Látkép a Diamond Himalayáról – Szénási Sándor
A Cápák közöttből ismert Tóth Ildikónak sikerült a saját dühét átszármaztatnia az emberekre, hiszen a vállalkozót, akinek a becsületességét minden partnere visszaigazolta, nyilván feldúlta, hogy őt összemoshatják az esetleg ügyes, de államilag védett életű fosztogatókkal.
Többség által vágyott igazság – Selmeci János jegyzete
Ha a volt köztársasági elnök nem azzal magyarázná a kegyelmi döntést, hogy Orbán Viktortól vagy a volt miniszterelnök valamelyik családtagjától kapott utasítást, ön hinne neki, és elégedetten hátradőlne? Bár a K. Endrének adott kegyelem — a Szőlő utca mellett — az elmúlt húsz év egyik legnagyobb morális felháborodást kiváltó története, a politikai felelősök keresése elvonja a figyelmet az állami gondozásban élő gyerekektől, akiket ezekben a percekben is bántanak.
Minden lépés a devizahitel-károsultak számára már megkésett - Rózsa Péter jegyzete
Nem lehet elég gyorsan és sajnos a már lefutott ügyekben egyáltalán elérni valamilyen eredményt, kárpótlást.
A kólásdoboz - Szénási Sándor jegyzete
Havasi Bertalan, Orbán korábbi sajtófőnöke ismét hazatalált. Az újságírói körökben sajtóelhárítónak becézett helyettes államtitkár visszaléphetett volt főnöke szolgálatába, és ez láthatóan több frusztrációjától szabadította meg, legfőképpen a magánytól, amibe a vereség után csöppent.
Havasi Bertalan legyen a Fidesz elnöke! - Kárpáti Iván jegyzete
Nézzük meg a mezőnyt! Orbán Viktor trash celebként sodródik a nyilvánosságban. A bukott miniszterek úgy állnak Magyar Péterrel szemben, mint középiskolás színjátszókör a Broadwayn. A nagy harcosok eltűntek.
Sulyok bűnei - Dési János jegyzete
Sulyok Tamás a Fidesz embere. És nemcsak mióta köztársasági elnök lett, hanem előtte alkotmánybíróként, az Alkotmánybíróság vezetőjeként is.
Aszály – Józsa Márta jegyzete
Víz nem lesz több, vagy az egyik, vagy a másik szomjazik. Szóval úgy tűnik, nem lesz mifelénk se kecske, se káposzta, egy szál sem. Hogy egy szellemi aszály által sújtott klasszikust idézzek: ez az óriási kognitív disszonancia.
Egy déjà vu – Szénási Sándor jegyzete
A helyzet az, hogy Tarr Zoltán nem a valót írta. Az alaptörvény egyáltalán nem kényszeríti a kormányt a MMA-val való egyeztetésre. Egy deklaráltan nemzeti-konzervatív szereplő egyedi döntéshelyzetbe hozása finoman szólva is különös. De itt van az Iványi-féle MET egyházi státuszának visszaállítása is, amiről a miniszter zagyvaságokat beszélt. Ezekről is szó esik Szénási Sándor jegyzetében.
Az én nagyapám – Dési János jegyzete
29/01/2024 18:02
| Szerző: Dési János
Személyes hangvételű jegyzet - érti, aki érti.
Az én nagyapám, dr. Deutsch Imre orvos volt. Ügyeskezű sebész, gyakorlott urológus, aki büszke volt arra, hogy a magyarországi urológusok tudományos lapjának a szerkesztője lehetett. Sokáig csak annyit tudtunk róla, amennyit dr. Weisz Miklós orvoskollégája, deportált-társa 1946. szeptemberében előadott a debreceni anyakönyvi hivatalban, amely szerint valamikor november vége felé halt meg a Melk melletti Mauthausen koncentrációs táborában, talán vérhasban.
Még azt is, hogy pontosan mikor, csak 2016 szeptemberében ismerhettük meg, amikor a washingtoni Holocaust Memorial Museum segítségével előkerült a németek által pontosan vezetett kartonja, amely szerint miután 1944. június 13-án Auschwitzból Mauthausenbe került, 1944. november 8-án halt meg.
Az urológus sebészt kőbányában dolgoztatták halálra, a rabok fapapucsa széttörte a lábát, vérmérgezést kapott a vérhashoz. A túlélésre esélye sem maradt. Rabszáma 73 398 – írja a tüchtig feljegyzés.
Auschwitzba Johan Béla orvos, a Sztójay-kormány államtitkára utasítására került. 2006-ig Johan nevét viselte a magyar közegészségügy egy fontos intézménye. A magyar közegészségügy fejlesztésében amúgy jelentős szerepet játszó kolléga rendelkezett nagyapám meggyilkolásáról. Nemcsak az övéről, a sorstársaiéról is.
Nagyapámat ugyanis zsidó orvosként – már régen nem praktizálhatott – munkaszolgálatosként Kápolnokmonostorra rendelték ki körorvosnak. Miután a „fajtiszta” orvosok egy jelentős része a fronton szolgált, a maradék polgári lakosság ellátatlan maradt. A zsidónak minősített munkaszolgálatosok gyógyították őket, csecsemőket, gyerekeket, asszonyokat, öregeket, gyakorlatilag éjjel-nappal. Ám a belügyi apparátus úgy döntött, fontosabb a meggyilkolásuk, mint honfitársaik ellátása. Így aztán a nagybányai gettóba zárták, és bár nagyanyám mindenhova kérvényeket írt, végül az auschwitzi vonatra lökdösték fel a magyar csendőrök.
Nagyapám 1938-tól 1944-ig négy alkalommal vett részt az országgyarapításban, a többek között a felvidéki, az erdélyi, a délvidéki bevonulásokkor hívták be. Szükség volt orvosokra, sebészekre. Megkapta az Erdély visszafoglalásáért, a Felvidék visszacsatolásáért járó emlékérmet is.
1938-ban le kellett mondania hőn szeretett munkájáról, a Magyar Urológia, az urológiai tudományos közlöny szerkesztéséről, ahol pedig a szakma legnagyobbjaival dolgozhatott együtt, mint prof. Illyés, prof Babits, dr. Remete. Ám a zsidótörvények után – egy zsidó? – már nem foglalkozhatott a húgyivari és szaporodási szervek gyógyításával, ezek kutatásával.
Szakmai pályáját amúgy az Országos Társadalombiztosító Intézet urológiai osztályán kezdte: alorvos, az osztályvezető főorvos helyettese 1922 és 1942 között. 1942-ben a Zsidó Kórház urológiai osztályának megbízott főorvosa. Innen kerül munkaszolgálatba, gettóba, majd a halálsorra.
Nagyapám a kollégái által kitaszított, egyes orvostársai által halálba küldött az első világháború idején, mint magyar katona húsz hónapot szolgált a fronton, majd másfél évet töltött olasz hadifogságban.
Visszatérve folyamatosan tanult, képezte magát, kutatott és gyakorlati orvosi munkát is végzett. Ügyeskezű sebész volt, hatásos amatőr bűvész. Én már csak szép rajzait, jól olvasható kézírását ismerem mindebből.
Amikor megölték az én orvos nagyapámat 48 éves volt, 12-vel kevesebb mint most én.
Dési János jegyzete a 2024. január 29-i Esti gyors adásában hangzott el.
