Út a börtön világába - Hardy Mihály jegyzete
Szögezzük le, hogy amiről tudunk, azt minden jel szerint csak a jéghegy csúcsa, amint egyre újabb és újabb rémtörténetek és videók kerülnek elő kezdem azt gondolni, hogy Dante pokoli jelenetei váltak valósággá – Magyarországon és a magyar hatóságok csendes sunyításával.
Öltönyösök - Szénási Sándor jegyzete
Mármost hülye a rendszer, vagy sem? Ha nem hülye, akkor Kovács-Bunát sem tette volna meg megbízott igazgatónak a Szőlő utcában, de ha már, a debreceni tökig sáros igazgatóhelyettest aztán végleg mellőzte volna. De nem. A NER láthatóan büszkén vonul, pocsolyából szarba lép.
Amikor elfogynak a szakemberek - Kárpáti Iván jegyzete
Amikor elfogynak a szakemberek, nem megoldást keresnek, hanem trükköznek. Szabályokat hajlítanak, felelősséget tolnak lejjebb, orvosokat vezényelnek át saját szakterületüktől távol, sokszor írásos garanciák és megfelelő bérezés nélkül. Ha baj van, a felelősség az övék. Ha működik, a vezetés pipálhatja a spórolást.
Gazember, aki a verést helyesli - Dési János jegyzete
A verés fontos eleme a hagyományok láncolatának. Nehogy már az államra bízott gyerek kimaradjon ebből a közös nemzedéki élményből. Twist Olivért is verték, mégis milyen híres lett. Le a belpesti kényeskedéssel és sipákolással. Fenékig.
Mi szültük Twist Olivért – Józsa Márta jegyzete
Nincs okunk feltételezni azt, hogy bárki levonta volna ennek a két évszázada megírt történetnek a tanulságait.
A magyar gyerek az új migráns, én pedig fel vagyok b... - Selmeci János jegyzete
Mindenki tudja, hogy szörnyű dolgok történnek az állami gondozott gyerekekkel, és tudjuk, hogy ezeknek egy részét éppen azok tussolják el, akiknek ezekre a gyerekekre kellene vigyázniuk.
A háromszázalékos csapda - Rózsa Péter jegyzete
A kormány magánberuházásokat minősít nemzetgazdaságilag kiemeltté? A Szilas-park nevű vállalkozás ennek az állatorvosi lova.
Hulladékok - Szénási Sándor jegyzete
Trump mintha csak arra emlékezne, ami a fejében motoz, a külvilág csupán zaj a számára.
Reptér – Szénási Sándor jegyzete
30/04/2025 18:08
| Szerző: Szénási Sándor/Klubrádió
Vajon kik azok a veteránok, akiknek legnagyobb örmömére az orosz elnök jóságosan Sztálingrádra nevezi át a volográdi repteret?
Ez a logika, mondhatni, hibátlan, és alkalmazása végtelen távlatokat nyit. Ha nincs Hitler, a Szovjetunió nem nyeri meg a világháborút, Moszkva nem szállja meg Kelet-Németországot, és Drezdában nem lesz egy olyan KGB-tisztje, akit Putyinnak hívnak, belőle később nem lett volna elnök, aki szobrot akar állítani Sztálinnak, aki, ha dettó nem lett volna, az orosz pravoszláviának kevesebb vértanúja lenne, és az öreg hiba lenne.
A kör, a maga hamiskás útján, ezzel bezárul.
Egyébként nem biztos, hogy a volgográdi lakosság ma is ilyen hajthatatlan lenne. Andrej Bocsarov, a Volgográdi terület kormányzója legalábbis azt állította, a háborús veteránok direkte szeretnék, ha Sztálin emléke visszatérne a városba. Putyin pedig, ez tudvalevő, képtelen ellenállni a nép spontán kérelmeinek. Most ugyan nem szobrot akar emelni legalább tíz millió, a nagy terrorban megölt orosz gyilkosának tiszteletére, és nem is a várost nevezi át megint Sztálingrádnak, csupán a repterét, és azt is kizárólag a veterán katonák örömére.
A kákán levő csomók szerelmeseinek üzenjük: igen, tudjuk, hogy 1941, a német támadás óta eltelt 84 év, és ha a Hitler ellen küzdő katonák életkorát csak húsz évnek vesszük, ami amúgy életszerűtlen, a legfiatalabb is 104 éves mára. Ámde lehet, hogy Bocsarov az afganisztáni szovjet bevonulás veteránjaira gondolt, akik 1979 és 1989 között harcoltak, és ma, a húsz évet alapul véve, 66+ évesek. Persze róluk is azt kellene feltételeznünk, hogy akkor, a mudzsahedek által megölt bajtársak holtteste mellett, és azóta is folyton Sztálin elvtárs járt az eszükben, természetesen pozitív értelemben, szoborra, a nevét hordozó reptérre, vagy más örök emlékre vágyván.
Ez biztosan így is van. Nem is szólván az ukrajnai háború három év alatt veteránná lett katonáiról, akik úgy tudják, konkrétan a nácik ellen küzdöttek, akár a nagy Sztálin a maga korában. Bucsában így kerültek tömegsírokba például náci nyugdíjasok és náci óvodások.
Így ketyeg az orosz óra visszafelé, arra, ahol a birodalmi álmok születnek újjá időről-időre, aztán a birodalmak is, amelyek, mint a felfújt luftballonok pukkannak majd szét, és akkor az óramutatók előrelendülnek, a jelenbe, és percegnek tovább a jövő felé, aztán megint reccsen valami, és újra átveszi az uralmat a múlt.
Most éppen Sztálin arca fénylik elő a por és a beszáradt vér alól.
Szénási Sándor jegyzete az április 30-i Esti gyorsban hangzott el, meghallgathatják a fenti lejátszóra kattintva.
(Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a jegyzet meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)
