A néző, aki ott sem volt - Szénási Sándor jegyzete
Engem például a Melania nevű jelenségből semmi sem érdekel, és ezzel nem vagyok egyedül.
Mennyezet – Józsa Márta jegyzete
Gondolatok egy kórházban készült fotó kapcsán. „… itt naponta rászakadhatna egyesekre a mennyezet, az óriási hazugságok okán, de valamiért nem teszi. Jól működhetnek Magyarország fölött az égi tetőfedők …”
Annyit érünk amennyink nincs - Dési János jegyzete
Cigány itt az, akinek ebből elege van. Nyilván félrevezetett cigány, ha ezt nem akarja. Mert ha okos cigány lennénk, akkor a külügyminiszterrel repkednénk, közben pezsgőt kortyolnánk a kaviárhoz, hiszen magasan iskolázottak lennénk, akiknek fentről, onnan látszana, hogy nem térkép e táj, s a magasból még megvan az ország.
Még gombócból is sok – Rózsa Péter jegyzete
Még gombócból is sok a 16, nemhogy 16 ilyen évből! Bocsánat Szabó István nevű facebook-os posztoló olvasótól, hogy elloptam a péntek reggel közzétett gondolatát, de annyira találó, hogy folytatnám is nyomban.
Az abszurdum is stagnál – Selmeci János jegyzete
Abszurdum, hogy, 3,5 év gazdasági stagnálás után még mindig több mint 30 százalékon áll a kormánypárt, sőt akár még nyerhet is, a gazdasági miniszter pedig nem új munkát keres, vagy legalább egy számológépet valahol, hanem a Facebookon ír top tízes (bocsi, kilences) listát arról, hogy ki a nagyon hülye, és nincs rajta a kormány.
Sakkjátszma, vagy szétesett kampány - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a pillanat, amikor az ember megáll, visszatekeri fejben az elmúlt heteket, és felteszi a kérdést: ez most zseniális sakkjátszma, vagy egyszerűen szétesett a kampány? Mert amit Lázár János produkál, az kétféleképpen értelmezhető. És egyik sem megnyugtató.
Pandadiplomácia - Józsa Márta jegyzete
Keleti nyitás ide vagy oda, itthon is jó lenne valamilyen célszerű szimbólumot találni a faunánkban, hogy nehogy elbízzuk magunkat, legyen valami újabb aggódni való.
Vörös kód – Józsa Márta jegyzete
Nem is rossz ötlet, húzzanak el valamennyien melegebb éghajlatra, abba a megérdemelt kilenc körbe, amelyre Dante főműve utal. Addig is félve dideregjen a nincsteleségbe taszított, vagy abban hagyott polgártársainkkal együtt mindenki, aki felelős az elnéptelenedő, lecsúszott régiók magára hagyásáért, a nyomorgók lenézéséért, az őket segítők üldözéséért, és a rablásra alapozott hatalmi cinizmusért.
Most őszintén, ha Ókovács... – Arató András írása
22/01/2024 10:35
| Szerző: Arató András
Hősünk igazi és plurális demokrata, noha analógiájának értelmét alapos kutatómunka után sem leltük fel.
Most őszintén,
ha Ókovács
(és ez nem egy fohász, hanem egy beosztás – mondanánk, ha nem tartózkodnánk a nevekkel való viccelődéstől), tehát Ókovács Szilveszter, a fidesztévés száguldó propagandistából örökös Operaház direktorrá avanzsált kulturmisszionárius (igen, az is egy póz, nem is kényelmetlen, ha van a bőrnek megfelelő vastagsága) íróvá vált, pontosabban átíróvá, konkrétan korrigátorrá, mert egy Molière nevű külföldi szerzőnek Az úrhatnám polgár című darabja előadásán majdnem malőr esett meg, szóval őszintén, érdekes ez még?
Hát persze hogy érdekes, hiszen a hősökről meg kell emlékezni.
Történt ugyanis, hogy a darabban Jourdain úr, a ki tudja miből, ámde hirtelen meggazdagodott polgár a vagyonnal együtt műveltséget nem, ámde sznobizmust bőséggel magára szedő tahó pojáca egy méretes gyémántot ajándékoz az arájának. Már ez is problematikus a NER fejlődésének aktuális stádiumában, ám az, hogy a főszereplőt alakító színészt történetesen Mészárosnak hívják, a fizikából is ismert interferencia jelenséget okozná – kész skandallum. Ennek megakadályozásának kényes, ámde felelősségteljes feladata az Operaház direktorára hárult, aki a kihívásnak egy lila tollal eleget is tett. Minthogy Ókovács a testével megvédte őket, Lölő & Andika nem került színre. És biztos, ami biztos, a tarló szó is a kukában végezte.
A jeles operista, nem úgy, mint Dugovics Titusz, nyilatkozott a hőstette után: „Ha másik magyar milliárdos lett volna kéretlen céltáblává, és/vagy például egy Bajnai nevű színész került volna »véletlenül« ebbe a helyzetbe, vagy valaki folyton Klárát kiabálna Kleopátra helyett, esetleg feltűnik egy márki, aki folyton zajong, azt is kiszedetem”. Kellő eréllyel fellépett hát a direktor, minthogy úgy érezte, Tarnóczi Jakabék (a rendező) változata egyetlen magyar milliárdosra készült el, amivel választási kampány eszközévé silányította volna az előadást, és „hülyének nézte a megrendelőt”.
Hősünk igazi és plurális demokrata, noha analógiájának értelmét alapos kutatómunka után sem leltük fel. Bajnai nevű színészről és/vagy milliárdosról nem tudunk, az Antonius és Klára című darabot nem ismerjük, ami pedig de Sade márki kalandjait illeti, hát a gender-őrület ellen már az óvodában fel kell lépni.
Régebben a direktorok a szemöldöküket szedették ki.
Ellenben megnéztük, mit dob fel a gugli a Mészáros szóra, akár kicsi, akár nagy kezdőbetűvel írjuk. Nos, az eredmény e következő: nem Mészáros Márta filmrendező, Mészáros Ági színész, Mészáros Ferenc (Bubu) futballkapus, még csak nem is egy húsipari dolgozó sztahanovista rekordja jelenik meg a képernyőn, hanem a következők: Mészáros Lőrinc vállalkozó, Várkonyi Andrea, Mészárosné Kelemen Beatrix, Mészáros Ágnes (nem Ági), Tiborcz István és más tagjai a Családnak, továbbá a „hát kicsoda maga, hogy engem zaklat?” meg a „legyetek bátorak” típusú idézetek. És persze Ókovács Szilveszter. Mark Zuckerberg természetesen sehol sincs.
Van még mit kiszedetni a NER töretlen fejlődésének rögös útján.
