretett munkájáról, a Magyar Urológia, az urológiai tudományos közlöny szerkesztéséről, ahol pedig a szakma legnagyobbjaival dolgozhatott együtt, mint prof. Illyés, prof Babits, dr. Remete. Ám a zsidótörvények után – egy zsidó? – már nem foglalkozhatott a húgyivari és szaporodási szervek gyógyításával, ezek kutatásával.
Szakmai pályáját amúgy az Országos Társadalombiztosító Intézet urológiai osztályán kezdte: alorvos, az osztályvezető főorvos helyettese 1922 és 1942 között. 1942-ben a Zsidó Kórház urológiai osztályának megbízott főorvosa. Innen kerül munkaszolgálatba, gettóba, majd a halálsorra.
Nagyapám a kollégái által kitaszított, egyes orvostársai által halálba küldött az első világháború idején, mint magyar katona húsz hónapot szolgált a fronton, majd másfél évet töltött olasz hadifogságban.
Visszatérve folyamatosan tanult, képezte magát, kutatott és gyakorlati orvosi munkát is végzett. Ügyeskezű sebész volt, hatásos amatőr bűvész. Én már csak szép rajzait, jól olvasható kézírását ismerem mindebből.
Amikor megölték az én orvos nagyapámat 48 éves volt, 12-vel kevesebb mint most én.
Dési János jegyzete a 2024. január 29-i Esti gyors adásában hangzott el.
