A kólásdoboz - Szénási Sándor jegyzete
Havasi Bertalan, Orbán korábbi sajtófőnöke ismét hazatalált. Az újságírói körökben sajtóelhárítónak becézett helyettes államtitkár visszaléphetett volt főnöke szolgálatába, és ez láthatóan több frusztrációjától szabadította meg, legfőképpen a magánytól, amibe a vereség után csöppent.
Havasi Bertalan legyen a Fidesz elnöke! - Kárpáti Iván jegyzete
Nézzük meg a mezőnyt! Orbán Viktor trash celebként sodródik a nyilvánosságban. A bukott miniszterek úgy állnak Magyar Péterrel szemben, mint középiskolás színjátszókör a Broadwayn. A nagy harcosok eltűntek.
Sulyok bűnei - Dési János jegyzete
Sulyok Tamás a Fidesz embere. És nemcsak mióta köztársasági elnök lett, hanem előtte alkotmánybíróként, az Alkotmánybíróság vezetőjeként is.
Aszály – Józsa Márta jegyzete
Víz nem lesz több, vagy az egyik, vagy a másik szomjazik. Szóval úgy tűnik, nem lesz mifelénk se kecske, se káposzta, egy szál sem. Hogy egy szellemi aszály által sújtott klasszikust idézzek: ez az óriási kognitív disszonancia.
Egy déjà vu – Szénási Sándor jegyzete
A helyzet az, hogy Tarr Zoltán nem a valót írta. Az alaptörvény egyáltalán nem kényszeríti a kormányt a MMA-val való egyeztetésre. Egy deklaráltan nemzeti-konzervatív szereplő egyedi döntéshelyzetbe hozása finoman szólva is különös. De itt van az Iványi-féle MET egyházi státuszának visszaállítása is, amiről a miniszter zagyvaságokat beszélt. Ezekről is szó esik Szénási Sándor jegyzetében.
A "Szia, Bálint"-korszak vége – Selmeci János jegyzete
Nem voltam még nem Orbán-rendszerben újságíró, de a feladat talán nem változott olyan sokat. A lelkesedés magánügy, a kritika, a kétkedés és a valóság feltárása viszont kötelesség.
Metszőolló és vadhajtások - Hardy Mihály jegyzete
Tartok tőle, hogy a dossziék egyszerre lesznek hatalmasak és hiányosak – az Orbán-diktatúra összes hagyományát követve.
After – Szénási Sándor jegyzete
O.V. reméli, hogy a politikai halál után is van politikai élet. Hogy a Vadhajtások portál neki igeforrás, azon még a saját körei is meghőköltek egy kicsit, megértvén, hogy a főnökük valamikor menet közben benácult. Én ezen olyan nagyon nem csodálkozom, bár biztosan akad, aki azt várta, hogy egy erőszakos, bántalmazó, mindenkibe belerúgó hatalomgyakorlás és annak csődje után középre áll majd, de nem.
Mi lesz tegnap? – Szénási Sándor jegyzete
25/10/2025 15:11
| Szerző: Szénási Sándor/Klubrádió
| Szerkesztő: Szikora Gábor
O.V. úgy próbálja életben tartani a Nagy Imre-temetésen mondott beszéde mítoszát, hogy közben meg is öli: a mai orosz imperializmus szolgálatát kísérli meg elfedni a szovjet imperializmus elleni egykori szabadságharcával, amiből csak egy olyan élőhalott tántoroghat ki, amibe még a saját politikai igazgatója is belerúg, mondván: 56 arra tanít minket, hogy ne lázadjunk fel soha többé.
A politikát mindig a jelen érdekli, a holnap csak akkor, ha belül esik a választási cikluson, a múlt pedig kizárólag az adott politika legalizálására van szánva. Ahhoz persze, hogy a múlt igazolja a jelent, hamisítani kell, ami természetesen meg is történik. Ezt hívják hivatalosan állami ünnepnek.
56-nak különösen szerencsétlen az utóélete. Ma már úgy tűnik, az emlékezete akkor volt a legerősebb, amikor nem lehetett beszélni róla, és a rendszer sem erőltette az ellenforradalmi verziót, inkább temetett volna mindent, népfelkelést, árulást, megtorlást, mondhatni a hallgatásával hazudott.
A rendszerváltással aztán a forradalom bekerült a legalizációs eszköztárba, megkezdődött a szereplők szétválogatása kommunistákra, utcai harcosokra, állítólagos jobboldali alternatívákra, amelyeket részben Mindszenty képviselt volna, miközben az 1956 nevű történelmi jelenség még azt tudta magáról, hogy szovjet-és rendszerellenes, de baloldali érzületű. Így esett, hogy már az első szabad kormány megtagadta az emlékezést és a koszorúzást bizonyos komcsik esetében, és az MDF-ben külön szekciót nyitott a még élő szélsőjobboldali figuráknak. Az ünnep ezzel meghasonlott, cafatjait pártok hordták szét, és megsemmisült. A Jobbik 2012-ben Pongrácz Gergelyről nevezett el egy érdemkeresztet, Gyurcsány Ferenc miniszterelnökként Nagy Imre képét tartotta a falon.
A zombi létet azonban a Fidesz hozta rá a már a társadalom által is lassan elfeledett forradalomra, amelyről az emberek megértették, hogy nem az ő családi, közösségi, nemzeti emlékezetük terepe többé. O.V. úgy próbálja életben tartani a Nagy Imre-temetésen mondott beszéde mítoszát, hogy közben meg is öli: a mai orosz imperializmus szolgálatát kísérli meg elfedni a szovjet imperializmus elleni egykori szabadságharcával, amiből csak egy olyan élőhalott tántoroghat ki, amibe még a saját politikai igazgatója is belerúg, mondván: 56 arra tanít minket, hogy ne lázadjunk fel soha többé.
A legutóbbi október 23-i ünnepen Magyar Péter hosszan beszélt a valóságos 56- ról, és ezzel sokat tett azért, hogy az ünnep ne legyen annyira irreleváns, hogy azután Orbánt a végnapjait élő Kádár helyébe tegye. O.V. azonban egy olyan fideszes Békemenetté varázsolta volna át az egykori felkelést, ahol ma nem szólnak a fegyverek. 56 nem múlt el, tette még hozzá. De melyik ötvenhatodról beszélsz éppen, kérdezhetnénk, ha nem játszottak volna le egy olyan dalfeldolgozást, amely Zorán kommunista édesapja hitéről szól. A megidézett teszhalott felkacag, zavarodottan körbe bámul, és elnyúlik végül.
A 444.hu összegzése alapján O.V. a beszédében harmincszor beszélt a háborúpártiakról, huszonegyszer a brüsszeli kígyófészekről, a szovjetekről egyszer, az oroszokról egyszer sem, és Putyinról egyszer sem.
1956 RIP.
Szénási Sándor jegyzete a Hetes Stúdió 2025. október 25-i adásában hangzott el. (Ha appon keresztül éri el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a hanganyag meghallgatásához, kérjük, lépjen át a klubradio.hu-ra.)
