Hintőpor – Józsa Márta jegyzete
Amikor kiderült, hogy a hintőpor talkum, azaz zsírkő tartalmú, amely a bányászat során gyakran azbeszttel szennyeződik, akkor kivonták a nyugati forgalomból. Valami hasonló történt a könnyen kitermelhető, tehát olcsó zúzott köveknél is, amelyekre nagy az igény útépítéskor, parkolók, játszóterek kialakításakor. Az Orbán-bányák érdekeit nem sértette, így nem is tiltakozott senki itthon azellen, hogy azbesztes port hintsenek a szemünkbe.
Látkép a Diamond Himalayáról – Szénási Sándor
A Cápák közöttből ismert Tóth Ildikónak sikerült a saját dühét átszármaztatnia az emberekre, hiszen a vállalkozót, akinek a becsületességét minden partnere visszaigazolta, nyilván feldúlta, hogy őt összemoshatják az esetleg ügyes, de államilag védett életű fosztogatókkal.
Többség által vágyott igazság – Selmeci János jegyzete
Ha a volt köztársasági elnök nem azzal magyarázná a kegyelmi döntést, hogy Orbán Viktortól vagy a volt miniszterelnök valamelyik családtagjától kapott utasítást, ön hinne neki, és elégedetten hátradőlne? Bár a K. Endrének adott kegyelem — a Szőlő utca mellett — az elmúlt húsz év egyik legnagyobb morális felháborodást kiváltó története, a politikai felelősök keresése elvonja a figyelmet az állami gondozásban élő gyerekektől, akiket ezekben a percekben is bántanak.
Minden lépés a devizahitel-károsultak számára már megkésett - Rózsa Péter jegyzete
Nem lehet elég gyorsan és sajnos a már lefutott ügyekben egyáltalán elérni valamilyen eredményt, kárpótlást.
A kólásdoboz - Szénási Sándor jegyzete
Havasi Bertalan, Orbán korábbi sajtófőnöke ismét hazatalált. Az újságírói körökben sajtóelhárítónak becézett helyettes államtitkár visszaléphetett volt főnöke szolgálatába, és ez láthatóan több frusztrációjától szabadította meg, legfőképpen a magánytól, amibe a vereség után csöppent.
Havasi Bertalan legyen a Fidesz elnöke! - Kárpáti Iván jegyzete
Nézzük meg a mezőnyt! Orbán Viktor trash celebként sodródik a nyilvánosságban. A bukott miniszterek úgy állnak Magyar Péterrel szemben, mint középiskolás színjátszókör a Broadwayn. A nagy harcosok eltűntek.
Sulyok bűnei - Dési János jegyzete
Sulyok Tamás a Fidesz embere. És nemcsak mióta köztársasági elnök lett, hanem előtte alkotmánybíróként, az Alkotmánybíróság vezetőjeként is.
Aszály – Józsa Márta jegyzete
Víz nem lesz több, vagy az egyik, vagy a másik szomjazik. Szóval úgy tűnik, nem lesz mifelénk se kecske, se káposzta, egy szál sem. Hogy egy szellemi aszály által sújtott klasszikust idézzek: ez az óriási kognitív disszonancia.
Arató András: Ha már itt tartunk, akkor beszéljünk a publicisztikáról
24/11/2023 09:01
| Szerző: Arató András
Úgy értem, mint olyanról. És főleg a publicisztika és az idő viszonyáról. Miért pont műfajelemzéssel ne foglalkoznánk?
A publicisztika politikai és társadalmi kérdéseket tárgyaló újságírói ág (Idegen Szavak Gyűjteménye); „Az irodalom egyik ága, amely a politikai, társadalmi és kulturális élet eseményeit, problémáit az időszaki sajtóban, brosúrákban, röpiratokban, ill. a rádióban és televízióban tárgyalja” (Kislexikon); „közjogi irodalom, közügyi irodalom” (Wikiszótár).
Nos, a fenti definíciós példák alátámasztják liberálisan tág és megengedő feltételezésünket, mely szerint a publicisztika nem hírszolgáltatás. (Valójában nagyregény se, ami aktuális mondandónk szempontjából teljesen irreleváns.) Ebből egyenesen következőleg nem vesz részt a hírversenyben, a híreknél kevésbé romlandó, még ha nem is pont úgy viszonyul hozzájuk, mint parizer a füstölt kolbászhoz. Sőt.
A publicisztika szerzője a mondandóját valamilyen közismertnek feltételezett információra alapozza. Az ügy természetétől függően a cikkben vagy tájékoztatja róla röviden az olvasót, vagy nem. Evidensen ismertnek feltételezett ügyben mellőzhető az ilyesmi, ha mondjuk Julius Caesart „a kocka el van vetve”, vagy a „te is, fiam Brutus” citátumokkal szándékozzuk megidézni, akkor a NER oktatási rendszere aktuális fejlődési szakaszában a mondás forrását nem kell megemlítenünk. (Ez később változni fog, nota bene, az érett illiberalizmusban a publicisztika, és bármely más, az irónia veszedelmét magában hordozó műfaj elfelejtett emlék lesz.)
Mondhatjuk tehát, hogy több szempontból kifejezetten előnyös lehet, ha a történés, amit kommentálni szeretnénk, már eljutott a köztudottság állapotába. Például az olvasó már tudja, érdekli-e egyáltalán a témánk – ha nem, minek is terhelnénk vele. Amennyiben igen, akkor pedig megspóroljuk az eseményvázlatba fektetendő energiát.
Érzékeltessük mondandónkat egy példával.
A hír a következő: 1664. november 18-án vadászbaleset következtében elhunyt Zrínyi Miklós horvát bán és költő. A szomorú eseményről a korabeli portálok olvasói még aznap, rossz nyelvek szerint órákkal a bekövetkezte előtt értesültek. (Ez éppúgy nem lehetetlen, mint ahogy a jelenkor honi inflációját az Oroszország elleni brüsszeli, ergo ostoba szankciók okozták, bőven azelőtt, hogy Putyin különleges katonai műveletekre egyáltalán gondolt volna.) Ha akárcsak 19-én este például a mindig barokkos Origo szenzációként kürtöli világgá Zrínyi halálát, ízibe nevetségessé válik. Ellenben, ha egy remek írás elveti a nép körében az összeesküvés gyanújának írmagját, a tragédia mögé sejteti különböző sötét elemek, a Soros-dinasztia és a zsoldjában álló Bruxelles, a Hanyatló Nyugat, benne Amerika (hiszen immár 170 éve fölfedezte azt a kétségkívül magyar származású K. Kristóf) ármánykodását, az már publicisztika. Egy-két nap, és elterjed a vadkan-álruhába öltözött migráns képe, aki buzeráns propagandával megszédíti a magyar gyerekeket, átalakítja a nemüket igenre. Egy-két ügy hasonló elemzésével a nép maga jut el a következtetésre: két dologra van még a levegőnél is nagyobb szüksége – nemzeti konzultációra és szuverenitásvédelmi hatóságra. Ja, és további stadionokra.
(Példánk távolról sem légből kapott, mert Zrínyit a műfaj hazai művelőinek úttörőjeként is számon tartják az „A török áfium ellen való orvosság” című írásának köszönhetően.)
Ezzel el is jutottunk oda, ahova eredeti szándékunk is vezetett, vagyis annak a kijelentéséhez, hogy a publicisztikának nem a tények tengerében kell a gyorsaságával kitűnnie, hanem azok értékelésében újdonsággal szolgálnia.
És mint látjuk a példából, 359 év plusz négy nap múltán is érdemes egy témához visszanyúlni. Hacsak közben meg nem előzött minket valaki.
Címlapi fotó: Országos Széchényi Könyvtár, Régi Nyomtatványok Tára
