Kultúrbrigád – Józsa Márta jegyzete
Árréstop: őrült rendszer, de legalább van benne beszéd, hogy idézzem az ötvenes évekbeli viccet, mely Polonius szavainak közönségsikeres parafrázisaként terjedt.
Dacos, last minute akció – Para-Kovács Imre jegyzete
Ez nem egy következmények nélküli ország, legalábbis, ha a miniszterelnök önérzete és hitelessége forog kockán, Orbán Viktor döntéseinek megkérdőjelezése büntetést von maga után, csak egy bolond képzelheti azt, hogy elsétálhat a derengő fényben, halkuló zenére. Para-Kovács Imre jegyzete az utolsó napokban, konkrétan elnöki megbízatásának lejárta előtt három nappal alapítványt alapító, a kuratórium élére magát kinevező Matolcsy Györgyről.
Post truth hangfelvétel – Selmeci János jegyzete
Az a fura nevű kaszinós fazon is megmondta azon a megvágott felvételen, amiből csak azért nem lett világbotrány, mert Őszödön lemondott az új pápa.
Mi lesz Gyurcsány nélkül? - Rózsa Péter jegyzete
A tény, hogy a DK elnöke visszavonul és Dobrev Klára majd elindul az elnöki posztért, hogy Orbán nem mond le és Lévai Anikó így nem lesz csapatfőnök, lehet, semmit sem változtat a jelenleg alakuló erőviszonyokon.
A gorilla - Szénási Sándor jegyzete
Amennyiben Trump változik át gorillává, tizenötszörös túlerővel szemben is nyer. A minap éppen pápává változott, még korábban aranyszoborként jelent meg az izraeli szélsőjobboldallal közösen arabtalanított Gázai övezetben.
Nem kell a "közmédia" - Kárpáti Iván jegyzete
Az állami média ma nem a köz szolgálatában áll, hanem a hataloméban. És ez nem hiba a rendszerben, ez maga a rendszer. Ideje lekapcsolni. Örökre.
Politikusság és a becsületesség - Dési János jegyzete
Kétségtelen a Momentum megszólalói már egy ideje mondogatják, hogy sok értelme a parlamentben vigéckedésnek nincs, máshol kell próbálkozni.
Füstöl az acélkalapács – Józsa Márta jegyzete
A NER ötletgazdája és megtestesítője a minap meghirdette: „Biztos vagyok abban, hogy a mai fiatalok nem akarnak kamuéletet, nem akarnak alibiállást, nem akarnak felnőtt fejjel is a szüleik pénzén élni”. Hanem legyenek szakmunkások. Mondta, majd fazoníroztatott egyet a séróján. Nem egy szakmunkástanulóval. Hanem egy arra járó sztárfodrásszal a Szakma Sztár fesztiválon. A leendő munkásosztály ünnepén. Nem, dehogy 1933-ban, csupán idén. Mit mondjunk, stílusos lett.
Somfai Péter: Hova tovább?
13/11/2023 15:07
| Szerző: Somfai Péter
"Egy szamár is jobb képeket tud maszatolni a farkával!" – ordította Hruscsov 1962-ben a Manézs avantgárd kiállításán, majd kirohant a Manézsból. Az igazgatót nem váltották le.
Elegendő volt a szalonfasiszta képviselőnőnek kirohannia a világ idei legjobb fotóit bemutató kiállítás egyetlen képsorozata ellen, a mélymagyar kulturális miniszter máris összecsapta a bokáit és ugyanazzal a lendülettel kirúgta állásából az ország legnagyobb múzeuma élére alighogy kinevezett korábbi pártkatonából lett főigazgatót.
Erről az egész őrületről egy 1962-es szovjet történet jut eszembe. Hruscsov, az akkori pártfőtitkár, aki 1956-ban egy emlékezetes, négy órás beszédben lerombolta a sztálinizmus mítoszát, meghirdette a politikai enyhülés programját. Az akkori keményvonalas szovjet világban szinte forradalmi lépésnek számított, hogy a párt elengedte a művészeti területek szigorú ellenőrzését is.
Már nem volt kötelező olyan képeket, szobrokat „gyártani”, amelyek a szocialista realizmust szülöttei voltak. Viszonylagos szabadságot engedett az addig kemény kézzel felügyelt kultúrának, amelynek első nagy seregszemléje az 1962 decemberében megnyitott avantgárd kiállítás volt.
Maga a párt főtitkára is ellátogatott a megnyitóra, de az ott látottakon eldurrant az „agya”. A galériában kiállított műveket egyszerűen „kutyaszarnak” nevezte, kopasz feje majdnem lila lett a dühtől, úgy kiabált a rendezőkkel. „Egy szamár is jobb képeket tud maszatolni a farkával!” – ordította, majd amikor meglátta Ernszt Nyeizvésztnij szobrász alkotásait, végképp kiakadt. „Degenerált művészet!” – mondta, és kirohant a kiállításról.
Az ügy a Manézs-affér néven vonult be a művészettörténelembe. Egy hét múlva a Pravda cikkezett a „művészeti puritanizmus” szükségességéért kiáltva, de talán nem volt eléggé hangos, mert a kiállítást nem zárták be. A Manézs igazgatóját nem bocsátották el. A művészeket sem érte további atrocitás. A hátralevő időben a látogatok hosszú sorokban álltak, hogy azt a sok „kutyaszart” maguk is láthassák. Pár évvel később, leváltása után egy interjúban Hruscsov megkövette a „kutyaszar” alkotóit. „Bunkó voltam” – nyilatkozta.
1971-es halála után a veje, Boris Zsutovszkij festőművész Neizvésznijt kérte meg, készítse el a síremléket. Akik jártak már a moszkvai Novogyevicsi temetőben rendszerint elzarándokolnak ehhez az emlékhez. Nem azért hogy a kegyeletüket róják le a volt pártvezető emléke előtt. A szobrász a fekete-fehér márványlapok közé illesztett aranyszínű szoborfejjel fejezte ki: elismeri Hruscsov érdemeit és gyengeségeit. De megbocsátott neki, mert a képeket nem égették el, a szobrokat nem törték össze, noha akkoriban a párt első embere akár ezt is megtehette volna.
Aki egy kicsit is ismeri Kelet-Európa huszadik századi viharos éveinek kultúrpolitikai kacskaringóit, az ilyesmin biztosan nem lepődik meg. Legfeljebb csak azon, hogy a következő évszázad közepéhez közeledve, Magyarországon ismét a középkorra hajazó ízlés diktatúrával találja szembe magát az ember.
1933-ban a nemzetiszocializmus által értéktelennek, veszélyesnek ítélt műveket Berlinben nyilvános elégették a nácik. A tűz martalékává lettek Erich Kästner, Bertold Brecht, Karl Marx, Thomas Mann, Sigmund Freud, Albert Einstein művei. Nyolcvanhét évvel később a magyar nemzeti radikális párt szalonfasiszta képviselőnője nyilvánosan bedarál egy mesekönyvet, mert abban neki nem tetszően a másságról szóló történetek vannak. 2023-ban feláll az ország házában és követeli, hogy a „gyermekvédelem” szellemében cenzúrázzák a kulturális alkotásokat…
Hova tovább? Mi következhet még?
Címlapi fotó: Nikita Hruscsov 1962. december 1-jén a Manézsban a Moszkvai Művészek Szövetségének 30 éve című kiállításon. Fotó: Alexander Usztyinov / Orosz Fotográfusok Szövetsége
