Balásy Gyula drága könnyei - Kárpáti Iván jegyzete
A legfontosabb kérdés, amit nem tettek fel neki: az a közel százmilliárd forint osztalék, amit az elmúlt években kivett ezekből a cégekből, az tényleg az övé lett? Komolyan elvárják, hogy ezt elhiggyük? Hogy egy ilyen rendszerben, ahol minden szál egy központba futott össze, valaki ennyi pénzt "csak úgy" megtarthatott?
Az Index visszafizeti - Dési János jegyzete
Miközben akik csinálják, tudják, hogy hazudnak. Ha nem tudják, akkor meg annyira, de annyira hülyék, hogy nem szabad őket felügyelet nélkül az utcára engedni, mert még villamos alá esnek.
Erős hátszél – Hardy Mihály jegyzete
A feltételek kedvezőek Magyar Péter és a leendő kormánya számára, itthon is és külföldön is, elsősorban az Európai Unió központjában valós támogatásra számíthat. Ígéretes, ahogy nagyon gyorsan reagált a NER-es vagyonkimentési kísérletek hírére. Ahhoz, hogy meg tudja őrizni hitelességét, fontos, hogy gyorsan fordítson azon az elmúlt 16 évben tapasztalható trenden is, hogy nem azokat ültették a vádlottak padjára, akik erre igazán rászolgáltak.
Az oroszok már nincsenek a spájzban - Rózsa Péter jegyzete
Talán egyszer azt is megtudjuk, Orbán és Szíjjártó végül is milyen ellenszolgáltatást kapott az orosz felebarátoktól.
A példa - Szénási Sándor jegyzete
Gondoljuk meg, nagyhatalmú, nemzetközi háttérrel rendelkező, óriási pénzekkel dolgozó emberekről van szó, mégis szinte szó nélkül tűrték el egy kis ország felfuvalkodott pénzügyi zsarnokát.
Orbán semmit nem tanult - Kárpáti Iván jegyzete
Április 12-én milliók mondtak nemet. Nem finoman, nem árnyaltan, hanem egyértelműen: nem kérnek abból a világból, ahol a hazaszeretet párttagsághoz van kötve. Ez nem csak egy sima választási vereség volt. Ez egy értelmezés veresége is volt. Annak a gondolatnak a veresége, hogy a nemzet egy politikai oldal tulajdona lehet.
Mészáros, Andika és a nyolcas kulcs – Dési János jegyzete
E módon aztán hamar összejön az a 60 ezer dolgozó, akiről most a mi gázszerelőnk levelezésbe kezd az új miniszterelnökkel. Hatvanezer, de azért piaci alapon csak te lennél, meg Andika, aki a nyolcas kulcsot adogatná.
Adatszabadság – Józsa Márta jegyzete
A szabadságunk bizony az átlátható adatkezelésen, és az érdemi adatnyilvánosságon is múlik majd – írja Józsa Márta jegyzetében a koronavírus- és a HIV-statisztikák hiányára is alapozva.
Arató András: Kolosszális
7/07/2023 07:11
| Szerző: Arató András
Egy balul elsült római vakáció, és annak következményei.
Ivan Dimitrov nem tudta, hogy a Colosseum ilyen régi, konkrétan 1943 évvel ezelőtt avatta fel Titus császár. E sportlétesítmény eredetileg az Amphiteatrum Flavium nevet viselte, a ma ismert elnevezés a (sötét) középkorból származik, amit feltehetőleg a kolosszus szoborról kapott, mely utóbbi műalkotást az illiberális Nero önmaga tiszteletére emeltette bazi nagy méretben. Ezt a monumentális tárgyat a tüzes uralkodó örökösei éppúgy átalakították (napistenné), mint Ceausescu falustadionját az idő vasfoga. Angliában élő kortársunk, noha bizonyára megvásárolta a belépőjegyet, nem ismerte fel az aprónak semmiképpen sem nevezhető építményben az antikvitást, elvégre nem minden kétezer éves, amiben már nem fociznak, ezért hát jókedvűen belevéste a saját és barátnője nevét az aktuális 23-as évszámmal. Sajnálatos módon e jeles hölgy sem rendelkezett a megfelelő ismeretekkel, így hát sor került az ominózus tettre. Föltehető ugyan a kérdés, vajon mi a fxszért is utazott Rómába egy olyan emberpár, amelyik a tudatlanságnak olyan fokát érte el, ami a magyar közoktatásnak egyelőre csak az álmai között szerepel, ám az eset konkrét és egyetemes tanulsága bőségesen megtéríti a turizmusra fordított összeget. A párocska további 15000 euró penitencia megfizetésével vadonatúj ismeretre tett szert egyrészt, másrészt honunk oktatásfejlesztői is szembesülhetnek a ténnyel: nincs az a belügyminiszter, aki tökéletes hálót szőhetne a sok-sok káros ismeret beszivárgása ellen.
Ha majd a jognak asztalánál feltétetnek a kérdések: hová lettek a beléptetőrendszer, a vörösiszap károsultjai számára összegyűjtött adományok, a magánnyugdíjak, a közpénz jellegüket elvesztett alapítványok milliárdjai; miként növekedett hatvankettőezer-ötszázszorosára egy egyszerű iparos ember vagyona egy bő évtized alatt, hová tűntek a tanárok az iskolákból, az orvosok és nővérek a kórházakból, a legjobbak az országból, a nézők a színházból, a könyvek a könyvespolcokról, a rádiók, tévék az éterből, akkor majd jönnek a válaszok sorban: nem tudtuk, hogy nem szabad lopni, hogy nem a miénk az adófizetők pénze, nem a központi akarat dolga, megállapítani, mi az értékes szellemi termék, az igazságszolgáltatáshoz mindenkinek egyenlően kellene hozzáférnie, a tanításnak a gondolkodásra nevelés a célja, az egészséghez való jog a megszületéshez és nem a pénztárcához jár.
E ponton emlékezzünk meg egy magyar vonatkozású, ugyancsak az Örök Városban lezajlott eseményről. Néhai honfitársunk, egy bizonyos Tóth László, aki annyiban hasonlít a római császárokra, amennyiben ő is Istennek, egyes interpretációk szerint Isten fiának képzelte magát, 1972-ben tizenöt kalapácsütéssel büntette a hanyatló Nyugat egyik kegytárgyát, a Pietàt. Sajnos arról nincsenek feljegyzések, hogy vajon kisebb-nagyobb családi viszályok, az Oidipuszhoz hasonlóan a képzelt mamához fűződő túlzott vonzódás, netán egy korai nemátalakító műtét húzódott meg a tett a hátterében. Ő megúszta a 15000 eurós pénzbüntetést, mert egyrészt akkor még ez a pénznem nem létezett, másrészt elmebetegnek nyilvánították.
„Mélységes szégyenkezéssel ismerem be, hogy csak a sajnálatos módon történtek után tudtam meg, hogy egy antik műemlékről van szó” írja Iván barátunk, őszintén bocsánatot kérve.
Mondja már meg neki valaki, kultúrember vadonatúj, párszáz éves épületek falára sem vési bele a nevét.
