Európa és én – Selmeci János jegyzete
Nekem Európa egy boldog összenézés, amikor felszállunk a repülőre, a külföldön hallott magyar szavak, az élmény, hogy szívesen látnak minket a szicíliai kocsmától a bécsi kávézóig mindenhol, látni, hogy azért máshol sem Kánaán az élet, és ez aztán tényleg közös bennünk, ahogy a külföldre szakadt barátok és családtagok is, akik hálisten nem vesznek el, hazajönnek, elmegyünk hozzájuk, tanulunk a sorsukból, és persze azokéból is, akiknek Európa még az olcsó fapadossal is messze van.
Alkotmányos demagógia – Hardy Mihály jegyzete
Unalomig ismétlik: "no war, no gender, no migration." Faék egyszerűségű rémisztgetés, de a jelek szerint bizonyos emberekre mégis hatása van. Különösen most, a választási kampányban pörgetik ezerrel. Akármennyibe is kerül, pénz nem számít. Dől a kormányzati megrendelés a Facebook-os és Youtube-os Fidesz-kampányvideók sugárzásáért.
A nagy pénztárca – Rózsa Péter jegyzete
Az egyik legnagyobb hiba, hogy az elmúlt húsz évben a kormányok mindegyike szinte kizárólag az anyagi előnyök szempontjából értelmezte az európai uniós tagságot. Ezt a Fidesz-kormány azzal fejelte meg, hogy végtelenül lebutított, primitív kommunikációval rohanta le a lakosságot, ennek következtében jelentős tömegek számára az EU nem jelent mást, mint egy nagy pénztárcát, s ezzel egyidőben Magyarország ellenségét.
Magyar Péter megette az ellenzéki tortát – Kárpáti Iván jegyzete
Tömegek akarják leváltani az ellenzéket Orbánnal együtt, kár ezt tagadni. Hogy mennyire lehet közvéleményt szondázni ilyen viharban, az persze más kérdés. Szerencsére két hónap múlva világos számokat kapunk.
Az “ellenségeskedés ördöge” – Dési János jegyzete
Fejtő Ferenc bölcs ember volt, és elég jól ismerhette az “ellenségeskedés ördögét” – nemhiába óvott ettől. Arra azonban ő sem számított, hogy az ördög ezúttal megint piros-fehér-zöld mackóruhát húz magára, időnként Louis Vuitton kiszerelésben – és innen indul az európai értékek elleni támadásra.
Game over - Józsa Márta jegyzete
Győzelmi jelentés következik. Magyarország, vagy a kormánya, vagy leginkább a miniszterelnök személyesen legyőzte a szegénységet.
Cifraszűr és alibibeszédek – Neuman Gábor jegyzete
Véletlenül a köztévé egyik csatornáját néztem, elbambultam. A Hungarikum Díjátadó Gála ment, Navracsics Tibor állt a színpadon. Olyan volt az egész, mintha a '70-es évek valamelyik május elsejéjén ünnepi beszédet mondott volna Korom elvtárs, vagy Berecz elvtárs...
Szegény éhes magyar választó lakomája
És akkor jött Magyar Péter, aki eddig nem volt rajta az étlapon, bár nem tűnik tökéletesen finomnak, és félelmetesen hasonlít is az egyik korábbi főételre, de a reménytelenül éhes ellenzéki választóknak, akikkel már tényleg minden rosszat megetettek, most reményt ad arra, hogy legalább egy kicsit jól lehet lakni.
Most őszintén, ha Ókovács... – Arató András írása
22/01/2024 10:35
| Szerző: Arató András
Hősünk igazi és plurális demokrata, noha analógiájának értelmét alapos kutatómunka után sem leltük fel.
Most őszintén,
ha Ókovács
(és ez nem egy fohász, hanem egy beosztás – mondanánk, ha nem tartózkodnánk a nevekkel való viccelődéstől), tehát Ókovács Szilveszter, a fidesztévés száguldó propagandistából örökös Operaház direktorrá avanzsált kulturmisszionárius (igen, az is egy póz, nem is kényelmetlen, ha van a bőrnek megfelelő vastagsága) íróvá vált, pontosabban átíróvá, konkrétan korrigátorrá, mert egy Molière nevű külföldi szerzőnek Az úrhatnám polgár című darabja előadásán majdnem malőr esett meg, szóval őszintén, érdekes ez még?
Hát persze hogy érdekes, hiszen a hősökről meg kell emlékezni.
Történt ugyanis, hogy a darabban Jourdain úr, a ki tudja miből, ámde hirtelen meggazdagodott polgár a vagyonnal együtt műveltséget nem, ámde sznobizmust bőséggel magára szedő tahó pojáca egy méretes gyémántot ajándékoz az arájának. Már ez is problematikus a NER fejlődésének aktuális stádiumában, ám az, hogy a főszereplőt alakító színészt történetesen Mészárosnak hívják, a fizikából is ismert interferencia jelenséget okozná – kész skandallum. Ennek megakadályozásának kényes, ámde felelősségteljes feladata az Operaház direktorára hárult, aki a kihívásnak egy lila tollal eleget is tett. Minthogy Ókovács a testével megvédte őket, Lölő & Andika nem került színre. És biztos, ami biztos, a tarló szó is a kukában végezte.
A jeles operista, nem úgy, mint Dugovics Titusz, nyilatkozott a hőstette után: „Ha másik magyar milliárdos lett volna kéretlen céltáblává, és/vagy például egy Bajnai nevű színész került volna »véletlenül« ebbe a helyzetbe, vagy valaki folyton Klárát kiabálna Kleopátra helyett, esetleg feltűnik egy márki, aki folyton zajong, azt is kiszedetem”. Kellő eréllyel fellépett hát a direktor, minthogy úgy érezte, Tarnóczi Jakabék (a rendező) változata egyetlen magyar milliárdosra készült el, amivel választási kampány eszközévé silányította volna az előadást, és „hülyének nézte a megrendelőt”.
Hősünk igazi és plurális demokrata, noha analógiájának értelmét alapos kutatómunka után sem leltük fel. Bajnai nevű színészről és/vagy milliárdosról nem tudunk, az Antonius és Klára című darabot nem ismerjük, ami pedig de Sade márki kalandjait illeti, hát a gender-őrület ellen már az óvodában fel kell lépni.
Régebben a direktorok a szemöldöküket szedették ki.
Ellenben megnéztük, mit dob fel a gugli a Mészáros szóra, akár kicsi, akár nagy kezdőbetűvel írjuk. Nos, az eredmény e következő: nem Mészáros Márta filmrendező, Mészáros Ági színész, Mészáros Ferenc (Bubu) futballkapus, még csak nem is egy húsipari dolgozó sztahanovista rekordja jelenik meg a képernyőn, hanem a következők: Mészáros Lőrinc vállalkozó, Várkonyi Andrea, Mészárosné Kelemen Beatrix, Mészáros Ágnes (nem Ági), Tiborcz István és más tagjai a Családnak, továbbá a „hát kicsoda maga, hogy engem zaklat?” meg a „legyetek bátorak” típusú idézetek. És persze Ókovács Szilveszter. Mark Zuckerberg természetesen sehol sincs.
Van még mit kiszedetni a NER töretlen fejlődésének rögös útján.
