A csőszkunyhó – Szénási Sándor jegyzete

Panyi Szabolcs ebben a pillanatban egy 1948-as októberi történet remake-jének akaratlan szereplője. Az ősvádat anno a kommunista Rajk László külügyminiszter ellen a kommunista rezsim tákolta össze: eszerint Rajk jugoszláv kém, aki egy paksi csőszkunyhóban találkozott jugoszláv és nyugati ügynökökkel. A "nyugati" ügynökök nyilván a tutiság miatt lettek odapakolva, a latin corfirmatio ellentéte értelmében, mert amíg ez a protestáns egyházakban a hit megerősítését jelenti, a Rákosi-rendszerben a hazugság tetézését.

De ez csak mellékszál. Panyit Gulyás miniszter nevezte ukrán kémnek,  aki egy idegen állammal együttműködve dolgozik a hazája ellen. Az Orbán-rezsim módszerei változatosak, de a kémvádat eddig mellőzték az ellenfeleikkel szemben, ám a végítéletek idejében járunk, ahol szinte minden kés előkerülhet a konyhafiókból. S ha már Gulyás ennyire mélyen belenyúlt a filéző és csontozókések közé, rögtön talált még két kémet, két tiszás informatikus személyében. Meg kell jegyezni, hogy maga a vád, bár finomított megfogalmazásban, Magyar Péter ellen is felmerült, ez ügyben Orbán egy titkosszolgálati jelentést emlegetett, ami azóta sem került elő. O.V. vagy feledékeny, vagy a jelentés nem is létezik, vagy a hamisítás megint rosszul sikerült. De az is lehet, hogy itt is az üres szoba jelenséggel állunk szemben, nem fontos, hogy Magyar állítólagos drogozásáról legyen felvétel, elég emlegetni, hátha megragad az agyakban.

A kémügy is ilyen. Pont annyira bizonyított, mint a csőszkunyhóban árulkodó Rajk esete, vagyis sehogy, de hát a konyhafiók vágóállományát egyre gyorsabban ürítő rendszer már régen nem ad semmilyen látszatra: egy ingatag hazugságra újabb dőlékeny kamu épül, arra megint egy bomlékony blöff, végül egy huszöt emeletes koholmánytömb imbolyog a levegőben, készen arra, hogy levesse magát a mélybe.

Gulyás miniszter most ott tart, hogy Ukrajna kémeket épített be a Tiszába, míg korábban az volt a mondás, hogy a párt Berlin tákolmánya, most meg, hogy Kijev meg akarja támadni szeretett hazánkat, ami ugye azt jelentené, hogy saját kémeit támadná meg. Ami persze marhaság, de nem ez számít, hanem csak az, hogy elterjedjen.

Orbánék most láthatóan mindent az ukrán kártyára tesznek fel. Egyre vadabbul, egyre ingerültebben. O.V. e pillantban ott tart, hogy követeli Zelenszkijtől az ügynökei visszahívását, három terrortámadással vádolja meg, hazai ellenfeleit kémnek bélyegzi, elzárja a gázszállítást a keleti szomszédtól, és egy utonállással elrabolja egy ukrán bank pénzét és aranyát.  

Az ukrán vezetés hergelése, piszkálása, vádolása, provokálása egyre durvább, és egyre inkább látszik, hogy O.V., mintha elment volna az esze, mindenáron egy komoly konfliktusba akarja beugratni Kijevet, amiben ő majd a haza megmentőjeként léphet fel. A béke embere jelenleg egy fegyveres összecsapás esélyét növeli tiszta erőből, amiből csak a hülye nem látja, ki itt a háborúpárti, ha a hatalom megtartása a tét.

Ám, mint már említettük, a hazugsággyár túlépíti, túltolja a koholmányait, abban a reményben, hogy hiteltelenül is beépül az emberek tudatába. Végül is a pestisnek sincs semmi értelme, mégis fertőz. Csakhát mégiscsak van egy pont, ahol a logika egyszercsak megveti a lábát, és pont ott, ahol a hazugság túltermelése saját paródiáját állítja elő. Akkor sokan hirtelen elfelejtik a félelmet, és elkezdenek röhögni.

Na nem mindenki. Annyira azért nem habostorta.

Szénási Sándor jegyzete a március 28-i Hetes stúdióban hangzott el, meghallgathatják a fenti lejátszóra kattintva. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a jegyzet meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)