Leomló bástyák - Rózsa Péter jegyzete
Elképesztő milyen gyorsan omlanak le ennek a 16 évnek a bástyái. Az is elképesztő – bár ez igen erős magyar értelmiségi hagyomány –, hogy ezzel együtt hogyan jelentkeznek a huhogók, a még el sem kezdett reformok azonnali bírálói.
A görénykurzus vége - Szénási Sándor jegyzete
Az első reakció persze a kussolás, amint azt a TV2 Tények című műsora oly szépen előadta: öt nyögvenyelős perc a választásról, aztán baleset, sorozatgyilkosság, ha több idejük lett volna, még a pitypangok is kinyílnak náluk.
A másik serpenyő - Kárpáti Iván jegyzete
Nézzük, mi van a másik serpenyőben! A magyarok Szlovákiában egy földrajzilag hosszan elterülő, de vékony sávban élnek délen. Ahogy keletre haladunk egyre szegényebb, lemaradó térségekben, ahová a szlovák állam nem sok forrást juttat.
Ábrándos szemekkel a rendszerváltás felé - Dési János jegyzete
Ilyet még nem láttam: sok tízezer fiatal és mérsékelten fiatal ünnepelt. Idegenek öleltek meg más idegeneket, boldogan, akik mégiscsak mi vagyunk, pacsit adtunk egymásnak, miközben a tömegben lassan araszoló autók a "mocskos Fidesz" esetleg a "ruszkik haza" ütemére nyomták a dudát.
Kritikus tömeg – Józsa Márta jegyzete
Ezt az eredetileg a nukleáris láncreakció kialakulásra használt fizikusi szakkifejezést társadalmi kontextusban arra a küszöbértékre használjuk, ahol egy kisebbségi vélemény vagy viselkedés hirtelen széles körben elterjedtté válik. Választási összefüggésben a végre valóban megképződött ellenzékre. Itt állunk most, ebben a pillanatban még nem tudjuk, hol is. Mindenesetre órákra egy eddig meg nem tapasztalt jelenség előtt.
Vizsga előtt – Kárpáti Iván jegyzete
Holnap van az a pillanat, amikor a politika végre visszakerül oda, ahová való: az emberek kezébe. Legalább egy napra. Nincs magyarázat, nincs kifogás, csak Te vagy, meg az a papír. A történelemben még soha nem azok döntöttek, akik otthon maradtak.
Meguntunk félni, kockacukor – Selmeci János jegyzete a választásra
Az elmúlt években a politikai hatalom leuralta a közéletet. Egészségtelen mértékben határozta meg a gondolkodásunkat: hogy miről és milyen szavakkal beszélünk, hogyan viszonyulunk egymáshoz, sőt azt is, hogy önmagunkat miként határozzuk meg hozzá képest.
A kémsztori folytatódik - Hardy Mihály jegyzete
Ha ritkán is, de megfordultam az elmúlt években Brüsszelben az Európai Unió központjában. Minden alkalommal elhangzottak olyan pletykák, hogy ez vagy az a magyar képviselő egy külföldi, értsd kínai, orosz vagy ki tudja még milyen titkosszolgálatnak (is) dolgozik.
Arató András: Dé Dúró be, El Simon el
6/11/2023 18:32
| Szerző: Arató András
"A NER töretlen fejlődésének ez egy aranybetűs napja, demokráciánk kiszélesedésének nagyszerű fejezete, midőn most először tett magáévá a kormány egy, az oppozícióból érkezett javaslatot, egyrészt bizonyítva saját nyitottságát a bárhonnan érkező országépítő ötletek iránt, másrészt most először volt az ellenzéknek olyan felvetése, ami nem a haza számos ellenségének az érdekeit szolgálja."
Népi- alias illiberális demokráciánk töretlen fejlődésének jeleként értelmezhetjük azt a jelenséget, amikor a társadalmi igazságtalanságok következményeként műveltséget megszerezni nem tudó, ámde feltörekvő, ambiciózus, a közösségért tenni akaró emberek végre lehetőséget kapnak arra, hogy a bukott szellemi arisztokrácia egy-egy darázsfészkéből sajátkezűleg rúgjanak ki igazgatókat, az illetők alkalmasságától függetlenül. Végre olyan országban élhetünk, ahol egy Csák rendelkezik a Nemzeti Múzeum igazgatójának sorsa felől. Ennek a miniszternek az innovativitása már akkor bebizonyosodott, amikor fülében viasszal a szirén szigetek veszélyes vizein hajózva világossá tette, nemcsak a történelem, hanem az irodalom is átírható.
Ráadásul ezt az első látszatra drasztikusnak tűnő humánpolitikai intézkedését indoklással látta el, ami a fejlett NER-ben egyáltalán nem szükséges, miáltal szokatlan megoldás. Lehetetlenné vált az együttműködésük, minthogy a múzeumi direktor beengedte a kiskorúakat a buzeráns propaganda határmezsgyéjén lavírozó Nemzetközi Sajtófotó kiállításra egy meglehetősen gyenge hivatkozással, miszerint a teremőrök nem kérhetik el a látogatók személyi igazolványát. Pedig ő maga, Csák, személyesen vette a vállára a fáradságot, és rendeletet alkotott a kiskorúakat az óvodáskori nemátalakításokkal és a melegpropagandával szemben született korszakos törvény konkrét végrehajtásáról. L. Simonnak azonnal törvénymódosítást kellett volna benyújtania a személyi igazolványok jogállapotának módosítására, és akkor már másnap reggel maga szelektálhatta volna az érkezőket. Nemcsak nem lépett megfelelően, hanem még viccelődött is, márpedig egy kultuszminiszter olyan bajuszt hord, amilyen nő neki.
Vegyük észre, a pillanat nagyszerűsége más dimenziókkal is rendelkezik. Az egész folyamat kezdeményezője egy ellenzéki politikus, a könyvek újra hasznosításának nagy barátja, pontosabban barátnője volt. A NER töretlen fejlődésének ez egy aranybetűs napja, demokráciánk kiszélesedésének nagyszerű fejezete, midőn most először tett magáévá a kormány egy, az oppozícióból érkezett javaslatot, egyrészt bizonyítva saját nyitottságát a bárhonnan érkező országépítő ötletek iránt, másrészt most először volt az ellenzéknek olyan felvetése, ami nem a haza számos ellenségének az érdekeit szolgálja. Talán már meg is leltük a politikusasszonyság személyében a Nemzeti Múzeum következő direktorát.
Csák miniszter az elbocsájtó szép üzenetében elismerte L. Simon korábbi érdemeit, feltételezhetően különösen azt, amikor megszavazta az ún. gyermekvédelmi törvényt.
