Mini-Minneapolis – Hardy Mihály jegyzete
Mert egy parlamenti választás előtt álló országban mégsem normális, hogy a valamennyire is épeszű szavazóknak nem kínálnak fajsúlyos baloldali vagy liberális alternatívát.
A néző, aki ott sem volt - Szénási Sándor jegyzete
Engem például a Melania nevű jelenségből semmi sem érdekel, és ezzel nem vagyok egyedül.
Mennyezet – Józsa Márta jegyzete
Gondolatok egy kórházban készült fotó kapcsán. „… itt naponta rászakadhatna egyesekre a mennyezet, az óriási hazugságok okán, de valamiért nem teszi. Jól működhetnek Magyarország fölött az égi tetőfedők …”
Annyit érünk amennyink nincs - Dési János jegyzete
Cigány itt az, akinek ebből elege van. Nyilván félrevezetett cigány, ha ezt nem akarja. Mert ha okos cigány lennénk, akkor a külügyminiszterrel repkednénk, közben pezsgőt kortyolnánk a kaviárhoz, hiszen magasan iskolázottak lennénk, akiknek fentről, onnan látszana, hogy nem térkép e táj, s a magasból még megvan az ország.
Még gombócból is sok – Rózsa Péter jegyzete
Még gombócból is sok a 16, nemhogy 16 ilyen évből! Bocsánat Szabó István nevű facebook-os posztoló olvasótól, hogy elloptam a péntek reggel közzétett gondolatát, de annyira találó, hogy folytatnám is nyomban.
Az abszurdum is stagnál – Selmeci János jegyzete
Abszurdum, hogy, 3,5 év gazdasági stagnálás után még mindig több mint 30 százalékon áll a kormánypárt, sőt akár még nyerhet is, a gazdasági miniszter pedig nem új munkát keres, vagy legalább egy számológépet valahol, hanem a Facebookon ír top tízes (bocsi, kilences) listát arról, hogy ki a nagyon hülye, és nincs rajta a kormány.
Sakkjátszma, vagy szétesett kampány - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a pillanat, amikor az ember megáll, visszatekeri fejben az elmúlt heteket, és felteszi a kérdést: ez most zseniális sakkjátszma, vagy egyszerűen szétesett a kampány? Mert amit Lázár János produkál, az kétféleképpen értelmezhető. És egyik sem megnyugtató.
Pandadiplomácia - Józsa Márta jegyzete
Keleti nyitás ide vagy oda, itthon is jó lenne valamilyen célszerű szimbólumot találni a faunánkban, hogy nehogy elbízzuk magunkat, legyen valami újabb aggódni való.
Névadó ünnepség - Józsa Márta jegyzete
28/08/2025 18:03
| Szerző: Józsa Márta / Klubrádió
| Szerkesztő: Lőrincz Csaba
Főszabályként a „nemzeti identitással” való kompatibilitás kritériumának kell megfelelnie minden kicsinek. Érthetetlen, hogy miért csak ebben dönthet a konzervatívabb névválasztás elterjesztéséért felelős honatya.
Nem elég valamilyennek lenni, olyannak is kellene látszani. Például győzelemre, vagy vesztésre állónak. Olyan kijelentéseket próbálunk értelmezni, mint hogy megállt a digitális honfoglalás sikere miatt a Tisza áradása; tévesen értelmezték a kormánypárti adatsort, a legnagyobb kihívó nyerte a nyarat; nem jól olvasták az ellenzékiek, ha ma lenne választás, akkor fényes győzelmet aratna valaki. Vagy másvalaki, akiről leginkább azt tudni, hogy az ellenkezője a valakinek. Nyílik az olló, forró a politikai nyár, a címlapokon szülői áldás előtt kotló turulmadár és pusztaverszáji dagesztáni túrok és bölények szerepelnek, a zebrák már uncsik. Mindannyian a politikai tohuba vohu slágertémái, ez a közös bennük. Ki mire figyel, ki hogyan számol, kitől mit vár el a fan clubja, ahhoz az elnevezések és az úgynevezett adatok szépen idomulnak. És még csodálkozunk, hogy időközben megjelentek a pénzhamisítók, akik a magyar inflációba vetett töretlen bizalommal azonnal eurót hamisítottak, némileg megelőlegezve ezzel a zónához talán soha be nem következő csatlakozásunkat. Alighanem hibát követve el, elvégre a forintról már ma alig hihető el, hogy valódi pénz, ha azt hamisítják, meg is úszhatták volna. Legalábbis van rá precedens, a Rendőrmúzeumban látható is egy 54 000 forintos bankjegy. 2008-ban egy alföldi községben vásárolt két ilyennel birkákat egy kamasz, valamivel később egy lóra is szert tett ily módon, ott már 432 ezer forintot fizetett ki nyolc darab 54 ezressel. Nem tudni, mi lett a legényből, akit nem is tudtak hamisítás miatt elítélni, mert arról nem lehet illegális kópiát készíteni, ami nem létezik. Meglehet, ott ólálkodik valahol a gazdasági tárca háza táján, ahol átlag tíznaponta módosítják a közgazdászok rettenetére a költségvetést. Ahelyett, hogy a büdzsét féltő kritikusok átgondolnák: ami lényegében nincs, azt valójában módosítani sem lehet. Illendő volna átgondolni az olyan szavak használatát is, mint a nemzeti valuta, kormányzás, oktatás és így tovább – nevezzük például valamennyit mezőgazdasági vállalkozásnak. Ha már palotának nem merjük. Esetleg illene valamennyi említett fogalmat a kulturális miniszterrel ellenőriztetni, elvégre mostantól a nyelvészek helyett az ő kompetenciája, hogy milyen keresztnevet szabad adni a gyereknek. Főszabályként a „nemzeti identitással” való kompatibilitás kritériumának kell megfelelnie minden kicsinek. Érthetetlen, hogy miért csak ebben dönthet a konzervatívabb névválasztás elterjesztéséért felelős honatya. Mennyivel egyszerűbb lenne, ha például ő adná a közvélemény-kutatások címeit is konzervatív meggyőződése szerint, akkor nem találkozhatnák olyasfajta anomáliákkal, hogy mondjuk vezet valamelyik erő. Elég volna azt írni: vezet a Párt, ezt úgyis mindenki érti, ahogy az atyai mezőgazdasági vállalkozást, a fapados repülőgépet és a rozzant bárkának hívott jachtot is, amelyen a győzelmi tervek születnek. Az orosz krémtorta sem okozna kognitív disszonanciát a cukrászdákban, és valószínűleg minden pedofilt minimum jószívű cukrosbácsinak kellene nevezni, ha itt rendben mennének a dolgok, és mindent úgy neveznénk meg, ahogy az elvárt. És semmiképpen sem aszerint, hogy minek látszik.
Egyetlen vitathatatlan tényről lehet ma már csak beszámolni, tudniillik, hogy a nyári időszámítást idén korábban kell átállítani télire. De azért erre se vegyünk mérget, nem tudjuk még, mit hoz nekünk a tél. Vagy a tavasz. Ha lesz. Hogy nevén nevezzük a gyermeket.
Józsa Márta jegyzete az Esti gyors 2025. augusztus 25-ei adásában hangzott el. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a beszélgetés meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)