Kardos András: A tudomány önfelszámolása

Voltaképpen nem állt tőlem távol, hogy szerény kis házi jubileumomat, nevezetesen azt, hogy pont az 50. cikket írom a Szabadságklubba, a tudománynak szenteljem. Igaz, először a humán tudományok abszurd dolgairól akartam volna írni, aztán váltottam, amikor tegnapi sokkhatáskésként Czeglédi Zoltán és Hont András a tüntető diákok ellen foglalt állást, pontosabban a kordonbontó tüntetés ellen, s ezt még tetézte Dr. Schiffer, aki a Magyar Jelen nevű szervezet rendezvényen így szólott:

„ami kedden történt, az nem a pedagógus-béremelésről, nem az óraszám emelésről szólt, hanem klasszikust megidézve, hogy készüljenek k*rva jó képek arról, hogy a rendőrség gyerekeket ver.

Erre ment ki a játék, hogy a világsajtó, a BBC, CNN azzal legyen tele, hogy az orbáni diktatúra rendőrsége gyerekeket ver!”

Mondott még mást is, de Dr. Schifferből ennyi elég is. Még csak annyit a tüntetés ügyhöz, amelyről most nem fogok írni, bármennyire is kapacitálta Hont úr a „fotelforradalmárokat” erre, hogy Konok Péter szintén az ÖT nevű kezelhetetlen érvénytelenségű adásban kétszer is diktatúrának minősítette Orbán rendszerét (igen helyesen) éppen Honttal és Czeglédyvel vitázva a kordonbontó diákokról. Ámde a két bátor és elszánt „törvényvédő harcos” meg sem hallotta ezt, hiába ismételte meg Konok. Pedig a nap gyönyöre lett volna ha a bátor kormányvédő kettős mai állapotainkat demokratikusnak és szabadnak minősítette volna Konokkal szemben. De még ehhez is gyávák e bátor harcosok. (Ehhez képest másodlagos kérdés, hogy Nyáry Krisztián irodalmár mi a túrót keres ebben az önbizalomtól majd kipukkadó pszeudobeszélgető „műsorban”.)  

A mindenkori diktatúrák szépsége, hogy az élet mindennapjaiban csak úgy ömlik rá az őrület az emberekre, úgy hogy most mégsem foglalkozom tovább sem a humán tudományok, sem a „diktatúrasimogatók” ügyleteivel, ugyanis történt, hogy kiosztották a Szent-Györgyi Albert Díjakat. Nézzük csak:

„A közönségszavazás győztesei között ott van például dr. med. habil. Kriván Gergely, PhD osztályvezető főorvos, a Magyar Gyermekonkológiai Hálózat elnöke, de a Magyar Orvosi Kamara Győr-Moson-Sopron vármegyei elnöke, dr. Szijjártó László is. Dr. Tamasi József azonban kilóg a sorból, ezzel méltatlan helyzetbe hozva azokat is, akik valódi szakmai elismerésként kapták a díjat.

A járvány- és oltástagadó orvoscelebekről korábban már írtunk részletesen, köztük van Tamasi is, aki szakmáját tekintve valóban orvos: alapvetően belgyógyász, de ezen felül egy rakás szakképesítése van, filoterapeuta, reflexológus, szemtréner, életmód-tanácsadó, masszázsterapeuta. És ezek csak a hivatalosan elismert oklevelei, a weboldalán még több mint húsz szakterületet sorol fel.

Itt aztán bőven vannak az orvostudomány határterületein messze túl elhelyezkedő módszerek is a homeopátiától az akupunktúráig, a biorezonanciától az ájurvédáig és a salaktalanításig.

A Szent-Györgyi Albert Díj közönségdíjához fűzött egyetlen kitételt teljesíti: praktizál.

Tamasi a koronavírus-konteók széles választékát vonultatta, és vonultatja fel még mindig a saját platformjain. Hirdette például, hogy

• nincs járvány;
• a PCR-teszt nem alkalmas a fertőzés kimutatására, a teszteredményeket meghamisítják;
• az egész hazugságkampányt az ENSZ és a WHO irányítja;
• a járványellenes intézkedések feleslegesek és károsak;
• a maszkhordás értelmetlen, aki mást mond, az felbérelt propagandista;
• a maszk azért is káros, mert „a szén-dioxid szint olyan szinten megemelkedik, hogy azt nem lehet kibírni”;
• a maszkviselés kötelezővé tétele „embertelen, fasiszta dolog”;
• az orvosi kamara vezetése politikai játszmát játszik az orvosok ellen;
• a járványban meghaltaknál nem a koronavírus volt a halál oka;
• az intézkedések lényege tulajdonképpen az, hogy valakik „erőszakos propagandával az emberiséget rabszolgasorsba kényszerítsék”. (telex.hu)

Az igazsághoz tartozik, hogy van egy szakmai díj és van egy közönség díj. Dr. Tamasi József orvos, betegei és rajongói szavazták be a díjazottak közé. S bár fentebb beidéztem a járvány- és oltástagadó orvos jól dokumentált elképesztő nézeteit, de rendben, ha a közönség egy járványtagadót akar díjazni, ám tegye. Hogy ezzel mit és kiket legitimál a nép eme sajátságos öndestruktív része, már akik megszavazták Dr. Tamasinak a díjat, az persze megint egy másik kérdés.

Ami azonban nem kérdés: a díjakat a Magyar Tudományos Akadémián adták át. Na mármost. Orbán önkényuralma néhány évvel ezelőtt szétverte a magyar tudományos élet legfontosabb intézményét (is), az Akadémiát. Az intézeteket leválasztották, az MTA pedig ott maradt szegény akadémikusokkal önmagában a székházban, kutatás és tudomány nélkül, kifosztva, kvázi rendezvényszervezőként. Ami minimális maradék van ugyanis, az a patinás Székház, az időnként itt rendezett konferenciák, díjátadások, effélék. De a diktatúra legyalázta az MTA-t, úgy ahogy volt.

Ezek után a minimum minimuma lenne, hogy az MTA nem biztosít helyet tudománytalan, a kóklerség legveszélyesebb terepein mozgó „szakemberek” kitüntetéséhez. Értem én, hogy a Díjat sok érdemes orvos is megkapta, de olyan nincs, hogy az MTA asszisztáljon egy olyan ember kitüntetéséhez, aki szerint a covidban meghaltak nem a járvány következtében hunytak el, vagy aki szerint a maszkviselés kötelezővé tétele „fasiszta dolog”.

Nem sorolom. Tudom, hogy bajban van az MTA, a diktatúra például az én munkahelyemet is szétverte az MTA-an belül.

De az a szégyen nem történhet meg, hogy az Akadémia tudománytalan kóklerek, oltástagadók kitüntetéséhez helyszínt biztosít.

Szégyen és gyalázat.