„1%
Hetes Stúdió

Egy nyúlfarm mindennapjai - Szénási Sándor jegyzete

10/08/2019 15:02

| Szerző: Szénási Sándor/Klubrádió

A kérdés az, hogy az önfeledt buzizásra mindig is kapható széljobb hivatalos elszabadítása mennyire hat a társadalom egészére. A Washington Post azt írja, egy három évvel ezelőtti felmérés szerint a magyarok 60%-a kiállt az egyenlő jogok mellett, és nehéz elképzelni, hogy azóta drámai zuhanás történt. A lengyeleknél 2001-ben 41% mondta azt, hogy a meleg életforma nem tűrhető, 2017-ben pedig csupán 24%.

2019. augusztus 10. Hetes Stúdió-részlet (2019.08.10. Szénási Sándor jegyzete)
03:29
00:00
Boldog István melegkóla undora, illetve a Coca-Cola melegplakát-kampánya hosszas elemzést kapott a Washington Postban, és nemcsak abból a szempontból, hogy ejnye-ejnye, a posztkommunista országokban milyen lassan változnak bizonyos trendek, hanem két kutató, Connor O’Dywer és Hadly Renkin azt is vizsgálta, miféle erők tartják például a magyar társadalom egy részét is saját előítéletei fogságában.

A tények azt mutatják, hogy Lengyelországban és Magyarországon 2005, illetve 2010, tehát a Jog és Igazságosság és a Fidesz hatalomra kerülése óta nőtt a populista nyomás, abszolút összefüggésben a kormányok nyílt vagy burkolt melegellenességével. A lengyel kormánypárt elnöke Jaroslaw Kaczyński azt mondta, hogy az LMBT ideológia import, vagyis idegen áru, mondhatni idegenszívűség, ami a nemzet és az állam létét fenyegeti. A jobboldal Gazeta Polska ezen úgy próbál meg segíteni, hogy „ LMBT free zone” feliratú kitűzőket osztogat, és haszonnal, hiszen egész tartományok nyilvánították már magukat melegmentes  zónáknak. Ez nálunk még nincs, a lengyel politikus megközelítése Kövér Lászlónál a sötétség egy másik árnyalatát öltötte annak a reménynek a kifejezésével, hogy egy normális homoszexuális tudja, hol a helye, és nem gondolja, hogy egyenrangú lenne. Azt, hogy ez „csak” az állampolgári jogokra vonatkozik-e, vagy a magyarságteljesítményre is, a Kaczynski-féle szavaknál kevésbé tudható, bár ez mindegy is.

A kérdés az, hogy az önfeledt buzizásra mindig is kapható széljobb hivatalos elszabadítása mennyire hat a társadalom egészére. A Washington Post azt írja, egy három évvel ezelőtti felmérés szerint a magyarok 60%-a kiállt az egyenlő jogok mellett, és nehéz elképzelni, hogy azóta drámai zuhanás történt. A lengyeleknél 2001-ben 41% mondta azt, hogy a meleg életforma nem tűrhető, 2017-ben pedig csupán 24%. Vagyis - mondja Conor O’Dywer professzor, a University of Florida tanára - ez a két társadalom toleránsabb lett, ám sérülékenyebb is, magyarul kitettebb a homofób propagandának. Ha jól értjük, ez azt jelenti, hogy a közvélemény, ha békén hagyják, a napi tapasztalatok alapján elfogadóbb, egy pontig meggyőzhetőbb lehet, ezt a folyamatot azonban képes megzavarni a politikai elit mintája, az meg főleg, hogy az eddig valahol lent, a koszos vizek fölött lebegő durva szélsőségek milyen magabiztosan uralják a kormánypárti nyilvánosságot. Lehet, hogy mi tévedünk, az igazság pedig odaát van?

A már idézett Conor O’Dywer azt is mondja, hogy a melegjogokat támogató multik, például a Coca-Cola is, nagyon korlátozottan képesek hatni, voltaképpen csak karcolják a felszínt, azzal ugyanis, hogy az ezekben az országokban még fellelhető olcsó munkaerőre támaszkodnak, függő helyzetbe kerülnek a közbeszédet alakító politikai valóságtól. Jók a melegplakátok, de gyorsabban tűnnek el, mint ahogy jöttek.

A kísérletezés pedig a magyar társadalom nyúlfarmján folytatódik: mennyire etethető a választó a melegellenes dumákkal, és ha rájuk harap, milyen politikai haszon származhat ebből. Az amerikai lap azt írja, a teszt Lengyelországban már bejött, a migráns helyét lassan átveheti a nemzetromboló homoszexuális, míg Magyarországon még mindkét sárgarépa ott lóg a lakosság feje fölött.

Tessék választani.

Szénási Sándor jegyzete a 2019. augusztus 10-i Hetes Stúdióban hangzott el.