A kólásdoboz - Szénási Sándor jegyzete
Havasi Bertalan, Orbán korábbi sajtófőnöke ismét hazatalált. Az újságírói körökben sajtóelhárítónak becézett helyettes államtitkár visszaléphetett volt főnöke szolgálatába, és ez láthatóan több frusztrációjától szabadította meg, legfőképpen a magánytól, amibe a vereség után csöppent.
Havasi Bertalan legyen a Fidesz elnöke! - Kárpáti Iván jegyzete
Nézzük meg a mezőnyt! Orbán Viktor trash celebként sodródik a nyilvánosságban. A bukott miniszterek úgy állnak Magyar Péterrel szemben, mint középiskolás színjátszókör a Broadwayn. A nagy harcosok eltűntek.
Sulyok bűnei - Dési János jegyzete
Sulyok Tamás a Fidesz embere. És nemcsak mióta köztársasági elnök lett, hanem előtte alkotmánybíróként, az Alkotmánybíróság vezetőjeként is.
Aszály – Józsa Márta jegyzete
Víz nem lesz több, vagy az egyik, vagy a másik szomjazik. Szóval úgy tűnik, nem lesz mifelénk se kecske, se káposzta, egy szál sem. Hogy egy szellemi aszály által sújtott klasszikust idézzek: ez az óriási kognitív disszonancia.
Egy déjà vu – Szénási Sándor jegyzete
A helyzet az, hogy Tarr Zoltán nem a valót írta. Az alaptörvény egyáltalán nem kényszeríti a kormányt a MMA-val való egyeztetésre. Egy deklaráltan nemzeti-konzervatív szereplő egyedi döntéshelyzetbe hozása finoman szólva is különös. De itt van az Iványi-féle MET egyházi státuszának visszaállítása is, amiről a miniszter zagyvaságokat beszélt. Ezekről is szó esik Szénási Sándor jegyzetében.
A "Szia, Bálint"-korszak vége – Selmeci János jegyzete
Nem voltam még nem Orbán-rendszerben újságíró, de a feladat talán nem változott olyan sokat. A lelkesedés magánügy, a kritika, a kétkedés és a valóság feltárása viszont kötelesség.
Metszőolló és vadhajtások - Hardy Mihály jegyzete
Tartok tőle, hogy a dossziék egyszerre lesznek hatalmasak és hiányosak – az Orbán-diktatúra összes hagyományát követve.
After – Szénási Sándor jegyzete
O.V. reméli, hogy a politikai halál után is van politikai élet. Hogy a Vadhajtások portál neki igeforrás, azon még a saját körei is meghőköltek egy kicsit, megértvén, hogy a főnökük valamikor menet közben benácult. Én ezen olyan nagyon nem csodálkozom, bár biztosan akad, aki azt várta, hogy egy erőszakos, bántalmazó, mindenkibe belerúgó hatalomgyakorlás és annak csődje után középre áll majd, de nem.
Időutazás – Józsa Márta jegyzete
14/09/2025 08:09
| Szerző: Józsa Márta / Klubrádió
pubGondolatok a nyolcvanas évekről, Pécs környékéről, bányászokról, úttörőkről, és a mai kilátásokról. Tippek, hogy ne legyen sem időutazás, sem nosztalgia, sem extrém turizmus a környéken kirándulni.
Pécsről Sikondára a Komló felé vezető úton töményen lehet találkozni múlttal és jövővel. Az autóbusz Meszesen át kanyarog, ez az egyik városnegyed, ahol egykor bányászok éltek.
Fizetésnapokon százforintosokat dobáltunk szét, mondta nekem egy egykori szénbányász, tetszik tudni, olyankor még a fák is kezicsókolommal köszöntek. A nyolcvanas évekről, pontosabban annak emlékéről van szó, amikor még Baranya megye több települése is virágzó bányaváros, vagy falu volt. Pécsett is két lakótelep őrzi a bányászmúlt, és az egykori privilégiumok alig fellelhető emlékét. Amikor igaz, hogy rendszerint a halállal is való szembenézést jelentette a sújtóléggel fenyegető tárnákban való mindennapi műszak, továbbá a szilikózis és a nehéz fizikai munka összes járulékos betegsége, de nem kellett rezsit fizetni, a gyereknek adott volt a lehetőség tanulni, és bár a szemkörnyékről lemoshatatlan szénpor miatt is minden bányász azonnal felismerhető volt az utcán, ez első sorban társadalmi rangot jelentett.
A Pécs-meszesi, ötvenes évekbeli lakótelepek népe már a hetvenes-nyolcvanas években modernebb tömbházakba költözött, a helyükre többnyire olyan roma családok jöttek, akik közül korábban sokan a környékbeli erdőkben, telepeken laktak. A bányák, később egyéb vállalkozások is felfigyeltek a kihasználatlan munkaerőforrásra, és egész csapatnyi, többnyire beás cigányok váltak szén-, majd uránbányászokká is. Ők voltak azok, akik az akkorra már tehetősebbé váló korábbi generáció lakásait megkapták, és – ahogy azt mondani szokták –, elindultak a polgárosodás útján. Vagy legalábbis a rengeteg nehéz fizikai munkával járó, ám mégis valamilyen megélhetést jelentő rendszeres fizetésig tartó munkássorsig.
A folyamat a rendszerváltásig tartott. Az itt nem vitatandó gazdasági paradigmaváltás egyszerre jelentett, és jelent ma is szociális traumát a mecseki bányászat szereplői számára. A szépséges szerpentineken haladva látszanak a megoldási kísérletek nyomai is: az egykori, zömmel berobbantott bányászaknák környékén kalandparkkal, ilyen-olyan ipari zónák kísérletével próbálkoznak azok a túlélők, akiket általában a rendszerváltás veszteseinek szoktunk nevezni. És akiknek a nyertesek – mert ahol vesztes van, ott nyilván akad valaki nyerő is – közmunkát osztottak vissza.
Több mint harmincöt éves adósságról beszélünk, a sokat említett tudásipar például megoldhatná a térség gondját. Hogy ne legyen sem időutazás, sem nosztalgia, sem extrém turizmus eljutni ma mondjuk Pécsről Sikondára, a korabeli bányászcsemetéknek oly sok örömöt adó egykori úttörőtáborba.
Józsa Márta jegyzete az Útszélen 2025. szeptember 11-i, csütörtöki adásában hangzott el a szerző felolvasásában.
