A repüléstől a rockabillyig suhantunk

Legutóbbi adásunkban a repülés iránti vágyunk nyomába eredtünk. A vágy valószínűleg ősidők óta bennünk van, de a gyakorlati megvalósítása még sokáig váratott magára. A meleg levegő felhajtóerejének jelentőségét csak 1783-ban ismerték fel, amikor meleg levegővel töltött léggömböt készítettek, amivel ketten emelkedtek fel Párizsban és tettek meg 42 km-t a levegőben. Ma már a 4-500 embert szállító repülőgépek sem ritkák, a gépek sebessége pedig egy idő után megállt, a közforgalmi repülésben az óránkénti 850 kilométeres sebesség az átlag. (A szolgálatból 2003-ban kivont francia-brit Concorde szuperszonikus utasszállítók maximális sebessége csaknem 2200 km/h óra volt.)

A repülés tehát nagyon régóta az emberiség bakancslistáján van (Ikarosz és Daidalosz történetét talán mindenki ismeri), persze nem egyedüliként. Második megállónkban arról beszélgettünk, érdemes-e egyáltalán bakancslistát készítenünk, és ha igen, mit írjunk fel rá. Megtudtuk, hogy a divat és az aktualitások elvihetik az ember figyelmét arról, amit igazán szeretne, ami önmaga számára is fontos és hasznos volna. Fontos, hogy reális célokat tűzzünk ki, és fogadjuk el, hogy belebukhatunk, rajtunk kívül álló okok miatt is. Ami viszont a legfontosabb, hogy ismerjük meg önmagunkat, és az alapján határozzuk meg belső vágyainkat. 

Végül pedig arra kerestük a választ, hogyan lehet Magyarországon életben tartani a rockabilly stílust és a kultúráját. Kiderült, hogy a mai középiskolások nem sokat tudnak a műfajról, viszont lelkes rockabillysek azon dolgoznak, hogy minél többen megismerjék, sőt, újabb rockabilly zenészeket neveljenek ki.

Az adást a fenti lejátszóra kattintva hallgathatja meg. Címlapi kép: Wikimedia Commons