Csak tömören, kevesebb dumát – Szénási Sándor jegyzete
6/12/2025 15:11
| Szerző: Szénási Sándor/Klubrádió
| Szerkesztő: Szikora Gábor
Az ég szerelmére, hiszen egy félfordulat már megtörtént, a rezsim és az ő ura egyre nyíltabban, egyre durvábban fenyeget, egyre kevésbé csomagolja nemzeti érdekbe a saját érdekeit, igaz, a hamisítás, a csalás, a gátlástalan hazudozás, sőt a társadalomnak szóló hízelkedés is ott marja, roncsolja a társadalom maradék ítélőképességét. Márpedig a hazugság lehet pusztítóbb, mint a verőlegények vicsorgása.
Egy sepsiszentgyörgyi fórumon valaki azt kérdezte Lázár Jánostól, hogy milyen érzés volt kezet fogni egy körözött háborús bűnös diktátorral, amely kézen, nem mellesleg töméntelen vér szárad.
Gyors felismerőképességének hála, a miniszter azonnal ráismert a kérdező által gondosan körberajzolt figurára, de különben is, mostanában két, jelentősnek mondott parolázáson esett át, és a másiknak, Trumpnak bár sok minden szárad a kezén, de vér nem. Maradt Putyin. Mármost vele kapcsolatban L.J. azt mondta, hogy neki nincs joga felülbírálni az oroszok választását, Vlagyimir Vlagyimirovics pedig 1999-óta vezeti az országot: nem lenne ott, ahol, ha a népe őt nem akarná.
A magyar ember már semmitől nem ájul el, ami a politikából hömpölyög feléje, szaglását, puszta önvédelemből, már régen leépítette, tehát ezt a lázári mondást is rezzenetlenül fogadja. A saját mentális egészsége érdekében azért magában hozzáteszi: Jani. Én értem, hogy te azt a kezet fogod meg, amit a főnököd eléd lök, de annyi még a te leghülyébb hívednek is világos, hogy egy diktatúrában a nép legfeljebb választási biodíszlet, az, hogy ő a zsarnokát szereti, vagy retteg tőle, mellékszál. Illetve annyiban mégsem, hogy a szeretetből ki lehet ábrándulni, mert az saját választás, de a félelmet kívülről nyomják az agyadba, és kívülről tartják ébren. Ezért egy diktátornak az a jobb, ha majréznak tőle.
Vagyis annak, hogy L.J. a putyini rezsimet választási demokráciának hamisítja, semmi értelme, miközben komoly matematikai modellek is kimutatták, hogy a 2016-os, és a 2024-es orosz választást biztosan elcsalták, az utóbbinál Putyin legalább 31,6 millió hamis szavazatot kapott.
A miniszter aztán kissé magához tért, és azt mondta, a politika pragmatikus, nem szabad hőbörögni vagy flegmázni. Mondjuk, ez is marhaság, nem mindenki hiszi azt, hogy a politika értékmentes, de mondatnak rövidebb, így kevesebb benne a hülyítés. És ez lenne a lényeg.
Hogy legyen már egy kis csönd. Vagy legalább félig mély csönd, és félig lárma, ahogy Ady írja.
Nem sok az, amit kérnénk: kevesebb dumát, kevesebb hazudozást, kevesebb körítést a parasztvakításhoz. Lázár ugyanis azt is állíthatta volna, hogy Putyinnal a nyugati vezetők Ukrajna megtámadása után is beszéltek, és ez igaz is. Kezet ugyan nem fogtak vele, tehát nem személyes kontaktusról volt szó, de éppen a szent pragmatizmus nevében megpróbáltak vele dűlőre jutni. Senki nem kezdett hadoválni az orosz lélekről, a putyini választási rendszer demokratikus mivoltáról, meg arról a hülyeségről, hogy ha Lázár (meg a főnöke, meg még féltucat minisztertársa) nem fog meg egy véres kezet, azzal felülbírálja a nem létező orosz népszuverenitást.
Az ég szerelmére, hiszen egy félfordulat már megtörtént, a rezsim és az ő ura egyre nyíltabban, egyre durvábban fenyeget, egyre kevésbé csomagolja nemzeti érdekbe a saját érdekeit, igaz, a hamisítás, a csalás, a gátlástalan hazudozás, sőt a társadalomnak szóló hízelkedés is ott marja, roncsolja a társadalom maradék ítélőképességét. Márpedig a hazugság lehet pusztítóbb, mint a verőlegények vicsorgása.
Hagyjuk tehát a dumát, a hantát, a sódert, a halandzsát, a rizsát, a süketelést, a vakert, a handabandát.
Ezt persze igazából nem is a Lázár & Co-nak mondom, mert nekik minek? Hanem a hazugság bűzétől még csak félig kábultaknak.
Ne vegyetek Orbántól drogot.
