„Klubrádió
Publicisztika
A sovinizmus ötven árnyalata – Hardy Mihály jegyzete
Publicisztika

H. M.: A sovinizmus ötven árnyalata

Az érzékeny fülűek ma is kihallhatták a nagyorosz sovinizmus minden árnyalatát Vlagyimir Putyin (amúgy főállású háborús bűnös) beszédéből. A sovinizmus mind az ötven árnyalatát, amit csak egy pusztuló birodalom fel tud vonultatni.

Nemcsak matek – Szénási Sándor jegyzete
Publicisztika

Nemcsak matek – Szénási Sándor jegyzete

Anna Arutunyan, a CNN elemzője szerint Ukrajnának kell engednie, és nem a Nyugatnak döntésre jutnia, mi lesz abból, ha Putyin győzelemmel vonul le erről a sakktábláról, a nagyszájú Nyugat pedig megalázottan. Az orosz birodalmi álmok dagadnak tovább, és ezek, mint a kelt tészta, idővel mindig kifutnak a teknőből. Ez az elemzőnek eszébe se jut. Ő úgy számol, hogy egy 37 milliós nép nem győzhet le egy 143 milliósat, és ha Kijevnek nincs félmillió új regrutája, hát tegye fel a kezét, már bocs.

Szerelvényünk a vakvágányon zavartalanul vesztegel – Rózsa Péter jegyzete
Publicisztika

Szerelvényünk a vakvágányon vesztegel

Az új köztársasági elnök már eddigi munkája során is mindenben megfelelt a központi akaratnak, alkotmánybíróként is a vezér akaratával egyezően csapott el népszavazást, ellenzéki beadványt és mindent, a helyére lépő jogtudós pedig szintén a vezért és kormányát szolgálata igen jó pénzért minden olyan ügyben, amikor jogvita támadt a nemzetközi porondon.

Menza – Józsa Márta jegyzete
Publicisztika

Menza – Józsa Márta jegyzete

Soha sincs korán ahhoz, hogy felnőttnek tekintsenek, ám most úgy látszik, ahhoz sincs késő, hogy felnőttként gondolják azt rólunk, hogy ne tudnánk választani tényleges, és nem kamu alternatívák közt.

Vákuum – Szénási Sándor jegyzete
Publicisztika

Vákuum – Szénási Sándor jegyzete

Ahol józan ember nem állítja, hogy az ellenzék pont olyan elviselhetetlen, mint a hatalmi elit, mert ez nyilvánvalóan hülyeség, viszont mindkettőt dettó utálja, ott a térfogatnyomás olyan alacsony lesz, hogy valami feltétlenül ki fogja tölteni a teret, a mi esetünkben ez a se nem párt, se nem szervezett civil mozgalom, ami az influenszerek laza csoportját jelöli.

Fóliázni már nem lesz elég?! – Selmeci János jegyzete
Publicisztika

Fóliázni már nem lesz elég?! – Selmeci János jegyzete

A világ szégyene, hogy hatályban van egy törvény, ami szerint a heteroszexualitás oké, a homoszexualitást viszont megmutatni bűn, de azt talán már a fideszes szavazók egy részének is látványos szégyen lenne, ha a magyar gyerekek jobb létéért kormányzás helyett megint fóliázni fognak még azután is, hogy amúgy kegyelmet adtak egy pedofil segítőjének.

Fideszes ujjgyakorlat – Rózsa Péter jegyzete
Publicisztika

Fideszes ujjgyakorlat – Rózsa Péter jegyzete

Nagytekintetű miniszterelnök úr, Ön egy kisujjnyi erkölcsi tartást nagyít fel ember méretűvé, hogy ezzel egy újabb trükköt produkáljon, hátha beveszi a többség. Egy kisujjnyi igazságot szokott ön óriásplakáttá, vagy hangos nemzeti szózattá nagyítani, de ezúttal melléfogott.

Arató András: Ha már itt tartunk, akkor beszéljünk a publicisztikáról

24/11/2023 09:01

| Szerző: Arató András

Úgy értem, mint olyanról. És főleg a publicisztika és az idő viszonyáról. Miért pont műfajelemzéssel ne foglalkoznánk?

A publicisztika politikai és társadalmi kérdéseket tárgyaló újságírói ág (Idegen Szavak Gyűjteménye); „Az irodalom egyik ága, amely a politikai, társadalmi és kulturális élet eseményeit, problémáit az időszaki sajtóban, brosúrákban, röpiratokban, ill. a rádióban és televízióban tárgyalja” (Kislexikon); „közjogi irodalom, közügyi irodalom” (Wikiszótár).

Nos, a fenti definíciós példák alátámasztják liberálisan tág és megengedő feltételezésünket, mely szerint a publicisztika nem hírszolgáltatás. (Valójában nagyregény se, ami aktuális mondandónk szempontjából teljesen irreleváns.) Ebből egyenesen következőleg nem vesz részt a hírversenyben, a híreknél kevésbé romlandó, még ha nem is pont úgy viszonyul hozzájuk, mint parizer a füstölt kolbászhoz. Sőt.

A publicisztika szerzője a mondandóját valamilyen közismertnek feltételezett információra alapozza. Az ügy természetétől függően a cikkben vagy tájékoztatja róla röviden az olvasót, vagy nem. Evidensen ismertnek feltételezett ügyben mellőzhető az ilyesmi, ha mondjuk Julius Caesart „a kocka el van vetve”, vagy a „te is, fiam Brutus” citátumokkal szándékozzuk megidézni, akkor a NER oktatási rendszere aktuális fejlődési szakaszában a mondás forrását nem kell megemlítenünk. (Ez később változni fog, nota bene, az érett illiberalizmusban a publicisztika, és bármely más, az irónia veszedelmét magában hordozó műfaj elfelejtett emlék lesz.)

Mondhatjuk tehát, hogy több szempontból kifejezetten előnyös lehet, ha a történés, amit kommentálni szeretnénk, már eljutott a köztudottság állapotába. Például az olvasó már tudja, érdekli-e egyáltalán a témánk – ha nem, minek is terhelnénk vele. Amennyiben igen, akkor pedig megspóroljuk az eseményvázlatba fektetendő energiát.

Érzékeltessük mondandónkat egy példával.

A hír a következő: 1664. november 18-án vadászbaleset következtében elhunyt Zrínyi Miklós horvát bán és költő. A szomorú eseményről a korabeli portálok olvasói még aznap, rossz nyelvek szerint órákkal a bekövetkezte előtt értesültek. (Ez éppúgy nem lehetetlen, mint ahogy a jelenkor honi inflációját az Oroszország elleni brüsszeli, ergo ostoba szankciók okozták, bőven azelőtt, hogy Putyin különleges katonai műveletekre egyáltalán gondolt volna.) Ha akárcsak 19-én este például a mindig barokkos Origo szenzációként kürtöli világgá Zrínyi halálát, ízibe nevetségessé válik. Ellenben, ha egy remek írás elveti a nép körében az összeesküvés gyanújának írmagját, a tragédia mögé sejteti különböző sötét elemek, a Soros-dinasztia és a zsoldjában álló Bruxelles, a Hanyatló Nyugat, benne Amerika (hiszen immár 170 éve fölfedezte azt a kétségkívül magyar származású K. Kristóf) ármánykodását, az már publicisztika. Egy-két nap, és elterjed a vadkan-álruhába öltözött migráns képe, aki buzeráns propagandával megszédíti a magyar gyerekeket, átalakítja a nemüket igenre. Egy-két ügy hasonló elemzésével a nép maga jut el a következtetésre: két dologra van még a levegőnél is nagyobb szüksége – nemzeti konzultációra és szuverenitásvédelmi hatóságra. Ja, és további stadionokra.

(Példánk távolról sem légből kapott, mert Zrínyit a műfaj hazai művelőinek úttörőjeként is számon tartják az „A török áfium ellen való orvosság” című írásának köszönhetően.)

Ezzel el is jutottunk oda, ahova eredeti szándékunk is vezetett, vagyis annak a kijelentéséhez, hogy a publicisztikának nem a tények tengerében kell a gyorsaságával kitűnnie, hanem azok értékelésében újdonsággal szolgálnia.

És mint látjuk a példából, 359 év plusz négy nap múltán is érdemes egy témához visszanyúlni. Hacsak közben meg nem előzött minket valaki.

SZABADSÁG KLUB KOMMENT GOMB

Címlapi fotó: Országos Széchényi Könyvtár, Régi Nyomtatványok Tára