A néző, aki ott sem volt - Szénási Sándor jegyzete
Engem például a Melania nevű jelenségből semmi sem érdekel, és ezzel nem vagyok egyedül.
Mennyezet – Józsa Márta jegyzete
Gondolatok egy kórházban készült fotó kapcsán. „… itt naponta rászakadhatna egyesekre a mennyezet, az óriási hazugságok okán, de valamiért nem teszi. Jól működhetnek Magyarország fölött az égi tetőfedők …”
Annyit érünk amennyink nincs - Dési János jegyzete
Cigány itt az, akinek ebből elege van. Nyilván félrevezetett cigány, ha ezt nem akarja. Mert ha okos cigány lennénk, akkor a külügyminiszterrel repkednénk, közben pezsgőt kortyolnánk a kaviárhoz, hiszen magasan iskolázottak lennénk, akiknek fentről, onnan látszana, hogy nem térkép e táj, s a magasból még megvan az ország.
Még gombócból is sok – Rózsa Péter jegyzete
Még gombócból is sok a 16, nemhogy 16 ilyen évből! Bocsánat Szabó István nevű facebook-os posztoló olvasótól, hogy elloptam a péntek reggel közzétett gondolatát, de annyira találó, hogy folytatnám is nyomban.
Az abszurdum is stagnál – Selmeci János jegyzete
Abszurdum, hogy, 3,5 év gazdasági stagnálás után még mindig több mint 30 százalékon áll a kormánypárt, sőt akár még nyerhet is, a gazdasági miniszter pedig nem új munkát keres, vagy legalább egy számológépet valahol, hanem a Facebookon ír top tízes (bocsi, kilences) listát arról, hogy ki a nagyon hülye, és nincs rajta a kormány.
Sakkjátszma, vagy szétesett kampány - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a pillanat, amikor az ember megáll, visszatekeri fejben az elmúlt heteket, és felteszi a kérdést: ez most zseniális sakkjátszma, vagy egyszerűen szétesett a kampány? Mert amit Lázár János produkál, az kétféleképpen értelmezhető. És egyik sem megnyugtató.
Pandadiplomácia - Józsa Márta jegyzete
Keleti nyitás ide vagy oda, itthon is jó lenne valamilyen célszerű szimbólumot találni a faunánkban, hogy nehogy elbízzuk magunkat, legyen valami újabb aggódni való.
Vörös kód – Józsa Márta jegyzete
Nem is rossz ötlet, húzzanak el valamennyien melegebb éghajlatra, abba a megérdemelt kilenc körbe, amelyre Dante főműve utal. Addig is félve dideregjen a nincsteleségbe taszított, vagy abban hagyott polgártársainkkal együtt mindenki, aki felelős az elnéptelenedő, lecsúszott régiók magára hagyásáért, a nyomorgók lenézéséért, az őket segítők üldözéséért, és a rablásra alapozott hatalmi cinizmusért.
Arató András: Két Nemzeti, sőt több – (hétfő, november 13.)
14/11/2023 14:00
Lemondott hát a többszörös rektor, főigazgató, főkurátor, teátrális teoretikus, de csak a Nemzeti Színház vezetői székéről, minthogy a baleset is csak ott következett be.
Baleset történt a Nemzeti Színházban. A részletek alig ismertek, hírzárlat van, ami éppúgy rendszer-konform, mint Vidnyánszky maga. Két színész került törésekkel kórházba, a Júliát és kedves apukáját alakítók, miután zuhantak négy métert a színpadon, előadás közben – teljes és gyors gyógyulást kívánunk nekik. Igen, a Rómeó és Júliáról zavarták haza a közönséget. Amióta Shakespeare Shakespeare, talán most először fordult elő, hogy az ifjú szerelmesek túlélték az előadást, ráadásul a Montague-gyerek sértetlenül. Egyelőre tehát nem tudni, melyik jelenetben következett be a malőr, ám aligha az erkély-duett közepette, mert abban semmi keresnivalója sincs Capulet apukának. Persze minden rendezőnek lehetnek kreatív ötletei. Alföldinek például volt, de nála az nem érdem. Vidnyánszky az más, az ő ötletei nemzeti töltetűek. A magunk részéről nem járunk a Nemzetibe, sosem szerettük azt az épületet, nemcsak a genezise miatt, vagy mert randa. Utoljára a Hamletet láttuk ott, Alföldi rendezte. A közönség a színpadon ült, a színészek a nézőtéren rohangáltak, ami nem akadályozta meg a végső kibontakozást, a szereplők William akarata szerint mind meghaltak, de azt már a feledés homálya borítja, miként támadtak föl a vastaps fogadása céljából.
Ezt az R&J előadást is maga a direktor rendezte, miután megpályázta a feladatot. Vagy mert ahhoz volt kedve, mint megannyi más darab esetében. Állítólag figyelmeztették őt a díszlet veszélyességére, de ez később még talán másképpen volt. Erre utal legalábbis az a maradásra bíztató vágy-özön, amit a kultúrpolitika kegyeltjei mostan reá zúdítanak. Minthogy lemondott a főigazgatói állásáról.
*
A férfi nem férfi ló nélkül, ja, pardon, ezt nem a Nemzeti Színház jövő-menő-jövő főigazgatója mondotta, hanem a Nemzeti Lovas Színházé. (A nő és a paripák viszonylatáról nem találtunk bölcseletet.)
„2010 óta nem lehet azt mondani, hogy rossz a magyar foci” – ez viszont Szöllősi György bejelentése, ami annyiban tartozik ide, hogy a száguldó sportriporter is az egyik Nemzetit vezeti, konkrétan a Népsportot. Voltak oly idők, mintegy az illiberális demokrácia előjátékai, amikor lehetett ugyan mondani például, hogy Rákosi egy alacsony, köpcös, kopasz diktátor, de csak egyszer. Ettől még Rákosi egy alacsony, köpcös, kopasz diktátor volt. (Mostan nem a diktátorok archetípusát írtuk le, mert akad köztük délceg legény is, meg alacsony, köpcös sok-sok hajjal, mi több, a bajusz sem kizáró ok.)
*
Lemondott hát a többszörös rektor, főigazgató, főkurátor, teátrális teoretikus, de csak a Nemzeti Színház vezetői székéről, minthogy a baleset is csak ott következett be.
Csák miniszter hetét éljük, az Odüsszeia viaszöntéses mutációja óta nem szerepelt annyit, mint a legutóbbi napokban. Ezúttal is kellő szigorral lépett fel, azonnal nem fogadta el Vidnyánszky lemondását. Ha ő hibázott is direktorként, netán rendezőként, ami a balesethez vezetett, ennek súlya nem mérhető a másik Nemzetiben elkövetett tetthez, amivel a múzeumigazgató a kormánynak a tanulóifjúság elbuzulásával szembeni védelmi rendszerén ütött lyukat, és még tréfálkozott is, nagytekintélyű Csák uram presztízsét rombolandó. De hiába, mert lesújtott a miniszter bajuszának teljes szigorával és a vonatkozó engedély birtokában.
Vidnyánszky csak ideiglenesen, lehet, hogy nem biztos, hogy lehet, hogy lemondott, vagy nem, mert lesz vizsgálat, aminek egyelőre tán csak az eredménye van meg, a lefolytatása még várat magára. Ez a kis interregnum nem arra szükséges, hogy Dúró Dóra eldöntse, melyik Nemzeti vezetése illik a legjobban a kiskosztümjéhez, elvégre a Színház és a Múzeum bármikor összevonható, hanem a szuverenitásunk törvényi megalapozása és Svédország föl nem vétele a NATO soraiba sürgősebb feladat. A Nemzeti Sport élén pillanatnyilag nincs üresedés.
Vidnyánszky sok nyomott hagyott a honi kulturális életen, elsősorban is a színház világának NER-kompatibilissé tétele terén, távozása bármely posztjáról a krokodilok zokogását eredményezné. Ettől azonban nem kell tartani, mert az általa uralt intézmények közül már csak a Nemzeti Színházban van még állása az ügy fő felelősének, a gravitációnak.
Egyesek, dollárbalosok, színjátékot kiáltanak. És akkor mi van? Miért pont a színház legyen az egyetlen hely, ahol nincs színjáték?
