Mennyezet – Józsa Márta jegyzete
Gondolatok egy kórházban készült fotó kapcsán. „… itt naponta rászakadhatna egyesekre a mennyezet, az óriási hazugságok okán, de valamiért nem teszi. Jól működhetnek Magyarország fölött az égi tetőfedők …”
Annyit érünk amennyink nincs - Dési János jegyzete
Cigány itt az, akinek ebből elege van. Nyilván félrevezetett cigány, ha ezt nem akarja. Mert ha okos cigány lennénk, akkor a külügyminiszterrel repkednénk, közben pezsgőt kortyolnánk a kaviárhoz, hiszen magasan iskolázottak lennénk, akiknek fentről, onnan látszana, hogy nem térkép e táj, s a magasból még megvan az ország.
Még gombócból is sok – Rózsa Péter jegyzete
Még gombócból is sok a 16, nemhogy 16 ilyen évből! Bocsánat Szabó István nevű facebook-os posztoló olvasótól, hogy elloptam a péntek reggel közzétett gondolatát, de annyira találó, hogy folytatnám is nyomban.
Az abszurdum is stagnál – Selmeci János jegyzete
Abszurdum, hogy, 3,5 év gazdasági stagnálás után még mindig több mint 30 százalékon áll a kormánypárt, sőt akár még nyerhet is, a gazdasági miniszter pedig nem új munkát keres, vagy legalább egy számológépet valahol, hanem a Facebookon ír top tízes (bocsi, kilences) listát arról, hogy ki a nagyon hülye, és nincs rajta a kormány.
Sakkjátszma, vagy szétesett kampány - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a pillanat, amikor az ember megáll, visszatekeri fejben az elmúlt heteket, és felteszi a kérdést: ez most zseniális sakkjátszma, vagy egyszerűen szétesett a kampány? Mert amit Lázár János produkál, az kétféleképpen értelmezhető. És egyik sem megnyugtató.
Pandadiplomácia - Józsa Márta jegyzete
Keleti nyitás ide vagy oda, itthon is jó lenne valamilyen célszerű szimbólumot találni a faunánkban, hogy nehogy elbízzuk magunkat, legyen valami újabb aggódni való.
Vörös kód – Józsa Márta jegyzete
Nem is rossz ötlet, húzzanak el valamennyien melegebb éghajlatra, abba a megérdemelt kilenc körbe, amelyre Dante főműve utal. Addig is félve dideregjen a nincsteleségbe taszított, vagy abban hagyott polgártársainkkal együtt mindenki, aki felelős az elnéptelenedő, lecsúszott régiók magára hagyásáért, a nyomorgók lenézéséért, az őket segítők üldözéséért, és a rablásra alapozott hatalmi cinizmusért.
A mindenható állam jóindulata
A rezsistopot hatalmas tettként állítják be, pedig valójában beismerés. Annak beismerése, hogy a társadalom jelentős része már nem bír el egy kicsivel magasabb számlát sem. Hogy a tartalékok elfogytak, hogy a "rezsivédelem" nem stabilitást teremtett, hanem egyensúlyozást a szakadék szélén.
Arató András: Dé Dúró be, El Simon el
6/11/2023 18:32
| Szerző: Arató András
"A NER töretlen fejlődésének ez egy aranybetűs napja, demokráciánk kiszélesedésének nagyszerű fejezete, midőn most először tett magáévá a kormány egy, az oppozícióból érkezett javaslatot, egyrészt bizonyítva saját nyitottságát a bárhonnan érkező országépítő ötletek iránt, másrészt most először volt az ellenzéknek olyan felvetése, ami nem a haza számos ellenségének az érdekeit szolgálja."
Népi- alias illiberális demokráciánk töretlen fejlődésének jeleként értelmezhetjük azt a jelenséget, amikor a társadalmi igazságtalanságok következményeként műveltséget megszerezni nem tudó, ámde feltörekvő, ambiciózus, a közösségért tenni akaró emberek végre lehetőséget kapnak arra, hogy a bukott szellemi arisztokrácia egy-egy darázsfészkéből sajátkezűleg rúgjanak ki igazgatókat, az illetők alkalmasságától függetlenül. Végre olyan országban élhetünk, ahol egy Csák rendelkezik a Nemzeti Múzeum igazgatójának sorsa felől. Ennek a miniszternek az innovativitása már akkor bebizonyosodott, amikor fülében viasszal a szirén szigetek veszélyes vizein hajózva világossá tette, nemcsak a történelem, hanem az irodalom is átírható.
Ráadásul ezt az első látszatra drasztikusnak tűnő humánpolitikai intézkedését indoklással látta el, ami a fejlett NER-ben egyáltalán nem szükséges, miáltal szokatlan megoldás. Lehetetlenné vált az együttműködésük, minthogy a múzeumi direktor beengedte a kiskorúakat a buzeráns propaganda határmezsgyéjén lavírozó Nemzetközi Sajtófotó kiállításra egy meglehetősen gyenge hivatkozással, miszerint a teremőrök nem kérhetik el a látogatók személyi igazolványát. Pedig ő maga, Csák, személyesen vette a vállára a fáradságot, és rendeletet alkotott a kiskorúakat az óvodáskori nemátalakításokkal és a melegpropagandával szemben született korszakos törvény konkrét végrehajtásáról. L. Simonnak azonnal törvénymódosítást kellett volna benyújtania a személyi igazolványok jogállapotának módosítására, és akkor már másnap reggel maga szelektálhatta volna az érkezőket. Nemcsak nem lépett megfelelően, hanem még viccelődött is, márpedig egy kultuszminiszter olyan bajuszt hord, amilyen nő neki.
Vegyük észre, a pillanat nagyszerűsége más dimenziókkal is rendelkezik. Az egész folyamat kezdeményezője egy ellenzéki politikus, a könyvek újra hasznosításának nagy barátja, pontosabban barátnője volt. A NER töretlen fejlődésének ez egy aranybetűs napja, demokráciánk kiszélesedésének nagyszerű fejezete, midőn most először tett magáévá a kormány egy, az oppozícióból érkezett javaslatot, egyrészt bizonyítva saját nyitottságát a bárhonnan érkező országépítő ötletek iránt, másrészt most először volt az ellenzéknek olyan felvetése, ami nem a haza számos ellenségének az érdekeit szolgálja. Talán már meg is leltük a politikusasszonyság személyében a Nemzeti Múzeum következő direktorát.
Csák miniszter az elbocsájtó szép üzenetében elismerte L. Simon korábbi érdemeit, feltételezhetően különösen azt, amikor megszavazta az ún. gyermekvédelmi törvényt.
