Még itt van – Szénási Sándor jegyzete
Hogy a letűntnek hitt kor mennyire jelenvaló, azt éppen a rezsim bomlástermékei bizonyítják, konkrétan a szándékos kiszivárogtatások az Orbán papa valóságos bevételeiről, arról, hogy az aranykonvoj elrablására maga Orbán adott utasítást, és jönnek még dolgok, amelyek felméréséhez a legelszabadultabb fantázia is gyerekes képzelgés volt csupán. Száz tonnás Argentinosaurus-ok másznak elő a mocsárból, folyik róluk a bűzös lé.
A szék veszélyben, a lelkiismeret felébredt Sulyokban - Kárpáti Iván jegyzete
Amíg mások közjogi szerepe, függetlensége vagy hitelessége volt terítéken, Sulyok Tamás ritkán hallatta a hangját. Most, hogy a saját tisztsége került politikai vita középpontjába, hirtelen fontos lett a jogállam, a demokrácia és az alkotmányos rend.
Marionettek - Józsa Márta jegyzete
Esetünkben a Sándor-palota erkélyéről, ahonnan úgy, de úgy tud lenézni, hogy pillanatnyi tisztánlátást sem tudunk kiolvasni a tekintetéből. Nem érti, hogy lehet az, hogy jogi háttér ide vagy oda, a közönség bizony nem csak arra szavazott, hogy eddigi gazdájától elszakítva hánykolódjék, hanem arra, hogy eddigi irányítóját követve tűnjön el oda, ahová való.
Daráló – Józsa Márta jegyzete
A frissen ülésező parlament nem módosítja a gyülekezési törvényt. Amelyet elődje a könyvdarálás ihletettségében alkotott. Így az idei Pride-ot jogilag a tavalyi, lényegében minden demokrata által iszonyodva bírált törvényi körülmények között tartják meg. Ha addig nem változik valami. Valahogy ennek a jogszabálynak a módosításakor kifulladt a vehemens rendszerváltó lendület.
Kezdjünk már élni! – Rózsa Péter jegyzete
Tizenhat évnyi rikácsolás, ijesztgetés, ellenségeskedés, háborús és békepropaganda egyszerre – hát ebből tényleg elég volt. … A teljes zűrzavar, elviselhetetlen médiazaj. Most akkor ennek vége lesz? Vagy …?
Egy kritika, egy dicséret és Sulyok Tamás méltósága - Selmeci János jegyzete
A Kárpát-medence külpolitikai géniuszának hála azonban az előző kormánynak még a mindenkinek járó pénzt sem sikerült hazahoznia, cserébe a nagy, hm, semmiért. A Tisza-kormány első időszaka egyébként bizonyára részben arról szól majd, hogy rácsodálkozunk olyan antifideszes jelenségekre, mint az átláthatóbb kommunikáció vagy az, hogy nem lopnak.
NER-trükk: ha kell, van az is ami nincs - Rózsa Péter jegyzete
A hatvanpusztai birodalom Orbán Viktor apjának a nevén van, akinek céges bevételei 10 év alatt meg sem közelítették a birodalom építési költségeit, jelenlegi éves jövedelme pedig, a cégeiből kivehető osztalék éppen csak a házikó és a hozzá tartozó infrastruktúra fenntartására elég. Kenyérre már e mellett nem jut. Legalábbis törvényesen, elfogy minden pénze. Azt viszont Hadházy Ákos korábbi független országgyűlési képviselő valamint több oknyomozó újságíró felderítette, hogy a beruházást Mészáros Lőrinc egyik cége végezte.
A köldökzsinór - Szénási Sándor jegyzete
A kádári rendszer és a Fidesz között az a hasonlóság kétségkívül megvan, hogy mindkettő megreformálhatatlan.
Gábor György: Ember, épp nem most jöttem a hegyi beszédről
1/07/2023 12:11
| Szerző: Gábor György
Hiszen az EU akár el is lophatta volna a magyarok pénzét, s oda is adhatta volna Ukrajnának, ám minthogy Orbán konkrétan a magyarok pénzét keresi, s aki keres – a hegyi beszéd szerint –, az talál, ezért Orbánt első nekifutásra máshová irányítanám, ha már a magyarok pénze után óhajt kutakodni.
Hol a magyarok pénze? – teszi fel a húsba vágó (legfőképp a saját húsába vágó) kérdést Orbán Viktor.
Orbán elbliccelte a hegyi beszédet, pedig, ha mondhatta volna, hogy ember, most jöttem a hegyről, akkor tudná, hogy mi a teendő, hiszen Jézus világosan megmondta: „Kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek. Mert aki kér, az kap, aki keres, az talál, és aki zörget, annak ajtót nyitnak.” (Máté 7,7-8).
Korántsem szeretnék egy meglehetősen elterjedt, súlyos érvelési hibába esni, amelyet argumentum ad hominem tu quoque („te is”) téves argumentációnak nevezünk, s amely az ellenfél érvelését az ellenfél hiteltelenítésével kívánja megcáfolni. Példa: A azt állítja, hogy B erkölcstelen dolgot követett el, amikor fizetés nélkül távozott. Vagyis a tett erkölcstelen. B azt állítja, hogy A képmutató, mert valamikor A is elkövette ugyanezt. Vagyis B azzal érvel, hogy A képmutató, tehát nincs joga másokat megítélni, azaz A állítása hamis.
Ez bizony hibás érvelés a javából! Hiszen az EU akár el is lophatta volna a magyarok pénzét, s oda is adhatta volna Ukrajnának, ám minthogy Orbán konkrétan a magyarok pénzét keresi, s aki keres – a hegyi beszéd szerint –, az talál, ezért Orbánt első nekifutásra máshová irányítanám, ha már a magyarok pénze után óhajt kutakodni.
Például Hatvanpusztára, a kecses kis majorságba, ahol egy förtelmes épületkomplexumba van betéglázva, malterozva, parvenüen stukkós könyvtárazva a magyarok pénze. Vagy családja és üzletfelei kastélyaihoz küldeném kutakodni, amelyekben szintén ott van a magyarok pénze. Vagy végre kezdjen el szimatolni családja körében, meglátja majd, a magyarok sok-sok pénzét fogja amott meglelni. Aztán ott van a Gázművektől visszamaradt gyermekkori barát összes vállalkozása, mind-mind, amelyek számáról és mibenlétéről már ez a roppant okos ember maga sem tud, nos, ha Orbán keresgélni kezd, annyi magyarnak fogja megtalálni ebben a gigantikus cégbirodalomban a pénzét, hogy csak na! A magyarok pénze fellelhető minden egyes stadionban, minden egyes önmaguknak kicsalt „közbeszerzésben”, de ott a magyarok pénze abban is, amikor csak arra vigyáztak, hogy ne ők kapják a legtöbbet (hanem egy másik haver, aki majd tejel belőle), ott van Orbán vejének emlékezetes lámpaprojektjében, ott van Orbán minden technikai landolásában, Rogán helikopterezésében, Szijjártó családi luxusjachtozásában, ott van Lázár trafikbizniszeiben, ott van Tiborcz szállodabirodalmában és Ráhel bababoltjában, ott van a „Fidesz-közeli” „üzletemberek” vállalkozásaiban, ott van a Vadászkiállításban, ott van a NER-kaszinókban, ott van a privát sajtóbirodalmukban, ott van a kultúra címszó alatt eltapsolt kegyenckifizető vigalmakban, ott van a szétlopott magánnyugdíjpénztárakban és a svájci bankszámlákon, a használhatatlan lélegeztetőgépekben, az egészségügyből és az oktatásból elcsent összegekben, a focibizniszben, ott van a zsebükben, a kisvasútban, a TEK részéről a Magyar Református Egyháznak adott, mintegy 111 ingóságot tartalmazó kedves kis ajándékcsomagjában, a Karmelita luxusteraszában, az offshore kavarásokban, a Századvég támogatásában, Rákay, Ákos és a többiek produkcióiban, a felcsúti fociban, a határon túli papok és lelkészek támogatásában, a kézből etetett propagandisták budai lakásügyleteikben és privát üzleteik giga támogatásaiban, a kiöregedett rockerek kegydíjaiban, a pszeudotudományos intézetek délibábos kutatásaiban és a történelemkozmetikai vállalkozásokban, a randa és hazug köztéri förmedvényekben, de ott tejel Matolcsy rokonságánál, az elcseszett gazdaságpolitika inflációjában, a semmit sem érő társadalombiztosításban, amelyet évtizedeken át fizetett a magyar, hogy aztán ma, ha életben akar maradni, a fizetős magánrendeléseket vegye igénybe…, és ha Orbán szeretne még keresgélni, csak üzenjen, akadnak még címeim, ahová benézhet, s kedvére kutakodhat.
Orbán valamikor – nem csekély öntudattal – azzal dicsekedett, hogy ő két országot szolgál, „kis o-val Magyarországot és nagy O-val Isten országát.” Ez igen dicséretes, mindössze az a rossz hírem, hogy – ismét az Újszövetséget idézve – „sem tolvaj…, sem rabló nem részesül Isten országában” (1Kor 6,10).
