Szép, komoly fiadat – Szénási Sándor jegyzete

Az iskolák a múlt hónap végéig leadták a tankönyvrendeléseiket, nem volt nagy ügy, a listákat át kellett küldeni az állami tankönyvellátóhoz, a KELLO-hoz, rögtön azután, hogy áttekintették a szűkös választékot. A régi liberalizált tankönyvpiac bágyadt visszafényeként ugyanis még létezik az a lehetőség, hogy ugyanarra az osztályra és tantárgyra vonatkozóan más és más kiadvány mellett döntsön a tanári kar, ám – mint látni fogjuk – ez a bőség is csak Patyomkin herceg díszletépitésének egy kései, nem túl eredeti változata.

Egyes tankerületek ugyanis közbeszóltak. Saját előírásaik szerint ugyan csak a jogszabályok szerinti eljárást ellenőrizhetnék, szakmai szempontokba nem avatkozhatnak bele, ám a már említett orosz herceg szellemét követve, igenis beavatkoznak. Hiszen pontosan tudják, hogy ezt megtehetik, sőt meg kell tenniük. Ezért aztán, az igazgató feje fölött a listákat átíratják, a választandó könyvek pedig már mind a 2020-as Nemzeti Alaptantervhez igazított kiadványok. A többi könyv nincs, illetve van, de nem használatra, csak mutatóba.

Joggal kérdezheti azonban bárki, hogy mi ezzel a baj? Egy kis határátlépés nem a világ, és az csak jó, ha az Alaptanterv és a tankönyv együtt, egymás kezét fogva küzd azért, hogy az ifjúságot jóra, szépre nevelje. A többi könyv pedig, ha elavult, nem kell.

Azért csak nézzük meg, mi avult el. Az új NAT-ról, aminek a kezét a szabad választású / kötelező új tankönyvek fogják, a Magyartanárok Egyesülete azt mondta, hogy visszatérést jelent a biflázós, az érvelések sokszínűségét megfojtó, leíró, a kötelező állami véleményt felmondó korszakhoz, amivel kapcsolatban külön érdekesség, hogy azt az 1978-as tanügyi reform egyszer már meghaladta. Ugye világos: egy rendszerben, ahol minden intézmény a diktatúra szabályait őrizte, és érvényesítette, felvilágosultabb, okosabb, szabadabb szellemet hagytak kitörni a palackból, mint ma, amikor ezt a szellemet visszadugni igyekeznek. Erővel persze, mi mással.

A Tankönyvesek Országos Szakmai Egyesülete szerint a NAT-kompatibilis tankönyvek nem annyira kelendők, a rendelések az 5. és a 9. évfolyamon több tárgynál nem érték el, vagy alig haladták meg az ötven százalékot.

Ha ebből levonjuk a muszájt, és az eleve alkalmazkodást, mi marad?

Szénási Sándor jegyzete a 2021. május 12-i Esti gyorsban hangzott el.