Európa és én – Selmeci János jegyzete
Nekem Európa egy boldog összenézés, amikor felszállunk a repülőre, a külföldön hallott magyar szavak, az élmény, hogy szívesen látnak minket a szicíliai kocsmától a bécsi kávézóig mindenhol, látni, hogy azért máshol sem Kánaán az élet, és ez aztán tényleg közös bennünk, ahogy a külföldre szakadt barátok és családtagok is, akik hálisten nem vesznek el, hazajönnek, elmegyünk hozzájuk, tanulunk a sorsukból, és persze azokéból is, akiknek Európa még az olcsó fapadossal is messze van.
Alkotmányos demagógia – Hardy Mihály jegyzete
Unalomig ismétlik: "no war, no gender, no migration." Faék egyszerűségű rémisztgetés, de a jelek szerint bizonyos emberekre mégis hatása van. Különösen most, a választási kampányban pörgetik ezerrel. Akármennyibe is kerül, pénz nem számít. Dől a kormányzati megrendelés a Facebook-os és Youtube-os Fidesz-kampányvideók sugárzásáért.
A nagy pénztárca – Rózsa Péter jegyzete
Az egyik legnagyobb hiba, hogy az elmúlt húsz évben a kormányok mindegyike szinte kizárólag az anyagi előnyök szempontjából értelmezte az európai uniós tagságot. Ezt a Fidesz-kormány azzal fejelte meg, hogy végtelenül lebutított, primitív kommunikációval rohanta le a lakosságot, ennek következtében jelentős tömegek számára az EU nem jelent mást, mint egy nagy pénztárcát, s ezzel egyidőben Magyarország ellenségét.
Magyar Péter megette az ellenzéki tortát – Kárpáti Iván jegyzete
Tömegek akarják leváltani az ellenzéket Orbánnal együtt, kár ezt tagadni. Hogy mennyire lehet közvéleményt szondázni ilyen viharban, az persze más kérdés. Szerencsére két hónap múlva világos számokat kapunk.
Az “ellenségeskedés ördöge” – Dési János jegyzete
Fejtő Ferenc bölcs ember volt, és elég jól ismerhette az “ellenségeskedés ördögét” – nemhiába óvott ettől. Arra azonban ő sem számított, hogy az ördög ezúttal megint piros-fehér-zöld mackóruhát húz magára, időnként Louis Vuitton kiszerelésben – és innen indul az európai értékek elleni támadásra.
Game over - Józsa Márta jegyzete
Győzelmi jelentés következik. Magyarország, vagy a kormánya, vagy leginkább a miniszterelnök személyesen legyőzte a szegénységet.
Cifraszűr és alibibeszédek – Neuman Gábor jegyzete
Véletlenül a köztévé egyik csatornáját néztem, elbambultam. A Hungarikum Díjátadó Gála ment, Navracsics Tibor állt a színpadon. Olyan volt az egész, mintha a '70-es évek valamelyik május elsejéjén ünnepi beszédet mondott volna Korom elvtárs, vagy Berecz elvtárs...
Szegény éhes magyar választó lakomája
És akkor jött Magyar Péter, aki eddig nem volt rajta az étlapon, bár nem tűnik tökéletesen finomnak, és félelmetesen hasonlít is az egyik korábbi főételre, de a reménytelenül éhes ellenzéki választóknak, akikkel már tényleg minden rosszat megetettek, most reményt ad arra, hogy legalább egy kicsit jól lehet lakni.
Láncot hordunk – Hardy Mihály jegyzete
14/03/2024 18:03
| Szerző: Hardy Mihály/Klubrádió
Ha lefejtjük az újdonság varázsát Magyar Péterről, nem sok kézzel fogható, tényszerű dolgot tud mondani a közönségnek. Csupa-csupa olyasmit tudunk meg tőle, amit a hazai politikát hivatásszerűen figyelő független újságírók réges-régen tudnak. Legfeljebb hozzáférésük nincs az adatokhoz, a tényekhez. Azt, hogy a rendszer velejéig korrupt – pipa, tudjuk jól. Hogy az egész magyar gazdaság egy folytatásos Orbán-família Kft. – Mészáros Lőrincnek álcázva, szintén jól ismert.
Nem tudom, elgondolkodtak-e mostanában a… csodavárásról? Bevallom, nekem Magyar Péternek a független sajtóban tett hakni-körútja nyomán jutott eszembe a kifejezés. Mert úgy látom: a csodavárás hullámai emelik ilyen szokatlan magasságokba a volt igazságügyi miniszter volt férjét. Hogy történjen végre már valami, tüntesse már el valaki a rendszert, amelyben egyre kevesebben érzik jól magukat, de tenni ellene nem tudnak, nem mernek vagy nem akarnak. Régi, jó magyar szokás szerint azt várják, kaparja már ki valaki más helyettük a gesztenyét. Rossz hírem van, nem fog menni.
Ha lefejtjük az újdonság varázsát Magyar Péterről, nem sok kézzel fogható, tényszerű dolgot tud mondani a közönségnek. Csupa-csupa olyasmit tudunk meg tőle, amit a hazai politikát hivatásszerűen figyelő független újságírók réges-régen tudnak. Legfeljebb hozzáférésük nincs az adatokhoz, a tényekhez. Azt, hogy a rendszer velejéig korrupt – pipa, tudjuk jól. Hogy az egész magyar gazdaság egy folytatásos Orbán-família Kft. – Mészáros Lőrincnek álcázva, szintén jól ismert. Hogy Polt Péter legfőbb ügyész nem hajlandó egyetlen rázós ügyet sem érdemben kivizsgálni, telitalálat, ezt is tudjuk. Hogy Rogán Antal portfolióját nyugodtan át lehetne nevezni PTM-nek, azaz a Piszkos Trükkök Minisztériumának, szintén nem újdonság. Az egyetlen új elem az, hogy mindezt most valaki olyan mondja, aki eddig belső ember volt, akinek közelről volt rálátása az Orbán-rezsim működésére, emiatt hitelesebbnek tűnik, ha ő mondja.
Csakhogy ettől még nem dől össze a rendszer. Orbán Viktor nem fog hanyatt-homlok elmenekülni a várbeli palotájából a feldühödött nép elől haza Felcsútra vagy még inkább Hatvanpusztára. Korunk hazai Metternichje holnap szépen kiáll megint a Nemzeti Múzeum lépcsőjére és a megszűrt, válogatott közönség előtt ismét a nemzeti nagyságról és a szabadságról fog papolni. Idén legalább nem dugják el a miniszterelnököt valami vidéki kisváros paravánjai mögé. Nyilván a népszerűségvesztés meg a budapesti polgármester választás sürgetése miatt most rá kell tenni egy lapáttal. És azt is demonstrálni kell, hogy a tekintetes miniszterelnök ura a helyzetnek és nem „méltóztatik remegni”, mint ’48 márciusában a helytartótanács. Nincs is miért remegnie, hiszen ezt a rezsimet törvényes eszközökkel, választás útján már nem lehet eltávolítani.
Marad a keserű megállapítás, hogy mi mégis láncot hordunk!
Hardy Mihály jegyzete az Esti gyors 2024. március 14-i adásában hangzott el. Kiemelt kép:
