Kedvenc szakpolitikusod – Selmeci János jegyzete
Szóval a Tisza Párt most kap tőlem egy pontot az orvosáért, és a kitűnően felismert lehetőségért, és annak különösen drukkolok, hogy ők megmutassák magukat, végül is nem ártana megtudnunk, hogy végül is kikre szavazott a választók harminc százaléka.
Bohócok Posványoson – Hardy Mihály jegyzete
Talán a hely szelleme, Bálványos okozza Németh Zsolt fejében ezt a nagy Trump-bálványozást. Még szerencse, hogy pár órával korábban ugyancsak ő, ünnepélyesen átadott egy szippantós kocsit is Posványoson. Úgy látom, szükség lesz rá…
Jönnek a hírek! – Szénási Sándor jegyzete
Mármost a nemtürk, nemorosz, és egyéb, ezektől elhatárolódó média felhívja arra a figyelmet, hogy Azerbajdzsánban a kormánykritikus aktivistákat 1. börtönben tartják, 2. meg is kínozzák őket, arról meg szó sem lehet, hogy az azeri nyilvánoságban bárki összevissza fecsegjen, ha mégis megteszi, lásd az első, és a második pontot.
1500 milliárd már a zsebben
Ez abból jött össze, hogy kurva vastagon fog a ceruza, amikor öntik a tengernyi betont, vagy éppen drágán adnak szolgáltatásokat olyan cégeken keresztül, amiket még állami megrendelésekkel is megtámogatnak. Nem akarok senkit elkeseríteni, de a helyzet az, hogy történjen bármi is, ezt a vagyont jogállami kereteket között már soha nem tudjuk visszaszerezni.
Nemzeti Múzeum 2222 – Dési János jegyzete
Demeter Szilárd azon aggódik, hogy lesz-e 2222-ben (miért pont akkor?) még magyar kultúra. Ezt kell megvédeni a libsibolsi brüsszelista, migráns csürhétől vagy mi. Fogalmam sincs, mi lesz 2222-ben, és csak remélni tudom, ha lesz magyar nyelv és kultúra, amely talán olyan erős, hogy még D. Sz-t is túlélheti, akkor elhelyezik ezt a kiperelt pályázatot egy múzeumban, ahol bemutatják az orbáni rendszerben tenyésző szolgalelkűséget, pitiánerséget, politizáló nagyképűséget, a mindent a politikai haszonszerzés szolgálatába állító világot.
Kommandósok – Józsa Márta jegyzete
Milyen reggele lesz majd az asszonynak? Nincs otthon a gyerek, cserébe az egész lakást feldúlták.
Az erősebb felrúgja a gyengébbet
Nem mondom, hogy azért rúgja fel egy karateedző a rábízott gyermeket, mert a belügyminiszter vezeti az oktatás ügyét – de valamiféle összefüggés – metaforikus változat – mégiscsak felsejlik. Hiszen a rendszer arra épül, hogy az erősebb felrúgja a gyengébbet, szakszerűen, kíméletlenül.
Klímamisszió – Selmeci János jegyzete
Néhány hét múlva azonban eltűntek a címlapokról az elromlott klímákról szóló hírek. Az utasok újra használni tudták a vasutat, és el sem párolognak közben, a kórházakban újra műtöttek, és a meleg miatti halálozások száma is csökkent. A gazdasági minisztériumban egy lakossági klíma pályázaton dolgoztak, ügyelve arra, hogy a legszegényebbeket kizárják belőle, klímát pedig csak bizonyos cégektől vásárolhassanak a családok.
Arató András: Két Nemzeti, sőt több – (hétfő, november 13.)
14/11/2023 14:00
Lemondott hát a többszörös rektor, főigazgató, főkurátor, teátrális teoretikus, de csak a Nemzeti Színház vezetői székéről, minthogy a baleset is csak ott következett be.
Baleset történt a Nemzeti Színházban. A részletek alig ismertek, hírzárlat van, ami éppúgy rendszer-konform, mint Vidnyánszky maga. Két színész került törésekkel kórházba, a Júliát és kedves apukáját alakítók, miután zuhantak négy métert a színpadon, előadás közben – teljes és gyors gyógyulást kívánunk nekik. Igen, a Rómeó és Júliáról zavarták haza a közönséget. Amióta Shakespeare Shakespeare, talán most először fordult elő, hogy az ifjú szerelmesek túlélték az előadást, ráadásul a Montague-gyerek sértetlenül. Egyelőre tehát nem tudni, melyik jelenetben következett be a malőr, ám aligha az erkély-duett közepette, mert abban semmi keresnivalója sincs Capulet apukának. Persze minden rendezőnek lehetnek kreatív ötletei. Alföldinek például volt, de nála az nem érdem. Vidnyánszky az más, az ő ötletei nemzeti töltetűek. A magunk részéről nem járunk a Nemzetibe, sosem szerettük azt az épületet, nemcsak a genezise miatt, vagy mert randa. Utoljára a Hamletet láttuk ott, Alföldi rendezte. A közönség a színpadon ült, a színészek a nézőtéren rohangáltak, ami nem akadályozta meg a végső kibontakozást, a szereplők William akarata szerint mind meghaltak, de azt már a feledés homálya borítja, miként támadtak föl a vastaps fogadása céljából.
Ezt az R&J előadást is maga a direktor rendezte, miután megpályázta a feladatot. Vagy mert ahhoz volt kedve, mint megannyi más darab esetében. Állítólag figyelmeztették őt a díszlet veszélyességére, de ez később még talán másképpen volt. Erre utal legalábbis az a maradásra bíztató vágy-özön, amit a kultúrpolitika kegyeltjei mostan reá zúdítanak. Minthogy lemondott a főigazgatói állásáról.
*
A férfi nem férfi ló nélkül, ja, pardon, ezt nem a Nemzeti Színház jövő-menő-jövő főigazgatója mondotta, hanem a Nemzeti Lovas Színházé. (A nő és a paripák viszonylatáról nem találtunk bölcseletet.)
„2010 óta nem lehet azt mondani, hogy rossz a magyar foci” – ez viszont Szöllősi György bejelentése, ami annyiban tartozik ide, hogy a száguldó sportriporter is az egyik Nemzetit vezeti, konkrétan a Népsportot. Voltak oly idők, mintegy az illiberális demokrácia előjátékai, amikor lehetett ugyan mondani például, hogy Rákosi egy alacsony, köpcös, kopasz diktátor, de csak egyszer. Ettől még Rákosi egy alacsony, köpcös, kopasz diktátor volt. (Mostan nem a diktátorok archetípusát írtuk le, mert akad köztük délceg legény is, meg alacsony, köpcös sok-sok hajjal, mi több, a bajusz sem kizáró ok.)
*
Lemondott hát a többszörös rektor, főigazgató, főkurátor, teátrális teoretikus, de csak a Nemzeti Színház vezetői székéről, minthogy a baleset is csak ott következett be.
Csák miniszter hetét éljük, az Odüsszeia viaszöntéses mutációja óta nem szerepelt annyit, mint a legutóbbi napokban. Ezúttal is kellő szigorral lépett fel, azonnal nem fogadta el Vidnyánszky lemondását. Ha ő hibázott is direktorként, netán rendezőként, ami a balesethez vezetett, ennek súlya nem mérhető a másik Nemzetiben elkövetett tetthez, amivel a múzeumigazgató a kormánynak a tanulóifjúság elbuzulásával szembeni védelmi rendszerén ütött lyukat, és még tréfálkozott is, nagytekintélyű Csák uram presztízsét rombolandó. De hiába, mert lesújtott a miniszter bajuszának teljes szigorával és a vonatkozó engedély birtokában.
Vidnyánszky csak ideiglenesen, lehet, hogy nem biztos, hogy lehet, hogy lemondott, vagy nem, mert lesz vizsgálat, aminek egyelőre tán csak az eredménye van meg, a lefolytatása még várat magára. Ez a kis interregnum nem arra szükséges, hogy Dúró Dóra eldöntse, melyik Nemzeti vezetése illik a legjobban a kiskosztümjéhez, elvégre a Színház és a Múzeum bármikor összevonható, hanem a szuverenitásunk törvényi megalapozása és Svédország föl nem vétele a NATO soraiba sürgősebb feladat. A Nemzeti Sport élén pillanatnyilag nincs üresedés.
Vidnyánszky sok nyomott hagyott a honi kulturális életen, elsősorban is a színház világának NER-kompatibilissé tétele terén, távozása bármely posztjáról a krokodilok zokogását eredményezné. Ettől azonban nem kell tartani, mert az általa uralt intézmények közül már csak a Nemzeti Színházban van még állása az ügy fő felelősének, a gravitációnak.
Egyesek, dollárbalosok, színjátékot kiáltanak. És akkor mi van? Miért pont a színház legyen az egyetlen hely, ahol nincs színjáték?
